A holland válogatott 13 ponttal és 16-os gólkülönbséggel (22-6) zárta az Eb-selejtezőket 1983-ban, mögötte a spanyol együttes következett 11 ponttal és 5-ös gólkülönbséggel (12-7). Az ibériai csapat tehát hét mérkőzésen összesen tizenkét gólt szerzett. A válogatottnak hátra volt még egy mérkőzése 1983. december 21-én Málta legjobbjai ellen, de senki nem gondolta komolyan, hogy a „tizenkettesek” kilencven perc alatt tizenegy gólt rámolhatnak be akár még a kis szigetországi vendég hálójába is.
Senki, a résztvevőkön kívül.
Habár a Népsport – biztos, ami biztos – előrevetítette:
Ha a spanyolok netán 11-0-ra vernék a vendég máltaiakat, akkor ők a továbbjutók.
Ám két számjegyű győzelmet addigi 279 mérkőzése közül csak egyszer, 1933-ban Bulgária csapata ellen aratott a spanyol válogatott (13-0), így a sevillai Benito Villamarin stadionban mindössze 18 871 érdeklődő gyűlt egybe, és egykedvűen szemlélte, hogy egy igazi spanyol úr, a zaragozai Senor 0-0-nál elhibázza a tizenegyest. Még a szünetben is bágyadt volt a hangulat, mert az első háromnegyed óra után a házigazda csupán 3-1-re vezetett.
Hanem aztán a második félidőben!
A 47. és a 64. perc között a sevillai Hipolito Rincon mesterhármast ért el, a gijoni Antonio Maceda pedig duplázott (8-1). A közönség felélénkült, pláne, hogy Göksel török játékvezető a máltai gólszerző Degiorgiót kiállította.
Aztán az első félidőben triplázó madridi Santillana negyedszer is feliratkozott (9-1).
Még huszonhat perc hátra volt, és a Buyo – Camacho, Goicoechea, Maceda, Gordillo – Senor, Victor, Rincon (Marcos) – Sarabia, Santillana, Carrasco összetételű együttesnek már csak háromszor kellett a létszámhátrányos helyzetű ellenfél kapujába juttatni a labdát.
Hamarosan Rincon is négyet számlált, majd a 80. percben a bilbaói Manuel Sarabia góljával
Hat perccel később Juan Senor jóvátette a büntető kihagyását: John Bonello máltai kapus hálójába küldte a megváltó tizenkettediket (12-1).
Az utolsó gól után több száz néző a pályára rohant örömében, percekig állt a játék, csak Göksel sporttárs jóindulatán múlt, hogy nem ért véget idő előtt a mérkőzés.
Santillana azt mondta: „Ilyen csoda csak minden ezredik évben történhet!”
A hollandok nem voltak ilyen lelkesek. Az Algemeen Dagblad című lap így kommentálta a történteket: „Búcsúzunk az Eb-től úgy, hogy nem a sportpályán, hanem a kulisszák mögött veszítettünk.”
A De Telegraaf szintén nyíltan felvetette:
Nem zárhatjuk ki, hogy a spanyolok megvesztegették a szigetország labdarúgóit, mert bármennyire gyenge is a máltai labdarúgás, ekkora különbségű győzelem másképpen nem születhetett volna meg.
Kees Rijvers holland szövetségi kapitány ekképpen nyilatkozott: „Az volt az érzésem, a spanyolok annyi gólt szereznek, amennyire éppen szükségük van. Ha húsz kellett volna, hát húszig jutnak.”
Ruud Gullit, aki novemberben Rotterdamban győztes gólt ért el a spanyolok ellen (2-1), alig tért magához: „Ez rettenetes – motyogta. – Meg sem fordult a fejemben, hogy a spanyol csapat megelőzhet bennünket. Az egész olyan, mint egy rossz álom. Többet, sajnos, most nem tudok mondani.”
