Július elején vált hivatalossá, hogy Szoboszlai Dominik a Jürgen Klopp által irányított Liverpoolba igazol, a korábbi magyar rekordot messze megdöntő 70 millió euróért. Akkori elemzésünkben azt írtuk: a pénzügyileg és szakmailag is történelmi transzfer abszolút indokolt volt, hiszen Szoboszlai profilja, valamint salzburgi és lipcsei előélete tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy a liverpooli „heavy metal” futballban is megállja a helyét. Most pedig megvizsgáljuk, mindez mennyire valósult meg az első másfél hónap tétmérkőzésein!
Az analízist a támadójátékkal érdemes kezdeni, hiszen a közvélemény érthetően a játék e fázisában várta a legtöbbet Szoboszlaitól. Amint arra számíthattunk, a Liverpool kezdőjének gerince erre az idényre alapjaiban kicserélődött, mivel távozott az elmúlt öt év sikercsapatának jelentős része. A korábbi félelmetes Salah, Firmino, Mané trióból mára csak az egyiptomi maradt, de mások mellett Fabinho és Henderson is távozott a középpályáról. Alisson előtt így a védelemben Robertson, Matip és Van Dijk mellett – Alexander-Arnold sérülése miatt – Joe Gomez szokott jobbhátvédet játszani.
az elszerződő Fabinhót a klub nem is próbálta hasonló, klasszikus védekező középpályással pótolni. Ehelyett a középpályán kifejezetten irányító vénájú játékosok – Szoboszlai mellett az argentin világbajnok Mac Allister és a saját nevelésű Curtis Jones – kapnak szerepet. Elöl pedig Salah-n kívül Luis Diaz, Cody Gakpo vagy Darwin Nunez játszik, alkalomadtán akár egymással is rugalmasan pozíciót cserélve.
Ezzel a húzással a Liverpool hallgatott az új idők szavára. Emlékezhetünk, hogy a 2019-2020 környéki sikerszériában a csapat felállt védelmek ellen még sokkal kevésbé futballozott magabiztosan, mint manapság. Az akkori, a pályán többnyire mélyebben elhelyezkedő Fabinho, Wijnaldum, Henderson hármas még sokkal inkább a középpályás védekezésben és a támadások biztosításában jeleskedett. Ezért az áttörésben és a helyzetek előkészítésében a két szélsőhátvéd – főleg a jobb oldalon Alexander-Arnold – kellett, hogy átvegye a karmesteri pálcát. Ezek az idők azonban már elmúltak: a középpályán három nagyjából azonos hatáskörű, mélyebben és magasabban is jól használható játékos kap helyet. Ezért a két szélső védőnek jóval kevesebbet kell felfutni a vonal mellett, a rendszer fizikailag is kevésbé lesz megterhelő, ami nagyban javítja a kontrák elleni – a legutóbbi évadban igencsak sebezhető – védekezést. A középpálya összetétele tehát megfelel a legújabb trendeknek, amelyek a pozíciók elmúlt években megszokott rigiditása helyett ismét inkább a flexibilitást és a játékosok egymáshoz képesti relációját helyezik előtérbe.
Ez az egész újszerűség jól látható a Liverpool labdás játékában. Az elmúlt időszakban, nem kis részben De Zerbi Brightonjának köszönhetően, a labdakihozatalokban – a pálya szélei között történő forgatások helyett – ismét mind nagyobb hangsúlyt kap a pálya közepe, s az ellenfél mélységben való kicsalogatása. A többi nagycsapat – például a City – játékában is egyre többet láthatjuk ezt, s az új középpályás triónak hála, immár a Liverpool sem kivétel.
A vörösmezesek így középen hat emberrel tudják kihozni a labdát. Szoboszlai pedig finom első érintésével, technikai képzettségével akár egy az egyben is le tud fordulni a rárontó középpályásról, hogy aztán a félterület, vagy a szélek felé forgatva, bátor passzokkal hozza játékba csapattársait. Nem véletlen, hogy a jelenlegi csapatból Szoboszlainak van a második legmagasabb xGChain-je (az összes lövéssel végződő támadásépítés, amelyben részt vesz). Az xGBuildup-ban (az előbbi mutató lövések és kulcspasszok nélkül) pedig messze Szoboszlai a csapat éllovasa, amely azt mutatja: a saját térfélen is legalább olyan fontos láncszeme az együttesnek, mint az ellenfél oldalán. Robertson (17) és Salah (16) mögött ugyanakkor 13-mal neki van a harmadik legtöbb kulcspassza, és 7-tel a legtöbb hosszú keresztlabdája.
