Kiegyenlített meccset vívott Genkben a Fradi, a budapesti visszavágón ennél jobb játék kell a győzelemhez

A Ferencváros gól nélküli döntetlennel folytatta szereplését csütörtök este a Konferencia Liga F-csoportjában. A mérkőzésen a két csapat játéka gyakorlatilag kioltotta egymást, de mi is történt pontosan? Elemzés.

Dejan Stankovic együttese biztató előjelekkel utazhatott Belgiumba a harmadik európai csoportmérkőzésre, a zöld-fehérek ugyanis addig minden porondon veretlenek voltak a szerb edzővel. A Konferencia Ligában a Cukaricki elleni sima győzelmet a Fiorentina elleni fordulatos döntetlen követte, míg a hazai bajnokságban a múlt hét végén a mostanában ígéretesen futballozó Diósgyőrt sikerült legyőzni. Az utóbbi győzelem azonban vezéráldozatot követelt: Varga Barnabást egy ütközés után le kellett cserélni, és csütörtök este sem állhatott az együttes rendelkezésére.

A kezdőcsapatban Dibusz előtt így Botka, Sammy Mmaee, Cissé és Cristian Ramirez alkotta a négyfős védelmet, a középpályán Sigér mellett Abu Fani és Zachariassen kapott helyet. A sérült Vargát, ahogyan az várható volt, Pesic helyettesítette, őt viszont Marquinhos mellett meglepetésre az eredetileg hátrébb játszó Makreckis támogatta, csakúgy, mint a DVTK ellen. A belga ellenféllel szemben, mint látni fogjuk,

ennek a húzásnak leginkább a védekezésben vette hasznát a Fradi.

A mérkőzés egészében a Genk 51 százalékban birtokolta a labdát, az arány tehát meglehetősen kiegyenlített volt. Ezúttal azonban ez nem az az eset volt, amikor a két csapat egyenlően hosszú periódusokra rendezkedik be labdával az ellenfél védekezésével szemben: a két csapat letámadása tökéletesen semlegesítette az ellenfél korlátozott képességű támadójátékát.

A Fiorentina elleni mérkőzés után megírtuk, milyen fontos szerepet játszott a zöld-fehérek letámadása abban, hogy az első hatvan perc szinte tökéletesen sikerült a magyar bajnok számára. Az FTC Belgiumban sem vett vissza ebből, s ahogyan azt Stankovic első heteiben már megszokhattuk, erős emberfogással próbálta megakadályozni az ellenfél labdakihozatalait. Ám ezúttal Marquinhos a balszélről lépett fel Pesic mellé, míg Makreckis passzívabban őrizte a rivális felfutó balhátvédjét, Arteagát. A cél most is leggyakrabban az ellenfél oldalra szorítása volt. Sokszor sikerült is a belgákat ívelésre vagy előrevágott labdára kényszeríteni.

Belga labdakihozatal, ferencvárosi letámadás. A két középhátvéd széthúzza a pályát, a középpályások túl messze helyezkednek egymástól, így nagyon nehéz kihozni a labdát. A Fradi így könnyedén le tud támadni: Pesic és Marquinhos a két belső védőre figyel, Abu Fani a mélységi irányító Galarzát veszi fel, Makreckis pedig hátrébb marad a felfutó balhátvéddel.

A folytatás: a belgák a szélen próbálnak háromszögelni, a ferencvárosiak, emberfogással a labda oldalára tolódnak. A szabadon mászkáló középpályás El Khannous visszalép, őt Sammy Mmaee követi.

Hasonló jelenet később: a két középhátvéd és a belső középpályások is emberfogás alatt, a kapus Vendevoordt ívelésre kényszerül.

Ennek megfelelően a Genk ritkán tudott berendezkedni az ellenfél térfelén.  A Ferencváros jól működő letámadása mellett a saját játékszervezésük sem könnyítette meg a belgák dolgát: a hazai csapat játékosai ritkán helyezkedtek a pozíciós játék alapelvei szerint, ugyanakkor elmozgó játékkal sem tudták a megfelelő ötemben kijátszani Stankovic együttesének emberfogását. Gyakran megfigyelhettük a labdabirtoklásukon, hogy a különböző területek túltöltése helyett inkább széthúzták a saját szerkezetüket, az így megnövekedett távolságokon keresztül pedig lehetetlen volt számukra megfelelő ütemben járatni a labdát. Gyakran kényszerültek – befelé cselezéssel – egyéni megmozdulásokra, a Ferencváros korábbi ghánai légiósa, Joseph Paintsil sokszor volt aktív az ilyen szituációkban.

Bár az FTC védekezése időnként a saját térfélre szorult vissza,

a hazaiak akcióból nem tudtak komoly veszélyt jelenteni.

Ezt jól mutatja, hogy az első félidőben a Genk akcióból csak Paintsil távoli lövése révén tudott veszélyeztetni, a többi próbálkozás még a kapuig sem jutott el, blokkolva lett. Érdemes kiemelni, hogy a Fradi védekezése a saját kapuja előtt sem vált túlságosan passzívvá. Stankovic erős emberfogásra épülő rendszerének ugyanis hátránya, hogy időnként túl nagy területek nyílnak az egymás mellett játszó játékosok között, ám előnye, hogy könnyebb azonnali nyomást helyezni a labdás játékosra. Ez utóbbit csütörtök este többször tapasztalhattuk meg: a kilépő középpályások közül mindig volt, aki nyomást helyezzen a labdásra, így a belga támadásokat gyakran sikerült veszélytelen területekre szorítani, kiszámítható beívelésekre korlátozni.

Belga labdabirtoklás és ferencvárosi védekezés: a középhátvéd McKenzie belép a játékba, ám a hazai csapat bal- és jobboldala kettészakad, senki sem helyezkedik az ellenfél védővonalai között. Végül a balhátvéd beindul, és Paintsil mozog be a szélről középre. Őt azonban Botka bátran követi, miközben a középpálya is előrefelé védekezik. Ferencvárosi labdaszerzés a jelenet vége.

A sikeres védekezés ugyanakkor Belgiumban nem párosult olyan hatékony támadójátékkal, mint az olaszországi mérkőzés első felében.

A magyar rekordbajnok ezúttal is a labda oldalát töltve, gyors kombinációkkal akarta átjátszani az ellenfél letámadását, hogy aztán az vetélytárs rendeződését megelőzve, lendületből törhessen be a védelem mögé. Ezeknek a többnyire széleken vezetett támadásoknak azonban megvan az a hátrányuk, hogy megfelelően agresszív letámadással, különösen emberfogással, könnyedén a szélre lehet szorítani őket. A Genk pontosan ezt mutatta meg: 4-4-2-es, a Fradiéhoz hasonlóan emberfogásra épülő letámadása ugyanúgy sikeresen akasztotta meg a ferencvárosi labdakihozatalokat, ahogyan a belgák maguk is szenvedtek az ellenfél nyomása alatt. A Fradi a szélen, leginkább a szélső védő, az egyik középpályás és a szélső háromszögével próbált kombinálni, ám ezek az akciók leginkább a szélre lőtt indításokkal végződtek. Az FTC többször próbált helycseréket, váltásokat alkalmazni a belgák emberfogása ellen, de ebből csak egy-két alkalommal sikerült veszélyes támadást kialakítani. Egyénileg Abu Fani ezúttal is a ferencvárosiak egyik legveszélyesebb játékosa volt: két helyzetet alakított ki és kilenc sikeres passzt juttatott el a támadóharmadba. Hiába érkezett a második félidőben négy támadó (Ben Rhomdane, Owusu, Abena és Lisztes) is a pályára, a második félidő legnagyobb helyzete mégis egy szöglet után alakult ki, amikor Owusu kapufáját a gólvonalról rúgták ki a hazaiak.

A Genk szintén emberfogással támad le, Mmaee Abu Fani bevonásával Ramirezhez játszik a bal szélre. A belgák emberfogással agresszíven tolódnak, Marquinhos azonban elfut az ígéretes pozícióból, így elhamarkodott indítás lesz a jelenet vége.

A Ferencváros pozíciós játékra rendezkedik be, a belgák pedig kimozdulnak a középső blokkból. Az egyik középcsatár a labdást támadja, így a Fradi megint a szélek felé háromszögel. Makreckis azonban a kapunak háttal kapja a labdát, és faultolják.

Egy sikeres kombináció: a befelé mozgó Marquninhos magával viszi az ellenfél középpályását, ami passzsávot nyit a pálya közepe felé. A felfutó Ramirez így átlósan a visszalépő Pesichez passzol, aki a mélységből, harmadik emberként felfutó Sigért játssza meg. Bár a jelent végén Zachariassen lövését blokkolják, elméletben mindkét játkelem kitűnően alkalmas az emberfogásos védekezés feltörésére.

A mérkőzés lőtérképét megnézve hasonló következtetésekre juthatunk: mindkét csapat kevés igazán veszélyes helyzetet tudott kidolgozni. Akcióból (xG open play) azonban Stankovic csapata még a hazaiaknál is kevésbé volt veszélyes: a 0.31 ebben a tekintetben nagyon alacsony mutató. A legveszélyesebb helyzeteket pontrúgásból sikerült kidolgozni.

fotmob.com

Összességében a ferencvárosiak stabilan megóvták kapujukat a góltól az egész mérkőzésen. Míg Firenzében a Fradi a mérkőzés utolsó félórájára emlékezetes módon beszorult, most egyetlen hosszabb periódusban sem ingott meg komolyan a hátsó alakzat stabilitása. Ugyanez azonban a másik oldalról is elmondható:

a magyar bajnok támadásban még az ellenfélnél is kevésbé volt veszélyes.

Bár a Genk nem mutatta meg, hogy a Ferencvárosnál jelentősen nagyobb játékerőt képviselne, hazai pályán Stankovic csapatától a csütörtökinél sokkal jobb labdás játékra lesz szükség. A pont nélküli Cukaricki előtt ugyanis mindhárom riválisnak 5 pontja van. A biztos továbbjutáshoz hazai pályán is elkelne még legalább egy győzelem.

Csatlakozz a Sport24 közösséghez, mondd el véleményedet zárt Facebook-csoportunkban, és vegyél részt csak előfizetőknek elérhető exkluzív eseményeinken.

CSATLAKOZOM