Nemrég fennakadt a szemem egy listán. Az egyik legismertebb szaklap, a The Athletic készített egy rövid panelbeszélgetést a 23/24-es Bajnokok Ligája esélyeiről, ahol szó esett mindenféléről: legszexibb csoport, izgalmas párosítások, jópofa visszatérések (Sandro Tonali a Newcastle színeiben látogatott el Milánóba; Gianluigi Donnarumma a PSG kapuját őrzi, holott azt Mike Maignan is tehetné, aki viszont az AC Milannal a Párizs ellen játszik majd…), egy szó mint száz, megkérdezték, ki fog továbbjutni a csoportokból. A hat megszólaló közül hárman is azt mondták, hogy a B csoportból az Arsenal után nem a Sevilla, nem is a PSV Eindhoven, hanem az RC Lens lesz a második.
Félreértés ne essék, értem, miért mondták. A Lens tavaly meglepetésre második lett a francia bajnokságban és ragyogó játékkal több mint 20 év után újra kijutott a BL főtáblájára. Daniel Moreira, John Utaka és Antoine Sibierski után most végre eljött a rettegett Florian Sotoca, Brice Samba és Adrien Thomasson ideje!
Csakhogy a Lens közel sem olyan jó, mint amennyire gondolják. És fennáll a veszélye, hogy a szakértők annyira keresték a mezőny fekete lovát; a legkevésbé szem előtt lévő, de meglepetés okozására hajlamos underdogot, hogy bemondták a Lens-t. Amikor megpróbálnak magasabbra értékelni egy alulértékelt csapatot, akkor az már túlértékelésnek számít?
De mi romlott el?
Kezdjük azzal, hogy mi működött korábban Lens-ban. Az elmúlt három évben két hetedik hely után tavaly egy több mint tisztességes második helyen zártak. Hihetetlen eredmény ez egy 2020-ban feljutott csapatnak, amely évekkel korábban attól félt, hogy az azeri tulajdonosának egyáltalán van-e pénze. Tavaly a naptári évben nyerte volna a bajnokságot a PSG előtt és az utolsó 12 meccséből 11-et megnyert. Franck Haise csapata kaméleonként működött: hol hibrid háromvédős, hol négyvédős alakzatban működtek, intenzív letámadással, okosan felépített útvonalakkal, hasonló játékstílussal, mint Angliában a Brentford. Mínusz a pontrúgások.
A Lens a várható góldifferencia mutatóban (a kialakított és benyelt helyzetek különbsége) két éve +0,22 és +0,67-es értéket ért el – és nagyjából azt a helyezést érte el, amit ez az indikátor vetített előre. A játék minőségével az eredmények is javultak, vagyis nem mondható, hogy a látottakhoz képest extrán dobott volna nekik a gép. A Lens-nak kijött a lépés, de nem volt extrán szerencsés. Cserébe nagyon vidáman alázták győzelmük után a PSG-t egy szurkolói rigmussal, és a világ valahol itt hallott újra a csapatról – még mielőtt Zürichben kihúzták volna a nevét egy Bajnokok Ligája-golyóból.
Idén viszont a Lens -0,37-es differenciánál tart. Ez iszonyatos visszaesés, még úgy is, hogy 5 forduló után ez a szám csalhat: a minta kicsi, az eddigi ellenfelek között ráadásul megfordult a Monaco és a PSG, akik ellen az ember nem tudja annyira kozmetikázni a számait. De arányait tekintve ez így is borzasztóan kevés, és szó nincs arról, hogy a játékuk eddig sem volt jó, de az eredmények legalább jöttek. Most az eredmények sem jönnek, és a játékuk is csapnivaló.
