Azt lehet mondani: a kilencvenes évek elején Sao Paulo a futballvilág közepe volt. A brazil város nevét viselő csapat, a Sao Paulo FC az 1992-es Világ Kupa-mérkőzésen legyőzte a Barcelonát, az 1993-ason a „felülmúlhatatlan” Milant.
Az utóbbi bravúrnak éppen harminc éve.
A duplázás a VK-ban – és persze a Libertadores Kupában – azért is érdekes, mert az SPFC az 1992-es brazil bajnokságban hatodik, az 1993-asban negyedik, az 1994-esben megint hatodik volt. (A Libertadores Kupában akkor is döntőt vívott, de harmadszorra nem nyert.)
A történet már 1992 augusztusában megkezdődött, mert La Corunában, a hagyományos nyári Teresa Herrera torna döntőjében összefutott a Sao Paulo és a Barcelona; a brazil csapat feltűnően simán, 4-1-re győzött. A Tokióban rendezett interkontinentális meccsen már nehezebben nyert, mert a bolgár Hriszto Sztoicskov parádés emelésével a katalán csapat jutott vezetéshez.
Johan Cruyff, a Barcelona edzője mérgesen mondta:
Ezt a találkozót mi vesztettük el, mégpedig azért, mert az előny megszerzése után csak álldogáltunk a pályán. Volt néhány játékosunk, például Guardiola, aki mintha ott sem lett volna a gyepen.
Pep Guardiola így nyilatkozott: „Most nem fűzök kommentárt a kritikához, és nem minősítem az edzői taktikát sem. Majd, ha lecsendesednek a kedélyek.”
Eközben Sao Paulo delíriumban volt a hajnali órákban.
Ahogyan 1993. december 12-én is. Pedig a csapat e két évben nem sokat pihent: előbb 97, majd 84 mérkőzést játszott. A 181 meccsnek nagyjából a felét (92) nyerte meg, kevesebb mint a negyedét (40) elvesztette. A legfontosabbakat azonban rendre diadallal zárta.
A Milan elleni meccs még az előző VK-próbánál is nagyobb feladatnak tetszett. A vörös-feketék az 1992/93-as évadban alig két vereséggel nyerték meg az olasz bajnokságot, aztán
(a Sampdoriától 3-2-re), és úgy hódították el ismét a scudettót, hogy egyetlen forduló volt, amely után nem álltak az élen.
A hab a tortára pedig azzal került, hogy a Milan az athéni BL-döntőben kolosszális játékkal 4-0-ra „lemosta” a Barcelonát.
Igaz, a Sao Paulóval szemben Brian Laudrup, Gianluigi Lentini, Marco Simone, Dejan Savicevic és Marco van Basten is hiányzott sérülés miatt. Ám az is igaz: Athénban Lentini és Simone végig a cserepadon ült, Laudrup és Van Basten még ott sem. Savicevic viszont játszott, egészen kiemelkedően, maximális 10-esre.
A Sao Paulo Japánban nyolc olyan játékost vonultatott fel, akit Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány behívott a négy nappal a Világ Kupa-találkozó után tartott Mexikó–Brazília mérkőzésre (0-1). A nyolcak – Zetti, Cafu, Valber, Ronaldao, Dinho, Leonardo, Müller, Palhinha – közül a guadalajarai Jalisco stadionban csak Cafu és Valber nem lépett pályára, öten kezdtek, Leonardo csere volt.