A magyar klubfutball valaha volt tíz legnagyobb negatív szenzációja

1963. szeptember 11.: Galatasaray–FTC 4-0. Legalább akkora szenzáció volt a brutális különbségű vereség, mint a magyar válogatott 3-1-es kudarca 1956-ban Törökországban. A képességek alapján a világszerte tekintélyes FTC-nek kellett volna nyernie 4-0-ra Isztambulban is. Ám az Aczél – Novák, Páncsics, Perecsi, Dalnoki – Vilezsál, Galambos – Fenyvesi II, Albert, Rátkai, Fenyvesi dr. összetételű együttes a Népsport szerint „ezen e fontos találkozón – Aczél kivételével – egyszerűen csődöt mondott”.

A Népszabadság is azt írta: „A Ferencváros végig az alárendelt partner szerepét játszotta.” A klasszisok betlijére nem lehetett mentség az sem, hogy Mátrai Sándor, Orosz Pál, Rákosi Gyula hiányzott, s hogy Albert a 43. percben, 1-0-nál megsérült, ráadásul az FTC – mivel csere nem volt – Turgay Seren 3-0-nál bekövetkező sérüléséig létszámhátrányban játszott.

1973. szeptember 19.: Vasas–Sunderland 0-2. Ötven éve még értelmezni sem lehetett, hogy egy másodosztályú angol csapat – hiába volt FA Kupa-győztes – nyerni tudjon a Népstadionban. A KEK-ben égő Vasas vereségét

előbb döbbent csend, majd éles füttykoncert fogadta,

s ehhez az is jó alapot teremtett, hogy a kettős kupameccs első felvonásán az FTC 1-0-ra kikapott a varsói Gwardiától. A hazai újságok ilyesmiket írtak: „világosan látni kell, a nemzetközi mezőnnyel szembeni lemaradásunk egyre nő”; „a magyar futball – beleértve legjobbjait is – végérvényesen egy helyben topog.” Minden relatív, az aznap pályára lépő magyar labdarúgókból a következő labdaművész-együttest lehetett volna összegyúrni: Mészáros (Géczi) – Török (Martos), Bálint, Vidáts, Páncsics – Ebedli, Müller, Kű – Szőke, Branikovits, Várady.

1983. október 19.: Győri ETO–Dinamo Minszk 3-6. „A BEK egyik legnagyobb meglepetése született a Rába ETO stadionjában. Senki nem számított arra, hogy Győr kedvencei ilyen csúfos kudarcot vallanak” – állt a másnapi beszámolók egyikében. Verebes József „mágus” Kovács László – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Szepessy, Burcsa – Szabó Ottó, Szentes, Hajszán összeállítású, idehaza rettegett ETO-jának az ismeretlen Viktor Szokol 42 perc alatt bevágott hármat, már a szünetben 1-4 állt a táblán. Aztán a visszavágón 3-1-re nyert, és 9-4-es, megrázó összesítéssel ment tovább a Minszk.

1989. november 1.: Benfica–Honvéd 7-0. A rettenetesen egyoldalú BEK-találkozóról a Népsport azt írta:

Ez volt a Honvéd labdarúgócsapatának Waterloo-ja.

A portugálok azt csináltak a pályán, amit akartak, olyan futballt produkáltak, mint hajdanán a Puskás-féle Honvéd, amikor százezer szurkoló töltötte meg mérkőzésenként a Népstadiont.” Portugáliában voltak egyéb súlyos vereségek is – 1960: Benfica–Újpest 6-2, 1994: Porto–FTC 6-0 –, de számszerűleg ez nőtt a legnagyobbra, ráadásul a Benfica Kispesten is nyert 2-0-ra. Sokkal inkább Cesar Brito, mint Pisont István volt „a legnagyobb király”.

1994. szeptember 13.: Tyeksztyilscsik Kamisin–Békéscsaba 6-1. Az UEFA nem tartotta nemzetközi találkozó megrendezésére alkalmasnak a Moszkvától ezer kilométernyire lévő Kamisin sporttelepét, ezért a mérkőzés a máig baráti orosz fővárosban zajlott. Szürreális körülmények között. Legföljebb 300 néző lézengett a stadionban, ahol a sajtópáholyt egy katonai sátorban rendezték be, számtárcsa nélküli, kurblis telefonnal. Aztán a kimondhatatlan nevű Tyeksztyilscsik hintett egy hatost. Pedig Szarvas vezető góljánál még azt gondolta az ember, ez meglesz. Szarvashiba volt.

1996. szeptember 12.: Nimes–Honvéd 3-1. Ez minden idők magyar negatív rekordja, mert a KEK-találkozón harmadosztályú csapattal szemben maradt alul, majd esett ki a Honvéd. Az eredmény még úgy is meghökkentett, hogy az ellenfél francia kupadöntőt játszott – amelyen 2-1-re kikapott a bajnok Auxerre-től –, s hogy a kispestiek libériai légiósát, Philip Tarlue-t (aki nem volt egy George Weah) 0-0-nál, az első félidő végén kiállította O’Hanlon ír játékvezető.

Persze már erősen fékezett habzású, nem Tichy-, Détári-, pláne nem Puskás-féle Honvéd szenvedett a következő szerény összetételben: Vezér – Plókai, Hungler, Mátyus – Dubecz, Forrai, Tarlue, Herczku (Gabala), Piroska (Kovács Béla) – Bárányos (Ghinda), Tóth Mihály.

2006. július 13.: Újpest–Vaduz 0-4. Az UEFA Kupa selejtezőjében a svájci másodosztály nyolcadik helyezettje szórakozott a Megyeri úton azzal az újpesti brigáddal, amelynek védelmét a 79-szeres válogatott Vanczák Vilmos irányította (?). Bicskei Bertalan edző nyomban a meccs után leköszönt. „Bizakodjunk!” – mondta a visszavágó előtt Dunai Antal. Részben igaza volt, Tóth Norbert góljával a törpeállamban győzött a lila törpe (1-0).

Tizenhárom évvel később a liechtensteini csapat a Videotont is kiejtette, és Kovács Zoltán kivételes bravúrja, hogy – játékosként, majd direktorként – mindkét „Vaduzban” benne tudott lenni.

2015. július 16.: FTC–Zeljeznicar 0-1. Juhász István 70. születésnapját nem éppen méltóképpen ülte meg az FTC, amelyben – többek között – Dibusz, Ramírez, Leandro, Somalia, Gera, Böde és a ma vezetőként szégyenkező Hajnal szerepelt le. A zöld-fehérek az Európa Liga selejtezőjének visszavágóján is kikaptak (2-0), azaz alulmúlták az MTZ Ripo Minszk (2005) vagy a Partizani Tirana elleni bántóan szegényes produkciójukat (2016) is.

2021. július 22.: Rigas Futbola Skola–Puskás Akadémia 3-0. Leleplező blamázs az európai labdarúgás leghátsó udvarában, a Konferencia Liga selejtezőjében: lett futballiskola tartott oktatást a magyar „akadémiának”. A Rigától 20 kilométernyire lévő Jürmalában – 120 arra vetődő jelenlétében – már a 25. percben 3-0-ra vezetett a balti csapat. A rigaiak a visszavágón 2-0-ra győztek,

a helyszíni beszámolók egyike szerint „több tíz néző előtt”.

2023. július 19.: FTC–Klaksvikar Ítrottarsfelag 0-3. „Nem láttam még a Fehérvárhoz hasonlóan sznob csapatot. Ha az edzőn nem is, a játékosokon éreztem, hogy nem tisztelnek minket eléggé, lekicsinylően nyilatkoztak rólunk” – mondta 2019-ben Mario Frick, a Vaduz edzője. Most a feröeri 0-0-t követő visszavágó előtt az jelent meg az FTC honlapján, hogy „az biztos, hogy mi fogunk továbbjutni a BL második fordulójába”. Helyesen: a selejtező második körébe. Illetve, oda sem. „Rigai” első félidőt produkált a Ferencváros és vendége, amely a folytatásban nemegyszer laza lövőcselekkel mulatta el lehetőségeit. Messzemenően rontja a helyzetet, hogy itt nem a minden hagyománytól mentes felcsúti elemiről, hanem a hajdanán hosszú évtizedekig világmárka FTC-ről van szó.