Címvédőhöz méltatlanul: mi a jó ég történik Nápolyban?

A Lazio a Milan útját követte: eladott egy kulcsjátékost, és az érte kapott pénzből próbált építkezni. Talán nem is annyira rosszul, mint amilyennek most tűnik a helyzet, a rómaiak hamarosan visszatérnek az élmezőnybe, és bár előfordulhat, hogy az idén nem érnek oda a Bajnokok Ligája-helyekre, ez a Laziónál amúgy sem lehet elvárás, maximum remény. De az ember elfogadja, hogy a híresen fukar tulajdonos immár két évtizede alatt szinte mindig így épült a csapat. Mondhatnánk, klubfilozófia.

De hogy a Napoli mit akar ettől a szezontól, az teljes homály… A szakértők, a punditok és persze a szurkolók egész nyáron próbálták megfejteni, mi járhat Aurelio de Laurentiis fejében, és elnézve a nápolyiak tevékenységét az átigazolási piacon, nem maradt más értelmes válasz, mint a címvédés.

No nem azért, mert a Mezziogiorno fővárosában egymásnak adták a kilincset a sztárigazolások, éppen ellenkezőleg. A címvédés célként való megfogalmazása pont abból derült ki: a Napoli a legnagyobb értékei közül csak egyet adott el, holott kiváló lehetőség kínálkozott rá, hogy degeszre keresse magát a klub. De Laurentiis a dicsőséget választotta.

Vagy csak simán hülye, ez hamarosan kiderül.

Dicsőség > bevétel

A legutóbbi évadban szépen ráragyogott a nap Nápolyra. A Cristiano Giuntoli sportigazgató éles szemével összeválogatott keret Luciano Spalletti edző irányításával nemcsak Olaszországot, hanem egész Európát a lába elé kényszerítette szeptember és március között. A Napoli káprázatos játékára nem volt válaszuk az ellenfeleknek, pedig sem taktikailag, sem technikailag nem volt benne semmi ördöngösség. Egyszerűen az történt: egy rendkívül jól balanszolt keretben az edző olyan pontosan találta meg minden játékos helyét és szerepkörét, hogy a futballisták gyakorlatilag kivétel nélkül tudásuk felső határához közel teljesítettek tíz hónapon át.

A BL-ben a negyeddöntőig, a Serie A-ban egészen a trónig jutott a csapat, a harminchárom év után megnyert scudetto pedig egyből komoly dilemma elé állította a klub tulajdonosát. Hogyan tovább?

De Laurentiis nem az orosz privatizáción felhizlalt oligarcha, nem is olajherceg, akinek a fákon teremnek az aranyrögök, hanem egy ügyes filmproducer, aki a saját pénzét rakja a Napoliba. (Hogy még ki másét, azt nyilván tudni vélik a maffiafilmeken szocializálódott ellenszurkolók, de mivel ezt soha nem leszünk képesek bizonyítani, lépjünk is túl rajta.) Valahogy mégsem nevelőklubként tekint a Partenopeire, mert soha nem az volt számára az elsődleges, hogy pénzt hozzon be az eladásokból. Mindig inkább a dicsőségre ment rá.

Ez egyébként már abból is látszik, hogy az SSC Napolit vásárolta meg, nem egy másik klubot. Azt ugyanis azonnal tudni lehetett, hogy

Nápolyban egyszerűen lehetetlen létrehozni nagy európai futballklubot.

A város a lakóit kivéve senkinek nem vonzó, a stadion – még felújítva is – roskatag, rosszul konstruált építmény, a meccsnapi bevételek egy részét bukja, a merchandise-t meg kilopja a zsebéből a sok illegális árus, és még nem is beszéltünk arról, hogy Nápolyt de facto a maffia uralja. Akit a gazdasági haszonszerzés motivál, vegye meg inkább a Genoát (a két csapat együtt jutott vissza a Serie A-ba 2006-ban – igaz, a Napoli a C1-ből indult, amikor megvette De Laurentiis).

Luciano Spalletti = Rudi Garcia?

Szóval ott állt De Laurentiis a friss bajnokcsapatával, benne egy sor egészen káprázatos (már-már túlteljesítő) játékossal, akik vérbő világklasszisnak tűntek a 2022/23-as évad nagy részében. A világ pénzét lehetett volna kiszedni a nigériai centerből, Victor Osimhenből, hiszen az európai klubfutball krőzusainak jelentős része éppen középcsatárt keresett, de ott volt a bagóért vett szélső, Khvicha Kvarachelia, aki úgy robbant be a topfociba, mintha nem egy húszéves grúz süvölvény lett volna. A középhátvéd Kim Min Jae klasszissá érett Nápolyban, Giovanni Di Lorenzo már évek óta az, de elképesztően nagy szezont futott Frank Anguissa, Stanislav Lobotka, Giacomo Raspadori és Piotr Zielinski is.

A tulajdonos tudta, hogy Spalletti pihenőre vonul (sokáig nem tartott neki, már az olasz válogatottat irányítja, ami jelenleg nem éppen egy wellnesshétvége…), azaz máris kiesett az előző szezon bajnokcsapatának legfontosabb pillére. Az sem volt titok, hogy a Juventus elcsaklizta Giuntolit, így a játékosokat kiváló érzékkel kiválasztó sportigazgatóra sem számíthatott.

A két szakmai vezető távozásával a címvédés esélye minimálisra csökkent, minden abba az irányba mutatott, hogy ki kell árusítani a csapatot, és a busás haszon egy részét visszaforgatva elölről kell kezdeni az építkezést.

De Laurentiis azonban másképp gondolta.

A Napoli a meghatározó játékosai közül csak a koreai középhátvédet adta el, ezzel azt a határozott üzenetet közvetítve a Serie A felé, hogy célja a címvédés. Aztán Spalletti helyére szerződtette Rudi Garciát, amivel meg azt a határozott üzenetet közvetítette a Serie A felé, hogy elment az esze.

Luciano Spalletti > Rudi Garcia

Nagyon korán van még ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a nápolyiak felett, de az eddigi fordulók egyértelműen azokat igazolják, akik nem értették, mit művel a tulajdonos. Rudi Garcia nem végzett rossz munkát egyetlen korábbi Serie A-klubjánál, az AS Románál, de azért olyan marha jót sem, hogy egy ilyen kaliberű feladatra alkalmasnak tűnjön. Voltak kiugró eredményei a Románál, majd később a Marseille-nél és a Lyonnál is, de az sem véletlen, hogy a Napoli nem a Manchester City vagy a PSG kispadjáról hozta el a szakembert, hanem szabadon igazolhatóként úgy, hogy korábban megvált tőle a szaúdi al-Nasszr.

Rudi Garcia rajtja kifejezetten viharos Nápolyban. Az eredmények nem olyan vészesek, hiszen egy győzelmen belül van a dobogó, és a Bajnokok Ligájában is idegenbeli győzelemmel kezdett a csapat, ám a figyelmeztető jelek már felbukkantak. Először is: az öt lejátszott bajnoki közül csak egy volt rangadó, a dögletesen rajtoló Laziótól pedig otthon kapott ki a Napoli. Másodszor: a két legutóbbi meccsén egy újonccal és egy középcsapattal ikszelt az együttes, és itt más jellegű gondok ütötték fel a fejüket.

A Napoli 2-0-ra égett a Genoa otthonában, innen hozta döntetlenre a meccset (Rudi Garcia két cseréjének góljaival), ám 2-2-nél az edző váratlanul lecserélte Kvaracheliát, akit ezt durcáskodva vette tudomásul. Egy fordulóval később ugyanez történt, csak a bolognai 0-0 hajrájában Osimhent kapta le, aki felháborodottan mutogatott az edzőjének, hogy miért nem hagyott fenn két csatárt – majd a klub közösségi médiás embere olyan posztot publikált a meccs után, ami miatt a játékos jogi lépéseket fontolgat.

Ki kell mondani, hogy a csapat játéka nemcsak a legutóbbi bajnok elementáris játékához képest esett vissza, hanem a Napoli keretének erejéhez képest is méltatlan – például az, amit Bolognában művelt. Elnézve az Intert – amely éppen az előző Napolit kopírozza eddig –, elég nehéz küldetés lesz a címvédés,

De Laurentiis pedig eheti a kefét jövő nyáron,

amikor már csak a 2023-as összeg töredékét tudja majd beszedni a játékosokért.