Albert, Détári, Nyilasi: még a legnagyobb nevekkel is fogott az FTC csabai átka

Könnybe lábadtak a szemek: Albert, Nyilasi, Détári együtt. Jó, „Nyílt” és „Dömét” nem a nagy Flóri, hanem az aranylabdás „Császár” fia egészítette ki, de a nevek akkor is jól csengtek trióban.

A kis Albert játszott, Nyilasi Tibor edzőként irányította a Ferencvárost, amely 1993 nyarán leigazolta Détári Lajost.

Az Anconából hazatérő szőke klasszis a BVSC ellen debütált az FTC-ben, és a Népstadionban – 20 ezer néző előtt – rendezett bajnoki mérkőzés után 8-as osztályzatot kapott az 5-1-re győztes zöld-fehérek legjobbjaként. Amúgy is jól ment vele a Ferencvárosnak: 8 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség volt a zöld-fehérek mérlege azon a 13 NB I-es mérkőzésen, amelyen az Üllői úti csapatban szerepelt. (Majd visszament Itáliába, a Genoához.)

Mindkét bajnoki kudarc 1-0-s volt, az egyik Újpesten, a másik Békéscsabán érte az FTC-t. Csabáért – enyhén szólva – nem rajongtak a zöld-fehérek, mert

attól kezdve, hogy a viharsarki együttes először feljutott az első osztályba (ez 1974-ben történt), a ferencvárosiak húsz éven át csak egyszer nyertek a Kórház utcai pályán,

mégpedig 1983-ban 1-0-ra Nyilasi góljával. Az összesített statisztika 1995-ig így festett: 19 mérkőzés, 9 csabai, egy ferencvárosi győzelem és 9 döntetlen.

Az első húsz békési találkozó látogatottsági átlaga 15 561 volt. Ez idő alatt 10 ezer alá egyetlen egyszer, 1986. március elsején esett a nézőszám (9000), ám 1979. április 25-én – a dátumhoz illően – 25 ezren tolongtak a lelátókon, és további hét alkalommal legalább 18 ezren gyűltek egybe. A békéscsabai nézőátlag az első feljutás idején 15 600-ra, de még az 1993/94-es évadban is 8281-re rúgott; ez kiváltképp érdekes adat akkor, amikor négy és fél ezres NB I-es középértéket is ujjongva ünnepelnek.

Harminc éve, 1993. november 6-án sok mindent megtettek Békéscsabán, hogy tovább csigázzák az érdeklődést. A labdával az ejtőernyős Világ Kupa-győztes Bánszki Tamás ereszkedett a magasból a kezdőkörbe, és ugrásával majdnem olyan ovációt váltott ki, mint a Tóth Márton – Dobó, Kerekes, Láza, Schneider – Paróczai, Pásztor, Zielbauer – Királyvári, Vágási, Bánáti összetételű, újonc csabai csapat, amely 1975. május 10-én – Királyvári Károly góljával – 1-0-ra legyőzte a Ferencvárost.

Ez azért is nagy szó volt, mert

az FTC négy nappal később KEK-döntőt vívott Bázelban,

és bár a kijevi Dinamótól 3-0-ra kikapott, európai finalista volt, a többi közt a mainál semmivel sem gyengébb Liverpool kiejtésével. (Sőt a hetvenes-nyolcvanas liverpooli korszakával egyetlen más Mersey-parti periódus sem konkurál, hiszen a hajdani együttes 1973-ban és 1976-ban elnyerte az UEFA Kupát, majd 1977 és 1984 között négyszer hódította el a BEK-et.)