Nagy nap volt 1983. augusztus 20. az Aberdeen Football Club számára: a skót csapat aznap játszotta első bajnoki mérkőzését az újjáépített Pittodrie stadionban. A találkozó Európa első olyan arénájában zajlott, amelyben kizárólag ülőhelyek sorakoztak. A Press and Journal című skót lap büszkén írta: „A Pittodrie stadion évekkel megelőzi bármelyik angol pályát.”
A beszámolók szerint „a lángok megvilágították az eget” 1971. február hatodik napjának hajnalán, amikor a tribün harmada martalékká vált, egyúttal a klub műtárgyainak-emlékeinek gyűjteménye, továbbá összes hivatalos irata megsemmisült. A harmincöt áldozatkész tűzoltónak egyetlen trófeát, a skót kupa mását sikerült megmentenie.
Emberéletet nem követelt a szerencsétlenség, hiszen a korai időpontban senki nem volt a stadionban, ahol gázpalackok is felrobbantak a csapás során. Noha két hét héttel a tűz után már meccset rendeztek a Pittodrie-ben – 0-0 a Rangers ellen –, a megtépázott sporttelep egészen másképpen festett, mint addig.
A felújítási munkálatok – pénzügyi okokból – csak 1977-ben kezdődtek meg, a rekonstrukció több mint kétmillió fontot emésztett fel. De hatévnyi várakozás után, a Dundee FC elleni bajnoki nyitányon nem csupán a 3-0-s diadaltól, hanem a stadion látványától is boldog volt a 14 304 néző.
Az arénát a szezon előtt a Tottenhammel vívott barátságos mérkőzéssel (3-1) avatták fel, ám teljesen csak 1980-ra készült el, akkorra a nézőtér egészét befedték,
Az Aberdeen meg szárnyalt. Alex Ferguson edző vezényletével már 1983 májusában elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját – a döntőben a Real Madridot győzte le 2-1-re –, az 1983/84-es évadban pedig elnyerte a bajnoki címet, a skót kupát, a BEK-védő Hamburggal szemben (0-0, 2-0) az európai Szuperkupát, és elődöntős volt a skót Ligakupában, valamint a KEK-ben.
Hogy a Ligakupában nem sikerült finalistának lennie, az nem kis részben Bob Valentine játékvezetőn múlt, aki a Celtic elleni glasgow-i visszavágón rejtélyes tizenegyest ítélt a fővárosi csapat javára, és Mark Reid élt az alkalommal (0-0, 0-1). A KEK-ben pedig az a Porto búcsúztatta – dupla 1-0-val – az Aberdeent, amely kilenc labdarúgót adott az 1984-ben Eb-elődöntős portugál válogatottba. (Joao Pinto és társai a legjobb négy között a 113. percben még vezettek a házigazda franciákkal szemben, akik a véghajrában 3-2-re fordítottak.)
Fergusonnak már szezon közben 250 ezer fontos újabb szerződést ajánlott a klub, és a szakvezető az idő tájt szignálta a megállapodást, amikor a KEK negyeddöntőjében az Aberdeen az Újpesttel találkozott. A Megyeri úton – Kisznyér Sándor és Herédi Attila góljával – 2-0-ra verték a címvédőt a Szendrei – Herédi, Kovács József, Kardos, Tóth József – Kovács Béla, Steidl, Kisznyér – Kiss, Törőcsik, Fekete (Bodnár) összetételű lilák, akik a visszavágón is kitartottak: noha Kiss Sándort büntetlenül visszarántották a vendéglátók első gólja előtt, még a 85. percben is továbbjutásra álltak. Mark McGhee a következő percben szerezte saját maga és csapata második gólját, majd a kétszer negyedórás hosszabbításban, amelynek végén az érthetően felhevült Szendrei József kapust kiállította a korántsem korrekt Alexis Ponnet belga játékvezető, ugyancsak McGhee érkezett, és az összesítés 3-2-re alakult „oda”.
Nem mellékesen: az Aberdeennek már a tűz évadában volt magyar kapcsolata, hiszen az 1970/71-es szezonban a Honvéddal találkozott a KEK-ben. Skóciában 3-1 volt a vendéglátók javára, aztán Kispesten a Honvéd nyert 3-1-re, és következett a nemzetközi kupák első „magyar” tizenegyespárbaja. Ennek különlegessége volt, hogy az utolsó lövést Bicskei Bertalan küldte kollégája, Bobby Clark hálójába.
hiszen Marosi László bevágta neki a szabadrúgást, de Concetto Lo Bello olasz játékvezető ismételtetett, mondván: még nem adott jelt a lövésre. Másodszorra a virtuóz Kocsis Lajos állt a labda mögé, és ő is a kapuba küldte a „zsugát”, így ment ez akkoriban…
Bicskei és Kocsis be is került Hoffer József szakvezető tizenöt tagú válogatott keretébe, amely így festett: Noskó, Fazekas, Bene, Nagy (mind Újpest), Mészöly, Vidáts, Müller (mind Vasas), Bicskei, Kocsis (mindkettő Honvéd), Páncsics, Megyesi (mindkettő FTC), Rothermel (Tatabánya), Konrád (Pécs), Halmosi Zoltán (Szombathely), Karsai (Videoton). A kispestiek közül aztán csak Kocsis játszott a norvégok elleni Eb-selejtezőn Oslóban – Bicskein kívül Konrád János, Megyesi István és Karsai László maradt még ki –, a magyar csapat pedig 3-1-re nyert.
Az Aberdeen bajnoki címe 1984-ben a Hearts elleni 1-0-val vált véglegessé, a gólt a Stuart Kennedy sérülése miatt szezon közben 90 ezer fontért szerződtetett Stewart McKimmie szerezte. A jobb-bekk egyetlen, ám szó szerint bajnoki gólja volt ez… Az aranyérmes csapat a legtöbbször így állt fel: Leighton (36 mérkőzés) – McKimmie (18), McLeish (32), Miller (34), Rougvie (34) – Strachan (27), Cooper (26), Simpson (24), Weir (27) – McGhee (33), Hewitt (33).
A sikeres társaságból Doug Rougvie az idény vége után Chelsea-hez, Gordon Strachan a Manchester Unitedhoz, McGhee a Hamburghoz szerződött. (Ferguson 1986-ban követte Strachant Manchesterbe.) Az Újpest ellen triplázó csatár azonban egy 6-0-s edzőmeccsen gyomron vágta ellenfelét, amiért nyolc hétre eltiltották.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
