Brazília labdarúgó-válogatottja egyetlen vb-selejtezőn sem maradt alul. Egészen 1993. július 25-ig. Harminc éve La Pazban megtörtént az addig elképzelhetetlen: a sárga mezes együttes 2-0-s vereséggel kullogott haza a bolíviai fővárosból.
A brazil együttes harmadszor kapott ki a bolíviaitól, de másodszor az A csapattal, mert az 1963-as Copa Americán a szinte kizárólag újoncokból álló C garnitúra képviselte a szép futball hazáját a Copa Americán. Pelé és kétszeres világbajnok társai ellen nyilván nem születhetett volna a dallamos nevű Cochabambában 5-4-es bolíviai győzelem…
Harminc esztendővel ezután
A keret tagjai néhány nappal a mérkőzés előtt érkeztek a tengerszint fölött 3700 magasan lévő La Pazba, és a labdarúgók egy része nem tudott akklimatizálódni: többeknek vérzett az orruk, szédelgett és étvágytalan volt a játékosok nem elhanyagolható hányada.
Mario Zagallo – aki ott volt minden kilométerkőnél, azaz Brazília mind az öt világbajnoki diadalában valamilyen minőségben szerepet játszott –, akkoriban Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány szaktanácsadójaként ügyködött. Az aggódó brazil újságíróknak La Pazban azt mondta: „Ha alkalmazkodni szerettünk volna a körülményekhez, akkor legalább három héttel korábban kellett volna ide érkeznünk. De ugyan honnan teremthettük volna elő ennek a költségét?”
Na most, ez a futballista 1994 és 2002 között egymás után háromszor játszott vb-döntőt, és ha a fenomén Ronaldo nem fetreng görcsben az 1998-as csúcstalálkozó napján, akkor könnyen lehet, hogy két háromszoros világbajnoka van a futballnak: Pelé és Cafu. Nem mellékes az sem: a 142-szeres válogatott jobbhátvéd vezeti minden idők szereplési listáját a selecaóban.
A brazilok közül sokan már három évtizede is az öreg földrészen futballoztak, de az ellentmondásos Parreira, aki egyébként odavolt az európai stílusért, favorizálta az FC Sao Paulót is, mert a brazil együttes a klub Világ Kupáért vívott mérkőzésen előbb a Barcelonát (2-1), majd a Milant is felülmúlta (3-2). A keretbe így hét SPFC-játékos – Zetti, Cafu, Valber, Raí, Palhinha, Müller, Elivelton – került, ám a kritikusok másokat ajánlottak a szakvezető figyelmébe, és kiváltképp Romariót, valamint Renato Gauchót hiányolták a jelöltek közül.
La Pazban a Taffarel (Parma) – Cafu, Valber, Marcio Santos (Bordeaux), Leonardo (Valencia) – Luis Henrique (Monaco), Mauro Silva (La Coruna), Rai, Zinho (Palmeiras) – Müller, Bebeto (La Coruna) összetételű tizenegy kezdett, majd beszállt Jorginho (Bayern München) és Palhinha. A brazilok bágyadtan mozogtak, s nem csupán a magaslat miatt, hanem azért is, mert sűrű nyaruk volt: részt vettek az Egyesült Államok Amerika Kupáján, amelyen 2-0-ra legyőzték a házigazdákat, majd 3-3 értek el Németország és 1-1-et Anglia legjobbjai ellen, aztán a Copa Americán szerepeltek Ecuadorban. Nem nagy sikerrel: a guayaquili negyeddöntő (1-1) tizenegyespárbajában 6-5-re kikaptak az argentinoktól.
Úgy festett, Bolíviában is a 11-es lesz a végzetük. A vendéglátók a 80.percben büntetőhöz jutottak, de Erwin „Platini” Sanchez lövését Claudio Taffarel hárította. A bolíviai labdarúgónak nem hazájában, hanem Portóban, a Boavistánál adták a Platini nevet, mert a középpályás – vélték – úgy passzol, ahogyan a háromszoros aranylabdás francia főúr tálalt korábban.
