„Valami rosszat tettünk? Valamivel megsértettük volna a futballistent, és ezért büntet minket?”
Robin Gosens, az Union Berlin klubrekord-igazolása és legnagyobb sztárja még októberben, a Braga elleni BL-csoportmérkőzésen elszenvedett vereség után fakadt ki ilyen kétségbeesetten. Ha az Union megsértette a futballistent, akkor az igencsak bosszúállóan szórja villámait az égből. A Schäfer Andrást is alkalmazó csapat a hétvégén a Bayer Leverkusen ellen sorozatban a kilencedik vereségét szenvedte el a bajnokságban, és immár Bundesliga-sereghajtó.
Lehet, ez egy olyan tündérmese, amely rosszra fordul?
Mert hogy az Union Berlin története sok szempontból tündérmese. A kelet-berlini klub egész identitását a szorgos munkára, a közösségi szellemre és a keménységre alapozta.
Már ha egy kiesés nem szól közbe.
Az idei az az év, amelyben az Union megkérdőjelezhetetlenül átvette a hatalmat a német fővárosban. A köpenicki piros-fehérek a klubrekordot jelentő negyedik helyen végeztek a Bundesligában, így kvalifikálták magukat a Bajnokok Ligájába, miközben a kieséssel hosszú évekig flörtölő rivális Hertha BSC alászállt a másodosztályba. Az Union immár jelentősen felülmúlja a pártoló tagok számában is a Herthát: októberben 62 722 fős tagságot regisztrált, a sokkal nagyobb hagyományokkal bíró kék-fehérek a múlt héten érték el az 50 000-et. Az Union népszerűsége hatalmasat nőtt: 2016-ban még a 14 000-et sem érte el a tagok száma.
a pártolói létszám megugrásában a csapat sikerein kívül az is közrejátszott, hogy jóformán csak tagoknak van lehetőségük jegyhez jutni a hazai mérkőzésekre. A klub jelentős nemzetközi érdeklődést vonzott: az Unionról film és könyv is készült, a The Athletic cikksorozatban kíséri végig a BL-szereplést, van angol nyelvű podcast, külföldi újságírók és youtuberek sora indult el Köpenickbe, hogy magába szívja az „Eisern Union” (Vas Union) közegét és a stadion atmoszféráját.
Urs Fischer vezetőedző olyan együttest épített, amelynek kultúrája tökéletesen rímelt a klubéra: sallangmentesen futballozó, névtelen (gyakran az Unionnál karrierjük felépítésére második lehetőséget kapó) játékosok sorát alkalmazó, nagy sztárok nélküli, rengeteget dolgozó és futó, olajozott gépezetként működő csapata tényező lett a Bundesligában. A feljutás (2019) után az Union megőrizte élvonalbeli tagságát, majd minden évben kategóriát lépett: előbb Konferencia Liga-, aztán Európa Liga-, majd Bajnokok Ligája-szereplő lett. Ennél többen aligha lehetett reménykedni (reálisan nézve esetleg egy dobogós helyezés vagy kupagyőzelem a klub plafonja).
