Tényleg Wayne Rooney támasztja fel az angol futball szunnyadó óriását?

Október 9-én menesztették John Eustace-t, a Birmingham City vezetőedzőjét. Utódja az a Wayne Rooney lett, aki az előző nap köszönt el addigi csapatától, a washingtoni DC Unitedtől. Ez utóbbiban nincs is semmi rendkívüli, a Championship még mindig erősebb és elismertebb liga, mint az MLS, nem utolsósorban pedig csak egy osztály választja el az ott szereplő együtteseket a Premier League-től. Az edzőváltás azonban egyáltalán nem volt magától értetődő: részint Eustace-szel nagyszerűen szerepelt a Birmingham, másrészt

Rooney eddigi edzői karrierje finoman szólva sem meggyőző.

Még pontosabb azoknak az újságíróknak a fogalmazása, akik szerint valójában még senki sem tudja, hogy milyen edző is Rooney. Vajon miért érzi úgy a klubvezetés, hogy feláldozza a jól teljesítő Eustace-t egy ilyen „zsákbamacska edző” kedvéért, és hogyan szerepel a Birmingham azóta?

A Birmingham City a legrégebbi angol klubok közé tartozik, 1875-ben alapították a jogelődjét, a Small Heath Alliance-t. Akik nézték a Peaky Blinders (Birmingham bandái) című sorozatot, azok tudhatják, hogy a Small Heath nevű városrészből származott a Peaky Blinders nevű bűnbanda, amely a sorozatnak köszönhetően mára világszerte híres lett. Nem véletlen azonban, hogy a város egyik legszegényebb környékét képviselő fociklub hagyományosan a munkásosztálybeli és az alsóbb rétegek csapata, szemben a középosztálybeli bázisú, módosabb városi vetélytárssal, az Aston Villával. A Birmingham hosszú történetében akadtak ugyan sikeresebb időszakok, de a csapat sem az első osztályú bajnokságot, sem pedig az angol kupát nem nyerte még meg soha – mégis fanatikus a klub szurkolótábora hosszú évtizedek óta.

A Kékek az egyik legnagyobb sikerüket 2011-ben aratták, amikor is történetük során másodszor nyerték meg a Ligakupát. Igaz, ugyanabban az évben ki is estek a Premier League-ből, és azóta a másodosztályban szerepelnek. A klubot az elmúlt években rettentő kártékony távol-keleti tulajdonosok irányították, és ezzel összefüggésben esély sem nagyon volt a feljutásra. Most nyáron azonban amerikai befektetők érkeztek (köztük az NFL legenda, Tom Brady),

akiknek nagy terveik vannak a klubbal.

„Ez az egyik leggyorsabban növekvő város Európában, itt él a legfiatalabb szakképzett lakosság, amely sokszínű, A város megújuláson megy keresztül, rengeteg beruházás érkezik, és sok új ember költözik ide” – mondta a klub újdonsült elnöke, Tom Wagner az ESPN-nek, melynek újságírója szerint a Birmingham City olyan alvó óriás, mint a Manchester City volt azelőtt, hogy az olajpénzek naggyá tették volna. A hasonlat azért is adja magát, mert a klub ügyvezetője az a Garry Cook lett, aki évekig töltötte be ugyanezt a posztot a Citynél, miután az Manszúr sejk tulajdonába került.

Ezek után talán már érthető, hogy hiába dolgozott remekül, és hozta ki a maximumot a csapatból John Eustace, a karizma nélküli edző meg a nem túl látványos, defenzív játékstílusa nem illett bele az amerikaiak elképzeléseibe. Pedig nem kérdés, hogy a Birmingham jelenlegi keretének ez az ellentámadásokra építő, biztonsági stílus fekszik a legjobban. Legutóbb Eustace gond nélkül bent tartotta a csapatot, most pedig volt ugyan szeptemberben egy kisebb hullámvölgy, mégis a rájátszásra jogosító hatodik helyen állt a csapat a West Bromwich elleni 3-1-es győzelem után, amikor is

Eustace meglepetésre lapátra került.

Még nagyobb meglepetés volt, hogy Eustace-t nem egy magasan jegyzett edző váltotta, hanem a sötét lónak számító Rooney.

A hajdani gólrekorder angol válogatott támadó első edzői állomáshelye a Derby County volt. Az együttest az első évadban sikerült ugyan nagy nehezen a Championshipben tartania, a következőben pénzügyi szabálytalanságok miatt 21 pontot vontak le a Derbytől, melynek egy ideig még a fennmaradása is kétséges volt. Rooney-t viszont inkább jobb teljesítményre sarkallta a vészhelyzet, és „a maximumot hozta ki a legatyásodott társaságból, amely zömmel máshol leselejtezett játékosokból és saját nevelésű fiatalokból állt össze, de a bizonytalan háttér ellenére végig harcolta a szezont, és maga mellé állította a szurkolókat is” – írtuk.

A Derby végül nem tudta ledolgozni a brutális hátrányt, és kiesett, miközben a teljesítménye a középmezőnyre lett volna elegendő. Rooney azonban nem maradt a Kosokkal a harmadosztályban, hanem Amerikába költözött. Ez abból a szempontból jó döntésnek tűnt, hogy a kíváncsi szemektől távol fejlődhet tovább edzőként (ellentétben például Frank Lamparddal), ám a DC Uniteddel egyik évadban sem tudott bejutni a rájátszásba, és senkit nem lepett meg, amikor a nyáron közös megegyezéssel távozott a csapattól (más kérdés, hogy abba a klubba nem csak Rooney bicskája tört bele).

Ezek után nem csoda, hogy a Birmingham szurkolói nem voltak elragadtatva a történtektől: Eustace sem volt mindenki kedvence, a gyengébb időszakokban akadtak, akik őt is elküldték volna, de éppen a kirúgása idején összeállni látszott a csapat. Nem nagyon értette senki, miért kell feláldozni őt egy olyan edző kedvéért, aki bár lehet, hogy emelt fővel esett ki a Derby Countyval, még nem derült ki róla, hogy ő lenne az új, középszerű kerettel csodát tevő Marcelo Bielsa. Pláne, hogy a Kékek történetében már volt példa hasonló váltásra: 2016 decemberében egy pragmatikus edző, Gary Rowett irányítása alatt a Birmingham nem túl látványos focival ugyan, de várakozáson felül teljesítve állt a hetedik helyen, amikor az akkori klubvezetés úgy döntött: ez nem elég. Rowett helyére egy nagy nevet, Gianfranco Zolát hozták, aztán a csapat két meccset nyert a következő 24-ből, és csaknem kiesett.

A párhuzam annál is inkább valósnak tűnhetett, hogy

Rooney érkezése után a Kékek most is lejtmenetbe kapcsoltak:

az első öt meccsen négy vereség és egy döntetlen következett, a Birmingham pedig a hatodikról a 18. helyre zuhant. A vérmesebb szurkolók már Rooney távozását követelték, és ki tudja, mi történt volna, ha a sereghajtó Sheffield Wednesday ellen sem sikerül nyerni a legutóbbi fordulóban. Ám azt a meccset – ha nem is könnyen – behúzta a csapat. Így jelenleg a 14. helyen áll, és a hagyományosan sűrű mezőnyben egy jobb sorozattal vissza is kerülhet a rájátszásra esélyesek közé (a 6. helyezett Preston hat ponttal előzi őket most).

Rooney első győzelme a Birminghammel:

Tény, hogy a Birmingham jelenlegi játékoskerete a gyengébbek közé tartozik a ligában. Neves játékosuk nem nagyon van, ha csak a veterán kapust, az angol válogatottban is bemutatkozó John Ruddyt nem tartjuk annak. Rajta kívül még akad néhány név, amely ismerős lehet innen-onnan, például a fiatal kora ellenére csapatkapitánynak kinevezett védőé, George Sandersoné. Ekkor juthatna szerephez a klub akadémiája, amely kimondottan sikeresen működik az utóbbi évtizedekben – hogy mást ne mondjunk, innen indult világhódító útjára Jude Bellingham, akinek az öccsét, Jobe-t már ez a mostani klubvezetés adta el a nyáron a vetélytárs Sunderlandnek. Jelenleg a walesi válogatottba is betört középpályás, Jordan James képviseli az utánpótlást a csapatban, miközben a nála is többre hivatott George Hall sérülése miatt alig játszott ebben a szezonban.

Ez a keret egy jó középmezőnybeli helyezésre alkalmas lehet ugyan, de merészebb álmokra nem jogosítja fel a klubvezetést, ezért sem mindegy, mit kezd a helyzettel Rooney, aki egyébként láthatóan próbál más stílust meghonosítani a csapatnál. Mint az Athletic elemzése felhívja a figyelmet, bár Rooney csapata gyakorlatilag minden fontos mutatóban rosszabbul teljesít, mint az elődje alatt (beleértve még a labdabirtoklást is), az látható, hogy az új edző igyekszik sokkal feljebb tolni a csapatát, amely Eustace alatt rendkívül mélyen visszahúzódva állt fel.

Rooney szerint az átmenet időt vesz igénybe, de azt ígéri, hogy hamarosan jönnek majd az eredmények.

Tény az is, hogy eddig a sorsolás sem játszott az új tréner kezére: az első meccseit csupa erősebb, jó formában lévő csapat ellen játszotta (Middlesbrough, Hull, Southampton, Ipswich, Sunderland). Érdekes módon éppen a legerősebb ellenfél, a második helyen álló Ipswich ellen sikerült azt az egy pontot megszerezni, méghozzá úgy, hogy 2-0-ra a Birmingham vezetett, ám a hajrában nem bírta a vendégek nyomását, akik végül döntetlenre mentették a meccset. Ezt követően Rooney nyilvánosan beleállt a játékosaiba, mondván, a cserék nem tettek hozzá semmit a csapat játékához. Ez nem éppen a legszerencsésebb stratégia.

Mostantól viszont nyerhető meccsek jönnek. Ezek közül, ugye, a Sheffield Wednesday ellenit már le is játszották: a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető mérkőzésen Jordan James tíz perccel a lefújás előtt szerezte meg a győztes gólt. A következő vendég pedig egy másik kiesőjelölt, a Rotherham lesz majd (előtte még a szeszélyes Blackburn otthonába is ellátogat a csapat). Rooney mindenesetre már látja a biztató jeleket.

„Hétről hétre javulást tapasztalok” – mondta szombaton, a lefújás után, hozzátéve, hogy ezért sem érti, miért volt ilyen nyögvenyelős ez a győzelem. Így aztán egyáltalán nem mindegy, mit hoz majd a következő két forduló, mivel létfontosságú a siker ahhoz, hogy a Birmingham nyugodtan fordulhasson rá a karácsonyi időszakra. Ha Rooney januárig kihúzza nagyobb összeomlás nélkül, akkor a téli átigazolási időszakban már a tulajdonosnak kell megmutatnia: nem csupán szavak szintjén támogatja az új edzőt. Ha viszont Rooney-t végül maga alá temeti a monumentális feladat, akkor egész biztosan még sokáig fogják gúnyolni a klubvezetést a „félelem nélküli” focival, amit az edzőváltáskor neveztek meg célként.