Hatvan évvel ezelőtt vidám volt a ferencvárosi nyár: az FTC futballcsapata először nyert bajnoki címet 1949-es, 140 gólos aranyérme után. A diadal nyomán az ország első számú együttese ment barátságos mérkőzésre Moszkvába 1963 júliusában, de a Luzsnyiki stadionban 6-2-es vereséget szenvedett a szovjet ligaválogatottól.
Annak összetétele nem egyezett meg az Európa-bajnoki címvédő A csapatéval: a két hónappal korábban a Szovjetunió–Svédország mérkőzésen (0-1) szereplők tizenegyéből hét játékos – Georgij Rjabov, Vlagyimir Keszarjov, Viktor Carjov, Igor Netto, Igor Csiszlenko, Viktor Ponyegyelnyik és Mihail Meszhi – is hiányzott. Maradt az 1963-ban Aranylabdát nyerő és az FA megalakulásának századik évfordulója alkalmából Londonban rendezett Anglia–Világválogatott mérkőzésen (2-1) az All Star Team kapuját őrző Lev Jasin (akit azért Machos Ferenc meglepett egy „hulló falevéllel” az 1963 szeptemberében Moszkvában tartott szovjet–magyar 1-1-en), továbbá Anatolij Krutyikov, Valentyin Ivanov és Valerij Korolenkov.
A zöld-fehérek ellen pályára lépők közül Alekszej Kornyejev, Valerij Gyikarjev, Krutyikov és Galimzjan Huszajnov a Szpartak Moszkvát, Jasin, Gennagyij Guszarov és Korolenkov a Dinamo Moszkvát, Jonas Bauzsa és Eduard Dubinszkij a CSZKA Moszkvát, Valerij Voronyin és Ivanov a Torpedo Moszkvát, Szláva Metreveli és Eduard Malofejev a Dinamo Minszket, Gennagyij Krasznyickij a Pahtakor Taskentet képviselte.
A legjobban Guszarov örvendeztette meg a 70 ezer nézőt, mert
Aztán a második félidőben a később edzőként is jegyzett, a többi közt a Szovjetunió és Fehéroroszország válogatottját is irányító Malofejev, valamint Krasznyickij is feliratkozott, így negyedórával a befejezés előtt már 5-0-ra vezetett a szovjet csapat az Aczél – Novák, Mátrai, Dalnoki (Havasi) – Vilezsál (Perecsi), Orosz – Fenyvesi II (Kökény), Varga Zoltán, Albert, Rákosi (Rátkai), Fenyvesi dr. összetételű Ferencvárossal szemben. Novák Dezső 11-esből szépített, majd Voronyin lőtt gólt, a lelombozó végeredményt pedig – egy perccel a lefújás előtt – Albert Flórián állította be.
Mészáros József ferencvárosi edző nem győzte dicsérni az ellenfelet: „Metrevelit egyszerűen nem lehetett tartani, kezdősebességével Dalnokit és Havasit is állva hagyta – mondta. – A szovjet játékosok nemcsak küzdőképességükkel, fegyelmezett játékfelfogásukkal tűntek ki, hanem ezúttal ötletekben gazdag, színes, kombinatív támadójátékukkal is. Akcióik főleg a gólra törő Guszarov révén lendületesek voltak.”
Az FTC nagyon készült arra, hogy augusztus 11-én, a Dinamo Moszkva budapesti vendégjátékán revánsot vegyen a súlyos 2-6-ért. Előtte azonban elutazott az NSZK-ba, ahol Albert mesterhármassal verte meg a VfB Stuttgartot (3-2), az Eintracht Braunschweig (2-3) és az 1860 München ellen (1-1) azonban nem sikerült nyerni.
A Dinamo-meccs nem igazán mozgatta meg a ferencvárosi közönséget, a Népstadionban fél ház, 40 ezer néző fogadta a barátságos mérkőzésnek hirdetett találkozó résztvevőit. (Két héttel később, a 0-0-val kezdődő és végződő FTC–MTK bajnoki örök rangadón 75 ezren tolongtak.) A gólokat megint a szovjet játékosok rugdalták: Csiszlenko, Guszarov és Arkagyij Nyikolajev az FTC, míg Rjabov a saját kapujába küldte a labdát. S amikor Nyikolajev 1-3-ra alakította az állást, a mindvégig feszült légkörben a zöld-fehéreknél elszakadt a cérna.
Az utóbbi testi sértés dulakodásba torkollt, amelyben huszonkét könnyű- és középsúlyú sportoló vett részt. A rend nehezen állt helyre, majd az után, hogy némiképp lecsillapodtak a kedélyek, Alois Obtulovic csehszlovák játékvezető Oroszt és Guszarovot kiállította.
Roppant kínos percek voltak ezek, hiszen a publikum egy része kórusban „ruszki csürhézte” a „baráti” Szovjetunió reprezentánsait, ám a legfőbb pártvezetés nem akarta dagasztani az ügyet, ezért nyilvánosan nem is reagált a történtekre. Az MSZMP Politikai Bizottsága csak egy belső feljegyzésben rótta meg az elvtársakat (nem a ferencvárosiakat, hanem a hivatalos pártkatonákat): „Komoly politikai hiba volt a Ferencváros–Dinamo mérkőzés megrendezése.”
Amúgy nyilván nem magára a rendezésre, hanem a lelátói hangulat elszabadulására gondolt a vezérkar.
egyedül a moszkvaiakkal kikezdő Orosz járta meg: az MLSZ – „kirívó szabálytalanság elkövetése” miatt – az év végéig eltiltotta a játéktól. Hivatalos mérkőzésen legközelebb az 1964. március 25-én rendezett FTC–Dorog bajnoki találkozón (3-2) szerepelt. Több szempontból is érdekes meccs volt az, hiszen a Bányász a 85. percig 2-1-re vezetett, Dalnoki Jenő a 86.-ban egyenlített, Albert a 90.-ben fordított, és a Dorog első gólját Szűcs Lajos lőtte.
Ha a pártvezetés igyekezett is minél kisebb port kavarni az Albert szépítő góljával 2-3-mal zárult FTC–Dinamo kellemetlen részletei körül, a Népsport levonta a konklúziót: „A játék szépségét, értékét, színvonalát alaposan lerontotta a sportszerűtlenségek sorozata. Nem fér hozzá kétség, hogy mindkét fél játékosai egyaránt kivették részüket a szabálysértésekből. Ám azok a kirívó durvaságok, amelyeket a mieink közül rendezett egyik-másik játékos, szinte példátlanok a magyarok által vívott nemzetközi mérkőzések történetében.” Ezért aztán „az egyesületi vezetőknek feltétlenül le kell szűrni azt a tanulságot: a szakmai színvonal folytonos erősítése mellett a nevelőkre az a feladat is hárul, hogy felszámolják egyes sportolók magatartásbeli hiányosságait.”
Szakmailag amúgy korrekten értékelt az újság:
Fizikai erő, gyorsaság, atletikus képességek dolgában, nemkülönben a gólhelyzetek kihasználása tekintetében a Dinamo Moszkva együttese a Ferencváros csapata fölött állt. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy vendégeink most, a szovjet bajnoki év derekán legjobb formájukra futottak fel, a zöld-fehérek viszont még el sem kezdték a bajnoki mérkőzések sorozatát, adva vannak az okok, miért kellett vesztesként levonulniuk a ferencvárosiaknak a Népstadion gyepéről.
Nyolc nappal később, az őszi bajnoki nyitányon viszont már minden rendben volt: az FTC 4-0-ra nyert Komlón. Albert lőtt két gólt, és adott egy-egy gólpasszt a két Fenyvesinek.
Tisztelet Komlónak – írta Moldova György.
Tisztelet az FTC-nek – mondták Komlón.