Leendő aranylabdásnak vette a Bayern, mégis mindenki megkönnyebbült, hogy eligazolt

Megértem, ha kissé bántva érzi magát. Én sem szeretem, ha így alakulnak a dolgok. Nem hoztuk ki a benne rejlő potenciált, ami pedig az én munkám lenne, így enyém a felelősség is. Szóval ez mindig egy szomorú pillanat, de ebben a helyzetben tényleg az volt a lehető legjobb megoldás, ha elválnak útjaink

– mondta a Bayern München vezetőedzője, Thomas Tuchel akkor, amikor hivatalossá vált, hogy Sadio Mané elhagyja a német bajnokot.

Az azóta a Cristiano Ronaldót is foglalkoztató szaúdi al-Nasszrhöz szerződő szenegáli támadó mindössze egy szezont töltött el a Bayernnél, amellyel ugyan a bajnoki címet megnyerte, de a müncheniek esetében nyugodtan hozzátehetjük, hogy csak azt, mert az a minimum elvárás. A Bundesliga-elsőséget az utolsó pillanatokban sikerült bebiztosítani, miközben a Német Kupából és a Bajnokok Ligájából is a negyeddöntőben esett ki a csapat.

Volt a szezon során meglepő edzőváltás (Julian Nagelsmannt küldték el, amikor még mindhárom sorozatban állt a csapat), a bajnoki cím utáni pillanatokban pedig kirúgták a vezérigazgató klublegendát, Oliver Kahnt, és a sportigazgatót, Hasan Salihamidzicet is, ami jelzi, mennyire kaotikus volt az elmúlt 12 hónap München. Ilyen körülmények között valóban nehéz kiemelkedőt nyújtani, de a helyzet ettől még az, hogy

Sadio Mané leigazolása bármilyen jó ötletnek is tűnt eleinte, és merült fel többekben komolyan a lehetősége, hogy sikerül majd pótolnia Robert Lewandowskit, és akár még Aranylabdát érő produkciót is nyújthat, Tuchelnek igaza van. Tényleg mindenkinek jobb, hogy a játékos eligazolt.

Nagelsmann, valamint Salihamidzic nyíltan is beszélt arról, hogy rengeteg gólt várnak a szenegálitól. Volt is mire alapozniuk, még a francia másodosztályban, a Metznél fordult elő vele legutóbb, hogy tíz találat alatt maradt volna a bajnokságban. A Ligue 2-ből indult meg aztán a Salzburgon és a Southamptonon át Liverpoolig, utóbbinál 269 mérkőzésen 120 gólig jutott, bajnoki címet és Bajnokok Ligáját nyert a többi közt, további két alkalommal pedig eljutott a csapattal a BL-döntőbe.

Mané a korábbi klubjainál már-már csapágyasra volt játszatva, a Bayern Münchennél azonban ez közel sem volt így. Ebben persze benne volt az is, hogy a klubvezetés direkt arra épít évek óta, hogy versenyt teremtsen a posztokon, és a keretben már több, a szenegálihoz hasonló profilú, elsősorban a szélről megindulva veszélyes játékos volt megtalálható.

Mané azért bekezdett, a Lipcse ellen megnyert Szuperkupa-döntőn, majd a Frankfurt elleni győztes bajnoki rajton is betalált, a harmadik fordulóban pedig duplázott a Bochum ellen. A négy mérkőzésen elért négy gól joggal válthatott ki bizakodást mindenkiből, ám a folytatásban a neki jutott 34 mérkőzésen már csak nyolcszor talált a kapuba.

A Bayern a szezont klasszikus center nélkül kezdte, nemcsak Lewandowski távozása, hanem Eric Maxim Choupo-Moting sérülése miatt is. Mané a flexibilis 4-2-2-2-es felállásban többször is a kilences szerepét töltötte be, vagy a támadópáros egyik tagjaként alkalmazta őt a vezetőedző. A reménykeltő rajtot követően azonban Mané teljesítménye visszaesett, sokszor úgy tűnt, nem találja saját ritmusát Nagelsmann folyton változó rendszerében, majd a vezetőedző felfedezte magának a felépülő Choupo-Motingot, aki minden várakozást felülmúlva robbant be a kezdőbe októberben. A kameruni produkált egy, a legnagyobb csatárlegendákat idéző tízmeccses sorozatot, amely során 11 gólt szerzett és két gólpasszt osztott ki. A Bayern csak egy meccset nem nyert meg ez idő alatt.

Miközben a korábban sokszor lesajnált Choupo-Moting lábai előtt hevert a világfutball, Sadio Mané olyan súlyosan megsérült november elején, hogy ki kellett hagynia a katari világbajnokságot is, és csak február végén térhetett vissza. Ezután viszont már meg sem tudta közelíteni korábbi formáját,

a Bundesligában például októbert követően mindössze egyszer volt eredményes, akkor is egy vesztes bajnokin.

Közben nézeteltérésbe került Nagelsmann-nal, amely akkor csúcsosodott ki, amikor a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében csak nyolc percet kapott a Paris Saint-Germain elleni visszavágón. A vezetőedzőt nem ezért, hanem a bajnokságban elszórt tetemes előny miatt menesztették váratlanul, a helyére érkezett Thomas Tuchel. Már vele ment neki a Manchester City elleni negyeddöntős párharcnak a német csapat, amely előtt szintén téma volt Mané helyzete.

Egy kicsit még mindig keresi magát. Olyan típusú játékos, akinek sok bátorításra van szüksége. Nincs hozzászokva ahhoz sem, hogy ekkora harc zajlik a helyekért. Itt nem az megy, mint Liverpoolban

– magyarázkodott még április közepén is Oliver Kahn a sztárigazolás miatt.

Bár az edzőváltástól azt remélték, majd új lendületet ad a csapatnak és megmarad az esély a triplázásra, ám Tuchellel a Bayern előbb kiesett a Német kupából, majd a Manchester City elleni BL-negyeddöntős párharc első meccsét is elveszítette 3-0-ra (amivel lényegében el is dőlt minden kérdés, az angolok simán továbbmentek, és végül megnyerték a sorozatot). Mané mindkét mérkőzésen csere volt, a City ellen pedig már a pályán összeveszett csapattársával, Leroy Sanéval, akinek aztán az öltözőben lekevert egyet. A következmény 250 ezer eurós pénzbüntetés és eltiltás volt a klub részéről.

A Hoffenheim elleni bajnokit ülte ki, és ugyan a Bayern fennmaradt hét mérkőzéséből haton is pályára lépett, három alkalommal csak csere volt. Mindent elmond arról, hova jutott a szezon végére Mané, hogy a bajnokság utolsó három fordulójában a Schalke ellen a 85., a Lipcse ellen pedig a 86. percben cserélték be, a Köln elleni sorsdöntő összecsapást pedig végigpadozta.

Tuchel a nyáron arról beszélt, a játékos nem nagyon találja a helyét a rendszerben (játszott szélsőként, kétcsatáros felállásban és egyedüli ékként is az új vezetőedzőnél), de az sem festett biztató jövőképet a folytatásra, hogy Nagelsmann menesztését Kahn és Salihamidzic kirúgása követte, azaz mindenki elhagyta a klubot, aki korábban azon akarta, hogy a szenegáli a Bayernhez kerüljön. Maga Mané azzal került a hírekbe, hogy a reptéren egy őt faggató német riporternek azt mondta:

Minden nap meg akartok ölni, és azt várjátok, hogy beszéljek veletek?

A 31 éves Sadio Mané kicsivel több, mint egy héttel később az al-Nasszr játékosa lett, a szaúdiak ráadásul 30 millió eurót fizettek érte, a vételárat tekintve csak kétmilliót bukott rajta egy év alatt a Bayern München.

Bánt, hogy így kell távoznom. Másfajta befejezést szerettem volna, bizonyítani akartam mindenkinek és hittem abban, hogy segíteni tudom a csapatot az új szezonban is

– mondta búcsúzóul Mané, aki 2027 nyaráig szóló, heti 650 ezer fontos fizetést garantáló szerződést írt alá Szaúd-Arábiában. Mikor letelik, 35 éves lesz, ki tudja, utána látjuk-e még az európai labdarúgásban.