Ötven éve az Újpest az Atléticóval és az Ajaxszal, a Fradi a Bayern Münchennel hangolt az NB I-re

Csodákat láttak azok, akik 1973 nyarán kilátogattak a Bajnokok Tornájára La Corunában. E hangzatos elnevezéssel hirdették a vetélkedőt, mert annak mind a négy résztvevője – Ajax, Atlético Madrid, Spartak Trnava, Újpest – aranyérmet nyert hazája bajnokságában, sőt az amszterdami együttes abban az évben hódította el szériában harmadszor a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, amelynek következő évadában az Atlético döntős, az Újpest elődöntős volt (miután a dupla 1-1-et követő tizenegyespárbajban kiejtette a Trnavát).

A Riazor stadionban, ahol 1946 óta máig minden évben megrendezik a Teresa Herrera Kupát,

az Atletico–Újpest találkozóval kezdődött a program 1973. augusztus 3-án.

A madridi csapat az akkori nagy generáció legjobbjaival vonult fel, a kapuban a Barcelonától szerződtetett Miguel Reinával, a védelemben az argentin Iselin Ovejeróval és a paraguayi Domingo Benegasszal, a középpályán Luis Aragonesszel és Javier Iruretával, elöl José Ufartéval, az argentin születésű, 18-szoros spanyol válogatott José Garatéval, valamint a fiatalon elhunyt, szintén honosított brazil – egyszeres spanyol válogatott – Bezerrával. Garate az Atléticóval háromszor nyert bajnoki címet és kétszer spanyol kupát, Bezerrának be kellett érnie ebből is, abból is kettővel. (A brazil aztán 1977-ben a Boca Juniorshoz szerződött, s rövidesen autóbaleset áldozata lett Buenos Airesben harmincegy éves korában.)

Az abban az esztendőben a Juventus elleni BEK-negyeddöntőben 2-0-s Megyeri úti vezetésről 0-0, 2-2-vel kieső Újpest sem piskótákkal állt fel

– sőt –, az összetétel így festett: Szentmihályi – Noskó, Harsányi, Horváth, Nagy – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Dunai II (Kellner), Zámbó. Ám aznap nagyon ment a játékmester, később edzőként is ragyogó karriert befutó Luis Aragonesnek, valamint Bezerrának, aki két gólt is szerzett. Akárcsak Bene Ferenc – tehetjük hozzá, de a lilák extraklasszis középcsatára 4-1-nél iratkozott fel másodszor, így 4-2 lett a vége.

Jó kezdés – mondták a rendezők, és még jobb volt a folytatás. A Stuy – Suurbier, Blankenburg, Hulshoff, Krol – Neeskens, Haan, Gerrie Mühren (Arnold Mühren) – Rep, Cruyff, Keizer gálaösszeállításban futballozó Ajax a szünetben – Johnny Rep, Barry Hulshoff és Johan Neeskens góljával – 3-0-ra vezetett a Trnava ellen, ám a Spartak a 64. és 76. perc között fordított! Vladimir Hagara, Jozef Adamec, Marian Krajcovic és Ladislav Kuna is gólt szerzett, a nézők nem hittek a szemüknek, hogy immár 4-3-as nagyszombati előnyt rögzít az eredményjelző tábla. Aztán egy perccel a befejezés előtt az 1962-ben vb-ezüstérmes, 1968-ban a 3-2-es csehszlovák–brazil meccsen triplázó Adamec még egyszer beköszönt, és a világszenzációt tudattak a hírügynökségek: Spartak Trnava–Ajax 5-3.

Augusztus 5-én a harmadik helyért az Ajax megint a legjobbjait küldte pályára azzal a differenciával, hogy a meggyötört Heinz Stuy helyett Sies Wever védett. Az új kapus nem kapott gólt, ahogyan Szentmihályi Antal sem (0-0). Majd a döntő megint egészen különleges volt: a La Ligában 344 meccset játszó Irureta, illetve az 1976-ban Európa-bajnok Karol Dobias góljával a hagyományos játékidő, majd a hosszabbítás végén is 1-1-re állt az Atlético és a Spartak, ám nem tizenegyespárbaj, hanem újabb kétszer tízperces ráadás következett. Ebben Garate a 137. percben döntött, miközben a közönség már arra készült, hogy reggelig tart a találkozó…

A bronzérmes Újpest nyeretlen maradt a tornán, de újabb spanyolországi meghívást kapott, úgyhogy hazajött, aztán augusztus 25-én elrepült Las Palmasba. Az ottani tornán először az argentin válogatott várt rá Carnevali – Sa, Pernia, Wolff, Bargas – Telch, Balbuena, Brindisi, Babington – Guerini (Chazarreta), Roque Avallay összetételben. Gólt szerezni megint nem sikerült, csak Brindisinek és Balbuenának (0-2), majd a Las Palmas hálója is érintetlen maradt (0-0).

Utóbb a házigazda együttes 2-1-re legyőzte Argentína legjobbjait. Ehhez azonban kellett az is, hogy Hernandez Quintana spanyol játékvezető előbb 11-est adjon (0-0-nál) Angel Bargas kezezéséért, majd kiállítsa a büntető megítélése miatt tiltakozó Carlos Babingtont. Omar Sivori argentin szövetségi kapitány (1961 aranylabdása) így kommentálta a történteket:

Tízen kellett játszanunk tizennégy ellen.

S miközben Las Palmasban a hármas torna zajlott, a katalóniai Terrassában egy másik magyar csapat vendégeskedett, és minden jó, ha a vége jó alapon 2-1-re legyőzte a Zaragozát. A Géczi – Vépi (Martos), Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász, Ebedli Zoltán, Mucha – Szőke, Albert (Engelbrecht), Branikovits (Ebedli Ferenc) összeállítású FTC ellen a spanyol együttes a 85. percig vezetett, ám akkor Szőke István egyenlített, majd az utolsó pillanatokban Ebedli Zoltán megszerezte a győztes gólt (2-1).

„Hálából” Máté János játszott helyette a döntőben, a Bayern München ellen. A zöld-fehérek jól tartották magukat, és Máté is sokáig állta a versenyt Gerd Müllerrel: páros mérkőzésük a 77. percig 2-2-re állt. Akkor azonban „a nemzet bombázója” teljessé tette a mesterhármast, majd az utolsó előtti percben Uli Hoeness is beköszönt, így a Maier – Dürnberger, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner – Roth (Hadewicz), Zobel, Kapellmann (Schneider) – Hoeness, Müller, Gersdorff összetételű bajor csapat 4-2-re győzött.

Majd 1974 tavaszán Újpest–Bayern volt a BEK elődöntőjében (1-1, 0-3), aztán augusztusban Huelvában is, ahol 2-2-vel zárult a parti. Ebben a városban az Újpest 1971-ben úgy nyerte el a Colombino Kupát, hogy 3-1-re legyőzte a Real Madridot (és ugyanennyire a CSZKA Moszkvát). Hetvennégyben be kellett érni a második hellyel, mert a tizenegyespárbajban sikerült felülmúlni a Bayernt, de a döntőt az UEFA Kupa-védő Feyenoord nyerte 1-0-ra, a vb-ezüstérmes Theo de Jong labdáját Szigethy Károly kapus nem tudta hárítani.

A Vasas szintén második lett Granadában,

miután 1-0-ra kikapott a Malagától, majd Tamás (Mészáros) – Fábián, Lakinger, Vidáts, Kántor – Török, Kű, Kovács Ferenc – Tóth Bálint (Müller), Izsó (Puskás Lajos), Várady összetételben 4-3-ra legyőzte a portugál Belenensest. (A tizennyolc esztendős Izsó Ignác két gólt szerzett.)

A Honvéd viszont kupát nyert Vigóban, ahol 3-2-re nyert a Celta ellen, majd 2-2-t ért el a három világbajnokot – Bernd Cullmannt, Heinz Flohét és az extraklasszis Wolfgang Overathot, továbbá az egyaránt vb-ezüstérmes Harald Schumacher kapust és Hannes Löhrt – felvonultató Kölnnel szemben. A nyugatnémet csapattal szemben így álltak fel a kispestiek: Gujdár – Kelemen, Páncsics, Lukács, Virágh (Pál) – Kocsis Lajos, Pintér, Szűcs – Bartos, Kozma, Weimper (Morgós).

Hosszú, forró nyarak voltak kelendő és versenyképes magyarokkal, remek helyeken, nagyszerű vetélytársakkal. Hazánk akkori fiaiból akár három kitűnő válogatottat is ki lehetett volna állítani. Rég volt, szép volt, eltelt fél évszázad, abból négy évtized világbajnokság nélkül.

Mármint úgy, hogy a magyar válogatott is ott legyen a tornán.