BL-csapás után tántorgó Fradi, párolgó légiósok: visszatér az NB I

Öt bajnoki cím egymás után, tavasszal alvajárva megnyert aranyérem, az NB I teljes becsült értékének majdnem 40 százalékára taksált játékoskeret, leépült rivális. Mi veszélyeztethetné a Ferencváros újabb, összességében 35., sorozatban hatodik elsőségét?

A nyáron látottak alapján elsősorban a Ferencváros.

A Salzburg tanult saját Mohácsából, tanul-e az FTC?

Ha eddig nem utalt volna arra elég jel, hogy nincs minden rendben a magyar rekordbajnoknál, hát a KÍ elleni kupagyalázat világosan rámutatott a problémákra. Olybá tűnik, mintha a klubnál összekeverték volna az egészséges arroganciát a nagyképű kivagyisággal, és adottnak vették volna az újabb sikereket – a fix továbbjutást megelőlegező, az ellenféllel szemben tiszteletlen közösségi médiás posztok után nem véletlenül volt sztentori hangú a kárörvendő röhögés a nem Fradi-drukkerek táborától. Sztanyiszlav Csercseszov repült – ami a látottak fényében borítékolható elnöki döntés volt –,

ez viszont önmagában nem oldja meg a csapat gondjait.

• A Ferencváros az elmúlt években nem volt rákényszerítve itthon éles versenyfutásra, a vetélytársaknál sokkal erősebb és mélyebb kerete biztosítja, hogy 33 forduló alatt kijöjjön a különbség. Az idén tavasszal pocsékul futballozott, és várakozáson aluli eredményeket ért el az NB I-ben, így csak hat pont előnnyel nyerte el a bajnoki címet, melyet már három fordulóval a vége előtt bebiztosított.
• A bajnoki arany alapelvárás, az igazi motiváló erő a nemzetközi kupaszereplés. Ez 2023 nyarán gigantikus pofonnal kezdődött – egy félprofi csapat játszott jobban és jutott tovább teljesen megérdemelten az összehasonlíthatatlanul drágábban összerakott, magasabban fizetett és papíron sokkal értékesebb keretű FTC-vel szemben. Ha ez nem ébresztő a kerettagoknak, akkor semmi. Kérdés, hogy a költségvetést és az átigazolási lehetőségeket egyaránt érintő kudarc mennyire rombolta le a csapat morálját. Ha nagyon – és negatív spirálba kerül az együttes –, akkor lehetnek gondjaik a zöld-fehéreknek a bajnokságban is. S vajon mennyire motiválja a Konferencia Liga a BL- vagy EL-szereplés reményében a Fradihoz szerződött légiósokat? Hányan kezdenek kifelé kacsingatni, és mekkora lyukat üt a tervezett bevételek rovatába a korai BL-búcsú?
• Menetközben kell edzőt keresni, annak pedig összerakni a teljesen szétesett játékot. A Ferencváros védelme sebezhető, előrefelé gyakran az ötlettelenség az úr. Csercseszov kontrázni igen jól tudott, de kontrollálni sokkal kevésbé, márpedig az NB I-ben a Ferencváros szinte mindig irányító szerepben van.
• A téli átigazolások rosszul sikerültek, a nyáron érkezetteknek meg kapásból egy katasztrofálisan rossz eredményt kell megemészteniük. Viszonylag nagy volt a fluktuáció a keretben, és nem lenne meglepetés, ha még lennének távozók. Nincs se BL-, se EL-csoportkör, és ami ugyanilyen fontos, a tervezettnél sokkal alacsonyabb lesz a kupabevétel; így elképzelhető, hogy több futballista a piacra kerül. Csercseszov utódjának egy alaposan kicserélődött keretet kellene felráznia.
• Ha lenne legalább megközelítőleg hasonló erejű riválisa a Fradinak, az már tuti vérszagot érezne. De így is azt gondolhatják a többi NB I-es csapatnál: ha a feröeri bajnok simán le tudta győzni a Ferencvárost, nekik miért ne sikerülhetne? A domináns csapatokat védi saját (relatív) sérthetetlenségük aurája, de a március óta 4–3–9-es mérleggel szerénykedő zöld-fehérek körül ez nem érződik. Hónapokig azt próbálta mutatni a klub, hogy minden rendben, de most mindenki látta, hogy a király meztelen.
• Azt ne felejtsük el, hogy a KÍ elleni fiaskó össze is ránthatja a csapatot, amely magának és a közönségének is bizonyítana; illetve előremutató változásokat is kiválthat – ez lenne a Ferencváros számára a lehető legjobb reakció.

Érdemes átnézni a nyugati szomszédhoz egy hasonlóan katasztrofális vereség utórengéseinek áttekintéséhez.

A Salzburg a Red Bull beszállása (2005) után domináns csapattá vált Ausztriában, de az európai porondon csak EL-csoportkörös szereplést tudott felmutatni, a Bajnokok Ligájába képtelen volt bejutni. 2012 nyarán az osztrák válogatottakkal és drága légiósokkal teli salzburgiakat kiejtette a BL-kvalifikációból az előselejtezőből érkező luxemburgi Dudelange. A Salzburgot körberöhögték, az osztrák lapok futballtörténetük egyik legszégyenletesebb fiaskójáról írtak. Az akkor alig néhány hete sportigazgatónak kinevezett Ralf Rangnick az idén egy sajtóbeszélgetésen a következőképpen jellemezte a helyzetet:

„A Salzburg zsoldoscsapat volt akkoriban. Magas volt az átlagéletkor, a legtöbb játékos azért futballozott ott, mert nagyon jó pénzt kapott és gyönyörű helyen élhetett. Nem volt rajtuk valódi nyomás, hogy teljesítsenek.”

Roger Schmidt vezetőedző a helyén maradt (ő is frissen érkezett a klubhoz), Rangnick pedig fölment Dietrich Mateschitz Red Bull-vezérhez. Szabad kezet kért és kapott. A koncepció: ne olyan játékosok legyenek a csapatban, akik az utolsó vagy utolsó előtti nagy szerződésüket kötik meg; hanem olyanok, akik nagyon fiatalok, sikeréhesek és első vagy második európai profi kontraktusukat írják alá.

Rangnick megszerezte Kevin Kamplt és Sadio Manét, majd leépített az idény során öt, 28 éven fölüli játékost. Két évvel később a 38 tagú keretben már csak hét olyan futballista volt, aki a Rangnick előtti érában érkezett; a csapat modernebb, gyorsabb, látványosabb, könnyen felismerhető stílusra váltott. A Salzburg 2012/13-as évada ráment a kupasokkra és az átalakításra – sem a bajnokságot, sem a kupát nem tudta megnyerni az együttes –, ám 2013/14-ben már duplázott, és azóta minden évben elhódította a Bundesliga-trófeát, 2019-től pedig alanyi jogon BL-főtáblás. A Red Bull Salzburg zsoldoscsapatból a világelitbe tartozó akadémiájára építő játékosbeszállítóvá vált, a Dudelange elleni katasztrófa pedig a sikersorozat katalizátora lett.

Ehhez viszont kellett néhány dolog:

• Ralf Rangnick és a koncepciója,
• a tulajdonos, aki szabad kezet és bizalmat adott neki az addigi építmény újjáépítéséhez,
• illetve a kíméletlen önvizsgálat.

A párhuzamok adják magukat.

Vetélytárs kerestetik!

Amióta az FTC sorozatban nyeri a bajnokságokat, a zöld-fehéreket és legközelebbi vetélytársukat mindig jókora különbség választotta el. A legutóbbi idényben 6, előtte 12, 20, 13 és 13 pont előnnyel nyerte meg az NB I-et a Fradi. Az előző bajnokságban a tavasszal gyengélkedő Ferencváros 63 pontot szerzett, és a legutóbbi öt évadban egyszer sem volt olyan, hogy másik csapat átlépte volna ezt a pontszámot – a Fehérvár egyszer tudott eljutni 63-ig. Az FTC 2018/19 óta minden egyes bajnokságban megnyerte mérkőzései több mint felét, ugyanerre más csapat csak kétszer volt képes (a Vidi 2018/19-ben és a Puskás Akadémia 2020/21-ben).

Pár évig úgy tűnt, hogy az NB I-ben egy Ferencváros–Fehérvár duopólium alakulhat ki, ám végül a zöld-fehérek monopolhelyzetbe kerültek,

a Fehérvár pedig fokozatosan, évről évre gyengült,

hogy 2022/23-ban már kiesőjelölt legyen, most pedig a Mol kiszállásával a fő támogatóját is elveszítse. Az új célkitűzés: bennmaradni sokkal szerényebb körülmények között. A jó idényt futó, jó edzőt találó DVSC talán feljebb léphet, és stabilizálhatja helyét az élmezőnyben, ám bajnokesélyesnek ettől még nem nevezhető.

A Honvéd George F. Hemingway-t váltó új tulajdonosi köre nagy szavakkal érkezett, és pocsék döntések hosszú sorozatával szégyenszemre a másodosztályba juttatta a kispestieket. A Vasas nagy tervekkel tért vissza az NB I-be, de egy évvel később megint az NB II-ben találja magát. Újpesten még mindig tulajdonosváltásra áhítozik a szurkolótábor, és amíg ez nem történik meg, addig valószínűleg marad a Duchatelet-érában megszokott középmezőny. Ha viszont megköttetik az üzlet, várhatóan első számú Fradi-kihívóvá fejlődhetnek fel az újpestiek. Az MTK hosszú évek fel-le ingázásának szeretne végre véget vetni.

A Puskás Akadémia háttere alapján lehetne rivális, ám visszafogta vásárlásait, és eleddig fiataljai visszahívásán kívül nem igazán volt aktív az átigazolási piacon, Quentin Maceiras volt az egyedüli érkező – a jelenlegi kerettel egy 33 fordulós versenyfutásban aligha tudja megszorítani a Fradit, és Orbán Viktor minapi nyilatkozata alapján nem is ez az elsődleges cél. Az előző évad legnagyobb pozitív meglepetését jelentő, ezüstérmes Kecskemétre a nehéz második szezon vár; óriási fegyvertény lenne megismételni a 2022/23-as parádét. A Pakstól szórakoztató futball és gólgazdag meccsek sora várható, de hát ez önmagában nem elég egy dobogós helyezéshez sem. A kupagyőztes ZTE, a Kisvárda, a Mezőkövesd és a DVTK is feltehetően eleinte inkább hátra kényszerül figyelni, mintsem előre. A Diósgyőr új légiósait még nem láttuk éles bevetésen, a ZTE, a Kisvárda és a Mezőkövesd nem tűnik jelentősen erősebbnek az előző szezonbelinél.

Ahogyan Révész Attila, a Kisvárda szókimondó sportigazgatója az NB1.hu-nak megjegyezte: a Ferencvároson kívül szinte minden klub idénye a túlélésről, a kiesés elkerüléséről szól – és ha megvan a biztonságot jelentő pontmennyiség, akkor lehet felfelé nézelődni.

Így pedig igen nehéz (ha nem lehetetlen) akár csak egy idényre olyan csapatot építeni, amely eséllyel szállhatna be egy bajnoki versenyfutásba.

Elpárolgó légiósok

Vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a (relatív) nagy bőség évei véget értek az NB I-ben. A magyar élvonal a jó fizetésekkel, a megerősített infrastruktúrájával és a még a pandémia idején is kitartó stabilitásával egyfajta burokban létezik, ezért vonzó bevándorlási célpont volt. Az idén nyáron visszaesett az átigazolási díj ellenében megszerzett futballisták száma, és a légiósimport is csökkenni látszik. Július 23-ig „csak” 23 légiós érkezett külföldről a magyar élvonalba, ez a legalacsonyabb szám évek óta. És ugyan az átigazolási időszakból még jó néhány hét hátra van, nehéz elképzelni, hogy az utóbbi idényekben megszokott szintre kúszik fel a légiósimport, hiszen az augusztus-szeptemberben érkezőket már menet közben kell beépíteni.

A 23 érkező majdnem fele a feljutás után csapatnyi légióst szerződtető DVTK-hoz köthető, a Ferencváros üzletei többségét szintén nyélbe ütötte már a BL-selejtezők előtt. A többi együttes egyelőre meglepően visszafogottan viselkedik a piacon. Ugyan akadnak csapatok, amelyek később szoktak elszabadulni (elsősorban az Újpest), de meglepő lenne, ha a bajnokságba újonnan érkező légiósok száma ismét elérné az 50 főt, a 35–44-es sáv valószínűbb. Ráadásul, amíg az utóbbi években vagy nagyjából egyenlő volt az érkező és távozó légiósok száma, vagy az „importoldal” bizonyult erősebbnek, most egyértelmű elszivárgás érezhető.

Ha naiv optimizmussal állunk hozzá, akkor lehet, hogy a Kecskemét vagy a Paks példája ragadós; ha cinikusabban, akkor ez utalhat arra, hogy

a klubok csökkentik a kiadásaikat.

Az infláció, az euróárfolyam, az energia- és fenntartási költségek miatt ez nem is lenne meglepetés. Attól nem kell „tartani”, hogy elfogynának a légiósok, de talán ismét több játékperc jut a magyar játékosoknak, már csak az MLSZ fiatalszabálya okán is. Az elmúlt éveknél több játékos került be az élvonalbeli keretekbe az NB II-ből is, jó részük anyaklubjához visszatérő fiatal. Azt azért meglátjuk, hogy az óvatos piaci tevékenység kitart-e akkor is, ha egy csapat rossz eredményekkel kezdi az új évadot. Ha igen (és nem jönnek a „pánikvásárlások”), akkor az rég látott visszafogottságra utalna a magyar NB I-ben.

Egy csapat, egy kérdés

Ferencváros (az előző idényben 1. helyezett): Változik-e valami érdemben a KÍ elleni kupafiaskó után az edző személyén kívül, vagy minden megy tovább úgy, ahogyan eddig?

Kecskemét (2.): A sikercsapat nagyjából együtt maradt, de pótolhatók-e az ezüstérem megszerzésében fontos szerepet játszó kölcsönjátékosok, és alábecsüli-e az NB I még egyszer a KTE-t?

DVSC (3.): A 2018/19-es bronzéremre kiesés jött, most ez aligha fenyeget – de meg tud-e ragadni az élmezőnyben a Loki?

Puskás Akadémia (4.): Egy érkező légiós mellett eddig csak kölcsönből jöttek vissza fiatalok, ők kapnak-e lehetőséget a légiósokkal így is teli, várhatóan dobogóra hajtó keretben?

Paks (5.): Vajon lesz olyan paksi meccs ebben az évadban, amelyen háromnál kevesebb gól esik?

Kisvárda (6.): Meddig érvényesül a Révész-hatás a fiatalszabály árnyékában?

Mezőkövesd (7.): Hányszor lehet flörtölni a kieséssel – kiesés nélkül?

Újpest (8.): Lesz-e végre a nihil helyett új tulajdonos?

ZTE (9.): Moniz menesztése után kupagyőzelem jött, de fel tudnak-e ülni erre a hullámra a zalaiak?

Fehérvár (10.): Van-e élet a Mol után, avagy tényleg nagy veszélyben van a Vidi?

DVTK (újonc): Tizenkét új légiós már van, de kap-e a diósgyőri közönség jó csapatot?

MTK (újonc): Sikerül-e végre véget vetni az NB I és NB II közötti ingázásnak?

Egy dologgal kapcsolatban nincs kérdés: óriási meglepetés lenne, ha a 2023/24-es bajnokság végén nem a Ferencváros ünnepelhetné a sorozatban hatodik, összességében 35. aranyérmét.