Lukakuból Lakaka: domináns sztárból feleslegessé vált luxusjátékos lett

Miért nem kell senkinek (egyelőre) a 21. század egyik legeredményesebb topligás csatára?

A kérdésfeltevés érthető, hiszen egy évtizedes viszonylatban is megbízhatóan termelő, nagyon tapasztalt, de még jó korban levő, több topligában és válogatott szinten is bizonyított játékosért – papíron – öldöklő harcot kellene vívniuk a kérőknek, ahogy a piacra kerül. Ehhez képest Romelu Lukakunak már két hete sem maradt, hogy találjon magának egy topkategóriás csapatot, a lehetőségei így jócskán beszűkültek.

• A Chelsea nem számol vele, hiába köti a szerződése 2026-ig a londoniakhoz.
• Az őt 2019–21 között és 2022–23-ban (kölcsönben) alkalmazó Internazionáléhoz már aligha mehet vissza, mivel a Juventusszal „flörtölt”.
• A Juventusnál a szurkolók jelezték: nem kérnek belőle; akkor sem, ha a vezetőség szerződtetni akarná.
• Az elit kategória legtöbb csapatának már megvannak a csatárai, illetve fiatalabb, alacsonyabb fizetési igényű, fejlődőképes támadókat alkalmaznának inkább.
• Az egyetlen jelentős lyuk a Tottenham keretében van Harry Kane eladása után.
• Szóba jöhet még kölcsönadás, hogy a Chelsea legalább Lukaku bérétől megszabaduljon (a Real Madrid és az AS Roma neve is felröppent).
• No meg ott van persze a szaúdi liga is, végső menedékként.

A Real kivételével nem igazán jó választási lehetőségek,

ahhoz képest, hogy jelenleg Európában kevés aktív játékos van, aki Lukakuéhoz hasonló statisztikával bírna. A Transfermarkt közelmúltbeli összesítése szerint az Európában futballozók között a belga csatár a negyedik Robert Lewandowski (Barcelona), Edin Dzeko (Fenerbahce) és Harry Kane (Bayern München) után a 21. századi topligás összetett góllövőlistán. Az átigazolási portál az öt topligában, a hazai és nemzetközi kupamérkőzéseken, valamint a válogatottban elért találatokat összesítve állította fel rangsorát. A lista élmezőnyében szereplők közül sokan már nem az öreg kontinensen futballoznak (Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, Luis Suárez, Karim Benzema), vagy pedig visszavonultak (Sergio Agüero, Klaas-Jan Huntelaar, Zlatan Ibrahimovic, Wayne Rooney, Gonzalo Higuaín).

Lukakuval olyan szinten nem számol a Chelsea, hogy amikor a szakvezető Mauricio Pochettinót megkérdezték róla a West Ham United elleni mérkőzés előtt, a válasz annyi volt: még csak nem is beszéltek. Az elmúlt évben őrületes bevásárlást csapó, keretét radikálisan átalakító, fiatal játékosokat extrém hosszú szerződésekkel magukhoz kötő londoniaknak nem kell a rendkívül magas fizetésű, a harmincadik életévét taposó, zuhanó piaci értékű center. Még akkor sem, ha a csatársorba nagy reményekkel hozott Christopher Nkunku nemrég súlyos térdsérülést szenvedett, és nem tudni, mikor lesz ismét bevethető. A londoniak első két bajnoki mérkőzésén a minimális topligás tapasztalatú szenegáli válogatott Nicolas Jackson kezdett centerben, a felkészülési mérkőzéseken a megsérült Nkunku és a még utánpótláskorú Mason Burstow játszott középcsatárt rajta kívül. Lukaku itt legfeljebb a lelátóig juthat.

Az, hogy miért nem tudott máshová igazolni, viszont már Lukaku „lukakuságának” (is) köszönhető. A csatár játékjogát a BL-döntős Inter ismét szívesen megvette volna, de a milánóiak első ajánlatát a Chelsea visszautasította. Az Inter vezetősége és játékosai közben megpróbáltak beszélni a csatárral, aki a hírek szerint elérhetetlennek bizonyult,

ráadásul kiszivárgott, hogy a Juventusszal is tárgyalt.

A tetejébe a kapcsolatfelvétel már az elvesztett BL-döntő előtt megtörtént.

Az Internazionale és a Juventus közötti történelmi gyűlölködést figyelembe véve ez valódi arculcsapás volt az intereseknek, pláne, mert a Juventus stadionjából áprilisban tiltottak ki 171 fanatikust a Lukakut célba vevő rasszista inzultusok miatt. A kiszivárogtatott információk szerint, amikor Pietro Ausilio sportigazgató végre elérte Lukakut, a félperces telefonhívás során annyit közölt, hogy a csatár elfelejtheti az Intert. A milánóiak Lautaro Martínez és Joaquín Correa mellé megszerezték Marcus Thuramot, kölcsönvették Marco Arnautovicot, és álláspontjuk szerint már hallani sem akarnak Lukakuról. Pedig még kellene nekik egy csatár…

A Juventus egy Dusan Vlahovicot és Lukakut érintő csereügylet miatt egyeztetett a Chelsea-vel, ám a torinóiak ultrái kijelentették: a belgát nem látják szívesen, mert nem felejtették el korábbi viselkedését. Aztán még jó nagyot bele is rúgtak a világbajnokságon és a BL-döntőben ordító helyzetek sorát kihagyó támadóba („Lukaku, maradj Milánóban, tartalékkapusunk már van!”).

Lukaku kiváló, klasszis képességű – bár hullámzó teljesítményű – játékos, aki viszont nem könnyű eset. Sok szurkolótáborral megkedveltette magát, de a rajongás gyakran átfordult antipátiába. Lukaku hajlamos szenvedélyes hűségnyilatkozatokat tenni, hogy aztán továbbálljon. Csókolgatni a címert, hogy aztán arról panaszkodjon, nagyobb klubban kellene szerepelnie. Kiborítani a vezetőket és a drukkereket apróbb, de nem túl professzionális akcióival (ilyen volt például, amikor a Manchester Unitednél a szurkolói kritikákra válaszul kiposztolta a hétpecsétes titokként kezelt sebességméréseket). Attitűdjét többen kritizálták, Ole Gunnar Solskjaer egyenesen arra célzott, hogy Lukaku fejben már nem volt az MU-nál, és ez a csapatépítésre, csapategységre is kihatott. Szenvedélyes, és ami a szívén, az a száján, de ez visszaüthet: képes egy-két bombát ledobni egy interjú során (2022 januárjában nyilvánosan kért elnézést a Chelsea-drukkerektől, az edzőtől, a vezetőktől és a csapattársaktól egy nyilatkozata miatt), s meggondolatlan megjegyzéseivel magára haragítani egy-egy szurkolótábort.

Ráadásul az Evertonnál a Premier League legjobb csatárai közé emelkedő Lukakunak a közvetlen elitben töltött éveiben hullámzó volt a játéka.

A Manchester Unitedben senki sem sírt utána,

hiába szerzett 96 tétmeccsen 42 gólt. Az Internél magára talált – Antonio Conte mentorálása nagy hatással volt rá, taktikájába pedig tökéletesen beleillett –, de amikor a Chelsea visszahozta Angliába, megint adós maradt az igazán jó teljesítménnyel. Az Internél legutóbb nem futott rossz idényt, ám nem volt megkérdőjelezhetetlen a helye a kezdőcsapatban, és mindenkiben a BL-döntős „alakításai” ragadtak meg. Pedig Lukaku számai hosszú távon igen jók. A WyScout 2015/16 óta vezeti részletes statisztikáit a rendszerében, és a belga csatár ez idő alatt 258 gólt szerzett 228,32-es xG mellett (+29,68 G–xG mutató). Ugyanebben az időablakban Robert Lewandowski +47,88-cal, Harry Kane +57,75-tel áll. Velük ugyan nem tudja felvenni a versenyt, de például Karim Benzemát (+14,87), Ciro Immobilét (+14,61), Edin Dzekót (–33,61) megelőzi a kortárs elit csatárok közül.

Ugyanakkor Lukaku megítélésére kihat, hogy hajlamos akkor betlizni, amikor a legnagyobb a tét. A Bajnokok Ligája, a világbajnokság és az Európa-bajnokság kieséses szakaszában összesen 25 mérkőzésen 7 gól a mérlege, ami messze alulmúlja a karriermutatóit. Az EL kieséses szakaszában mindig nagyon élt Lukaku (16 meccs, 16 gól), de még itt is balszerencsés volt, hiszen 2020-ban az ő öngólja döntött a fináléban a Sevilla javára. Látványos bakijai ágyaztak meg annak, hogy a közösségi médiában Lukakuból „Lakaka” lett, azaz csetlő-botló mémcsatár. Pedig ennél azért többet érdemel.

Bizonyos szempontból Romelu Lukaku enigmatikus jelenség. Hatalmas, erős, iszonyatos a lövőereje, intelligens, félelmetesen jól tudja kihasználni képességeit ahhoz, hogy helyzetbe kerüljön. Szinte minden megvan benne, hogy a legszűkebb elitbe kerüljön – ezt tükrözi az is, hogy Neymar után érte fizették ki összesen a legtöbb átigazolási díjat –, ő is a legmagasabb polcra helyezi magát, de valahogy mégsem tartozik az igazán nagyok közé.

És lehet, hogy itt van a probléma.

Lukakunak rejtélyes képessége van arra, hogy felbosszantsa saját szurkolóit;

megszólalásai kikezdhetik a klubnál uralkodó harmóniát, megítélése vegyes, és a legfontosabb pillanatokban gyakran betlizik vagy elhagyja a szerencséje. Könnyen lehet, hogy ez a percepció, a (viszonylag) magas vételár, a 30 éves kor és a fizetési igénye okozza azt, hogy nem tapossák egymást a csapatok a megszerzéséért. Ne zárjuk ki, hogy az átigazolási időszak végén új otthonra lel az elitligákban, és ismét megvillantja képességeit – de világverő játékos már aligha lesz belőle.