Miért szenved egy csapat, amelynek Erling Haaland a csatára?

Hazai pályán próbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba Norvégia az Európa-bajnoki selejtezősorozatban, Spanyolországot kellett volna legyőzni ahhoz, hogy legyen még esély megcsípni az első két, automatikus kijutást érő hely valamelyikét az A csoportban. Stale Solbakken csapata azonban csalódást keltő teljesítményt nyújtott, momentuma is alig volt a meccsen, a spanyolok pedig Gavi második félidő elején szerzett – majd közel öt perc VAR-ozás után megadott, és a norvégok által vitatott – góljával nyertek, kijutottak a németországi Eb-re, és vitték magukkal a skótokat is.

Norvégiának még lehet esélye odaérni a pótselejtezőt érő helyek valamelyikére, de ehhez sok mindennek kell teljesülnie. Röviden a lényeg, hogy a Nemzetek Ligája-rangsorban előtte álló 22 válogatott – a házigazda Németországot nem számítva – közül tizenhatnak is kvalifikálnia kellene az Eb-re a csoportkörből.

A remény tehát még él, más kérdés, hogy ezt önerőből már nem tudja beteljesíteni a csapat, miközben Norvégia egy csomó ígéretes játékost tudhat a keretében, és két olyan klasszissal is rendelkezik, mint Erling Haaland és Martin Ödegaard.

A szövetségi kapitány sem akárki, a játékos pályafutását egy hirtelen szívleállás miatt idő előtt befejező Solbakken dolgozott Németországban a Kölnnél és Angliában a Wolverhamptonnál is, míg a Köbenhavnt két időszakban több mint 600 mérkőzésen irányította. Nyolc dán bajnoki cím és négy Dán Kupa-győzelem mellett többször is a Bajnokok Ligája, valamint az Európa Liga csoportkörébe juttatta a csapatot.

Lehetne tehát szerencsés együttállásról beszélni, az eredménysor mégis csalódást keltő. Solbakken első komoly próbatétele a 2022-es világbajnoki selejtezősorozat volt, akkor Hollandia és Törökország is megelőzte Norvégiát – amely a két fő csoportrivális ellen egyszer sem tudott nyerni –, a kapitány azonban nagyon fogadkozott, 99 százalékban biztosnak mondta, hogy csapata ott lesz a németországi Eb-n. Rosszul öregedett ez a kijelentése, mivel a norvégoknak csak a szurkolás maradt a hátralévő meccsekre, hogy legalább a pótselejtező meglegyen.

Meg persze a norvég sajtó csámcsogása azon, hogy vajon Solbakken-e a megfelelő ember a szövetségi kapitányi posztra. A spanyolok elleni hazai vereséget követően a TV2 például a csapatkapitányt, Ödegaardot, valamint a válogatott védőjét, Leo Skiri Östigaardot is faggatta erről, utóbbinak egymás után három különböző módon is feltették az erre vonatkozó kérdést.

Sohasem voltunk még jobbak. Biztosan idegesíti az embereket, hogy mindig ezt hajtogatom, és hogy ismét elúszott egy kijutás. De tényleg lépésről lépésre halad a csapat, mióta ez a projekt elkezdődött, úgy érzem, hogy a jó úton járunk

– értékelt Ödegaard vasárnap este, jelezve, hogy a kerettagok továbbra is megbíznak a kapitányban, és abban még a Solbakkent bíráló norvég szakértők is egyetértenek, hogy bár az eredmények elmaradnak, rég nem látott csapategység jellemzi a válogatottat.

Ha annak okait keressük, miért maradnak le rendre a nagy tornákról a norvégok, könnyen rá lehetne vágni, hogy az 5,5 millió lakosú országban a téli sportok a népszerűek, ám ez elég olcsó magyarázat lenne, és még csak nem is igaz. Egyfelől a futballt is sokan szeretik, másfelől pedig az utolsó norvég Eb-szereplés óta sokkal kisebb népességű nemzetek is sikerrel vették a kvalifikációt (elég csak Izlandot, Észak-Írországot, Bosznia-Hercegovinát vagy az ebben az időszakban két vb-érmet szerző Horvátországot említeni). Az északi régióból Dánia és Svédország szinte állandó szereplői a világeseményeknek, a már említett izlandi példa mellett pedig Finnországot is lehet említeni, ők 2021-ben voltak ott az Eb-n.

Norvégia focitörténelmében volt egy aranykorszak, amikor 1994-ben és 1998-ban világbajnokságon, 2000-ben pedig Eb-n vett részt a válogatott. Meccset mindegyik tornán nyert, Franciaországban a brazilok legyőzése pedig a presztízs mellett még továbbjutást is ért, a nyolcaddöntőben Olaszország búcsúztatta aztán az északi csapatot. Ekkor a válogatott játékosai elsősorban Angliában profiskodtak, az ország pedig az élen járt a sportanalitikában, amit sikeresen hasznosított a futballpályán. Az a lendület ebben sportágban nem tartott ki (nem úgy, mint a téli sportokban), jelenleg nincs nemzeti edzőközpont Norvégiában, ami el is tüntette az akkori versenyelőnyt a többiekkel szemben. Így viszont a sikeres selejtező teljesítése is sokkal nehezebb, és ha a pótselejtezőt el is érte olykor a csapat, azon már elhasalt – 2015-ben épp Magyarországgal szemben.

A korábban a Fehérvárt irányító, jelenleg a svéd AIK-t trenírozó Henning Berg még a spanyolok elleni meccs előtt két dolgot emelt ki a norvég válogatott általános gyengélkedése kapcsán a The National Newsnak nyilatkozva. Szerinte nem segíti a nemzeti csapat szereplését, hogy tavaszi-őszi lebonyolításban rendezik a norvég élvonal mérkőzéseit, így amikor a válogatott március magasságában a fontos meccseit vívja, akkor az otthon játszó játékosok még nincsenek meccsterhelés alatt. Ugyan a kerettagok többsége már elsősorban légiós, és topligából csatlakozik a csapathoz, de valóban voltak az Eliteserienből érkező labdarúgók a kezdőben tavasszal is.

Nagyobb baj az, amit Berg mellett az ESPN-nél szakértő Jan Aage Fjörtoft is említett, miszerint mintha a norvégok elfelejtettek volna védőket nevelni az elmúlt években, illetve akik vannak, azok csak elvétve játszanak, így aztán hiába jött össze rendkívül minőségi alapanyag a támadóegységben, ha közben sebezhető hátul a csapat.

Utóbbi két probléma a pályán összekapcsolódott a selejtező kezdetén. Norvégia ugyan jó játékkal, de 3-0-s spanyolországi vereséggel kezdett, majd csak 1-1-et játszott Grúziában (Georgia), és aztán júniusban otthon kapott ki Skóciától 2-1-re úgy, hogy a 87. perc kezdetén még vezetett. A kapuban ezeken a mérkőzéseken Orjan Nyland állt, aki Sevillában Bono mögé szorult, előtte a védelemben pedig az egyik játékos az a Leo Östigaard volt, aki az előző szezonban alig játszott a Napoliban, míg a hazai bajnokságból érkező Stefan Strandberg az első két selejtezős forduló előtt hónapokig csak felkészülési meccseken lépett pályára, azaz stabilnak semmiképpen sem volt nevezhető a védelem. Ezt mutatja az öt bekapott gól is, noha nem lehet ezt a három említett játékos nyakába varrni.

Amivel sürgősen kezdenie kell valamit Norvégiának, az a fontos mérkőzéseken nyújtott teljesítménye. Előkerült korábban, hogy a katari vb selejtezőjében nem sikerült egyik közvetlen ellenfelét sem legyőznie, és ez a helyzet ugyan változott mostanra, csak épp nem a jó irányba: három meccs a spanyol, skót kettős ellen, három vereség a vége. Gólt csak egyet sikerült szerezni (büntetőből), miközben hatot kapott a csapat.

A csapat legnagyobb sztárja, Haaland a spanyolok elleni nyitányon még nem játszott, utána viszont négy mérkőzésen hat góllal (ezzel holtversenyben harmadik) és egy gólpasszal segítette a csapatát, amely háromszor nyert és egyszer kikapott abban az időszakban. Ödegaard szinte minden percet a pályán töltött a selejtezőben, be is töltötte a vezér szerepét, egy-egy gólja és gólpassza van eddig és hét helyzetet teremtett a csapattársaknak. A spanyolok ellen viszont már ők sem a legszebb arcukat mutatták, igaz nem is könnyű egy olyan Spanyolország ellen játszani, amely amúgy is szereti magánál tudni a labdát és tulajdonképpen egy döntetlennel is kiegyezne.

Igazából nem ezen az egy mérkőzésen múlt a továbbjutás, az első három fordulóban elszórt nyolc ponttal, illetve Skócia váratlanul jó szereplésével nem tudott mit kezdeni Norvégia.

A jogos csalódottság mellett ugyanakkor nem árt a jövőbe is tekinteni, mert bár a jelen nem annyira szép, a folytatás eléggé biztatónak tűnik. A jelenlegi válogatott magjának átlagéletkora ugyanis 25 év, Haaland 23, Ödegaard 24, a viszonylag későn érő Alexander Sörloth 27 éves, míg a nagy tehetségnek számító Antonio Nusa csak 18, hogy csak párakat emeljünk ki.

A védelemben is javul a helyzet, Bono elhagyta a Sevillát, így Nyland védi a spanyol csapat kapuját (igaz, ő már 33 éves, szóval kapuskérdés lesz még hamarosan), Östigaard október közepén majdnem annyit volt a pályán a Napoliban, mint az előző szezonban összesen, a baloldali védő, Birger Meling pedig a Rennes-ben töltött hullámzó idényét követően kezdőjátékos Koppenhágában, ahol a Bajnokok Ligájában is gyűjtheti a tapasztalatokat. Ehhez jön még, hogy a védelem közepén bevethető Kristoffer Ajer szép lassan beépül a Premier League-ben szereplő Brentfordba. Ha a továbbiakban is alapemberek tudnak maradni, az a későbbiekben nagy hatással lehet a válogatott teljesítményére is.

És még a 2024-es Európa-bajnokságra is mutatkozik némi reménysugár.