Zsúfolt programja volt a BEK-címvédő Hamburgnak 1983 decemberében. Előbb – 11-én – a klub Világkupáért játszott Tokióban a brazil Gremióval, de a huszonegy éves, boszorkányosan cselező Renato Gaucho két finom góllal minden reményétől megfosztotta a nyugatnémet csapatot (2-1).
Európának abban az időben nem termett babér e meccseken: 1979-ben, az utolsó kétmérkőzéses párbajban a paraguayi Olimpia Asunción 1-0-ra és 2-1-re legyőzte a Nottingham Forestet helyettesítő Malmőt, 1980-ban az uruguayi Nacional 1-0-ra nyert Japánban a Nottingham, 1981-ben a brazil Flamengo 3-0-ra a Liverpool, 1982-ben az uruguayi Penarol 2-0-ra az Aston Villa, 1984-ben az argentin Independiente 1-0-ra a Liverpool ellen.
A Hamburg négy nappal a tokiói vesszőfutás után vajas kenyér találkozón 4-0-ra nyert Malajzia válogatottjának vendégeként Kuala Lumpurban, majd alighogy visszaérkezett az öreg kontinensre, az európai Szuperkupáért vívott visszavágót Aberdeenben december 20-án.
Az első meccsen a német kikötővárosban 0-0 volt az eredmény. Két évvel korábban, az UEFA Kupa nyolcaddöntőjében a Hamburg 2-3-mal és 3-1-gyel búcsúztatta a skót csapatot, majd a döntőben 1-0-ra és (otthon!) 3-0-ra kikapott a Göteborgtól.
Azaz a Szuperkupában sem lehetett kizárni a meglepetést, bár az után, hogy az Aberdeen a KEK-döntőben 2-1-es diadalt aratott a Real Madrid ellen, már nem kelthetett akkora szenzációt a kontinens második számú trófeáját védő együttes sikere. Illetve… Az addig sosem fordult elő, hogy skót csapat egy évben két európai serleget hódítson el.
mert mind a tizenkét pályára lépő játékosa (Leighton – McKimmie, McLeish, Miller, McMaster – Simpson, Strachan, Bell – Hewitt, McGhee, Weir, valamint a csereként beküldött Black) skót volt.
Közülük John McMaster, Doug Bell és John Hewitt egyszer sem szerepelt hazája válogatottjában, Eric Black is csak kétszer, Mark McGhee négyszer, Neil Simpson ötször, Peter Weir hatszor. Vagyis az együttes fele még otthon sem tűnt ki oly nagyon; kivéve, ha együtt játszott Alex – a korabeli szaklap, a Labdarúgás szerint „Alec”, a Dunántúli Napló hajdani tálalásában „Bobby” – Ferguson edző irányítása alatt az Aberdeen mezében. (Igaz, Jim Leighton, Alex McLeish, Willie Miller és Gordon Strachan összesen 283 válogatottságot számlált, és mind a négy törzsgárdista szerepelt egy évvel az Aberdeen berobbanása előtt a spanyolországi világbajnokságon.)
Aztán a skót csapat Simpson és McGhee góljával nyert 2-0-ra a Hamburg ellen, méghozzá olyan meggyőzően, hogy a glasgow-i Daily Record azt írta: „A német bajnok Hamburger SV-t megrágták és 2-0-ra kiköpték a Szuperkupa-visszavágón a Pittodrie stadionban.”
E sporttelep légköréről Charlie Coutts, az Aberdeenben született újságíró, a Magyar Rádió angol szekciójának vezetője (nyilván nem minden elfogultságtól mentesen) így írt: „Az aberdeeni szurkolókat nem a fanatizmus, hanem a játék mértéktartó megítélése jellemzi. Nehezen lendülnek bele a buzdításba, ha csapatuk nem játszik jól, és csak ha jól játszik, akkor részesítik a játékosokat olyan hangos biztatásban, ami szárnyakat ad nekik. Más skót stadion – különösen a Rangers vagy a Celtic pályája, illetve a Hampden Park, ahol a skót válogatott játssza hazai mérkőzéseit – arról nevezetes, hogy félelmet keltően ellenséges hangorkán fogadja a pályára lépő ellenfelet, és a mérkőzés folyamán végig ilyen hangulat uralkodik. A Pittodrie Parkban más a helyzet.
A Skócia északi részén élők – így az aberdeeniek is – nem osztják azt a fanatikus meggyőződést, hogy az ő csapatuk soha nem veszíthet, legfeljebb csak akkor, ha külső körülmények megfosztják a győzelemtől.
Mint ahogyan nem jellemző rájuk a depresszió vagy a »majd mi megmutatjuk!« belső kényszere sem, ami a skót válogatott megannyi vb-kudarcának volt már okozója. Aberdeen városa kívül fekszik a Skócia többi részét uraló kelta nacionalizmus határvonalán. Lakói kiegyensúlyozottak, érzelmesek, ravaszak és önös érdekeiket szem előtt tartók. Ezekre a tulajdonságokra alapozta a város a mezőgazdaságra, halászatra és könnyűiparra épülő anyagi jólétét, ezek segítségével volt képes magába fogadni – a helyi társadalmi szerkezet felbomlása nélkül – az északi-tengeri olajmezők megnyitása után odaérkező amerikai szakemberek, munkások tömegét, és felszívni a velük beáramló dollárokat. Ugyanezek a tulajdonságok határozzák meg az aberdeeniek viszonyát a labdarúgáshoz is.”
