Sok mindent a labdarúgó-világbajnokságnak rendeltek alá Magyarországon hetven évvel ezelőtt. A béketábor bástyáinak egyikében az előkészületek – hol másutt? – a Béke utcában kezdődtek. Angyalföldön akkoriban az Építők játszott, a Vasas a Népligetbe költözött, így tehát a válogatott az Építőkkel találkozott 1954. január 13-án, majd 17-én is, és összesen 31 gólt helyezett el a házigazda hálójában (17-0, 14-0).
Az első alkalommal 19 futballista lépett pályára, miután Sebes Gusztáv szövetségi kapitány kijelentette: „A világbajnokságra 40 játékost nevezünk, és a szabályok értelmében csak az elutazás előtt tíz nappal kell közölnünk a világbajnoki küzdelmekben részt vevő 22 labdarúgó nevét.”
Másodjára Puskás Ferenc felmentést kapott. Pedig mindenütt feltűnt,
a Vasas–Soroksári Textil találkozón. A szokatlan vetélkedőt a Szentkirályi utcai sportcsarnokban tartották telt ház, 500 néző előtt, ám az Esti Budapest című lap kritikusan jegyezte meg: „A terem túlságosan szűk a mérkőzések megrendezésére.”
Puskást a bíró szerepénél nagyobb kitüntetés is érte 1954 elején: a tekintélyes zürichi Sport szavazásán – amelyen 18 ország sportújságírói vettek részt – a világ legjobb sportolói közé választották. A végeredmény ez volt: 1. Fausto Coppi olasz országúti kerékpáros-világbajnok, 2. Emil Zátopek csehszlovák futóatléta, 3. Stanley Matthews angol válogatott labdarúgó, 4-5. Puskás Ferenc és Edmund Hillary, a Mount Everest új-zélandi meghódítója.
már csak azért is, mert – ugyancsak 18 ország sportújságíróinak voksai alapján – bekerült „minden idők legjobb labdarúgócsapatába”. Az a szavazók szerint így festett: Zamora (spanyol) – Nasazzi (uruguayi), Hapgood (angol) – Andrade (uruguayi), Ocwirk (osztrák), Csajkovszki (jugoszláv) – Matthews (angol), Meazza (olasz), Di Stefano (argentin-spanyol), Puskás, Orsi (argentin-olasz).
Mire a Szabad Ifjúság – a 6-3 bűvöletében kiváltképp kevesellve a magyar képviseletet – azt írta, hogy „a földkerekség legjobb tizenegye így fest: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.”
A (nyugat)német Kicker 1953-as posztonkénti világrangsorában Bozsik József és Puskás az első, Lóránt Gyula és Kocsis Sándor a harmadik helyen szerepelt. Ami pedig a londoni diadalt illeti: a válogatott 1953 szilveszterén a régi Sportcsarnokban járt, hogy megtekintse a Fővárosi Varieté 6:3 a javunkra című kihelyezett esztrád műsorát.
Puskást, a csapat kapitányát így méltatták itthon:
Kivételes tudása kitűnő erőnléttel párosult, szinte nem is voltak kihagyásai.
A földkerekség legragyogóbb futballistái – és nem csupán futballistái – közé nyilvánvalóan nem nagy ívű beszéde miatt választották, jóllehet a már akkor is a leghíresebb magyar felszólalt az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének székházában tartott békenagygyűlésen – ez alól nem kapott felmentést –, és a következőket mondta:
„A magyar sportolók széles táborából nekem jutott az a megtisztelő kitüntetés, hogy magyar nép küldötteinek sorában részt vehettem a népek bécsi békekongresszusán. Elmondhatom, ez az esemény életemnek egyik legmaradandóbb élménye. Sok nagy nemzetközi sporteseményen vettem részt, de olyan őszinte megilletődöttséget ritkán éreztem, mint amikor a kongresszuson közvetlen közelről figyelhettem a békeszerető emberiség kiválóságait, mint Joliot Curie professzort, a világhírű fizikust, Ilja Ehrenburgot, a nagy szovjet írót, Szun Csin-lint, a nagy kínai forradalmárnak, Szun Jat-szennek az özvegyét, Jorge Amadót, a nagy brazil írót, Pablo Nerudát, a hős chilei költőt, Konsztantyin Szimonovot, Louis Aragont és a többieket.”
A szűnni nem akaró békeharcra ezzel buzdított:
Lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy küzdelmünket a magyar nép legjobb fia, népünk nagy tanítómestere, a mi szeretett Rákosi elvtársunk vezeti. Lelkesítsen bennünket az a tudat, hogy erősek vagyunk, hatalmasak vagyunk, mert velünk együtt az egyszerű emberek százmilliói őrködnek a béke felett, és ennek a legyőzhetetlen hadseregnek az élén a legnagyobb békeharcos, Sztálin elvtárs áll!
Majd kitért a sport felemelkedésére is: „„A népi demokrácia, pártunk iránymutatása a testnevelés és sport olyan méretű fejlődését teszi lehetővé, amilyen nálunk a múltban elképzelhetetlen volt. De nem szabad megelégednünk eddigi eredményeinkkel. Újabb tömegeket, fiatalokat kell bevonnunk a rendszeres sportolásba!”
Titkos Pál, az 1938-as világbajnokság ezüstérmese, az Országos Testnevelési és Sportbizottság labdarúgóosztályának vezetője megerősítette: „A testnevelési és sportmozgalom az ifjúságot, a dolgozók hatalmas tömegeit erőssé, ügyessé, küzdőképessé teszi, felkészíti a munkára és a haza megvédésére. Pártunk és kormányunk nagy fontosságot tulajdonít a sportnak, a testnevelésnek. Ezt bizonyítja az is, hogy állami feladattá nyilvánították a sport és a testnevelés állandó fejlesztését.”
Az OTSB ugyanakkor szűkített a sportprogramon: a szervezet vezetői bejelentették, hogy a labdarúgó NB I nyitányát február 27-ről március 6-ára halasztják, majd a bajnokság május 9-én, a kilencedik fordulóval megszakad. (A sorozat – szovjet mintára – tavaszi-őszi rendszerben zajlott.) A tizedik kört augusztus 8-án és 9-én rendezték. A szünetet természetesen a vb és az azt megelőző magyar–angol „visszavágó” miatt tartották.
Sebes megnyugtatólag közölte: „A világbajnokságra labdarúgóink speciális edzésterv alapján készülnek. E téren újítás lesz, hogy az edzőktől kért vélemények alapján Grosics, Bozsik, Hidegkuti és Puskás nemcsak saját maga, hanem valamennyi labdarúgó egyéni tervét is elkészíti.”
Ott (és nem csak ott) már mindenki Angliára és Svájcra várt. Annak ellenére is, hogy az angolokat – illetőleg újabb elsöprő legyőzésüket (7-1) – legalább a szerencsések láthatták, míg az alpesi hírekről csak a rádión és az újságokból értesülhettek a felajzott szurkolók meg a szintén átszellemült nénikék, nagymamák…
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
