Írország válogatottja a brazil függetlenség 150. évfordulójára rendezett húsz csapatos tornán játszott 1972 júniusában Recifében és Natalban. Az év január 30-án volt a „véres vasárnap” Derryben, ahol brit katonák – a hivatalos verzió szerint azért, mert a környező házakból orvlövészek lőttek rájuk – tüzet nyitottak egy polgárjogi gyűlés résztvevőire. Előzőleg 15 ezren meneteltek a város katolikus negyedéből a település központja felé. Tizenhárom ember meghalt, hetvenet a különítményesek letartóztattak.
Egy hónappal az írek brazíliai vendégszereplése után, július 21-én zajlott le a „véres péntek” Belfastban. Az északír főváros több pontján alig másfél óra alatt – délután 2 és fél 4 között – az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 22 bombája robbant, kilencen meghaltak, 130-an megsérültek. A brit katonák, akik parancsot kaptak a további merényletek megakadályozására, Belfast különböző pontjain összecsaptak az IRA lövészeivel.
Egy dublini promóter, bizonyos Louis Kilcoyne úgy gondolta, elég az öldöklésbe torkolló széthúzásból, és az 1972-es brazíliai futballtalálkozó idején rávette Joao Havelange-ot, a Brazil Labdarúgó Szövetség (1974-től a FIFA) elnökét, hogy a dél-amerikai ország válogatottjának 1973 nyári európai turnéján a világbajnoki címvédő együttes megmérkőzzék Írország egyesített csapatával, amely 1950. március 8., a Wrexhamben Walesszel szemben elért 0-0 óta nem játszott meccset.
A bűnösen – és bizonyítottan – korrupt Havelange kevés jó döntésének egyikét hozta, amikor igent mondott, a tervet pedig titokban tartották, mert még meg kellett szervezni az együttes ír csapatot. Annak összehozásában Kilcoyne sógora, a Leeds United vezéralakjának tartott, 59-szeres ír válogatott Johnny Giles segédkezett, és a megkeresett játékosok mindegyike vállalta a szereplést.
Nem akárkik sorakoztak fel a nemes ügy mellett.
Az északírek közül Pat Jennings, a Tottenham 119-szeres válogatott kapusa; David Craig, a Newcastle United védője (25), aki 1969-ben tagja volt a Vásárvárosok Kupája-döntőben az Újpestet felülmúló együttesnek; Allan Hunter (53) és Bryan Hamilton (50) az Ipswich Townból; Liam O’Kane a Nottingham Forestből (20); klubtársa, Martin O’Neill (64), akiből aztán neves edző lett; továbbá Derek Dougan a Wolverhampton Wanderersből (43).
Az ír válogatottat képviselte Tommy Carroll (17) a Birmingham Cityből, Paddy Mulligan (50) a Crystal Palace-ből, Mick Martin (51) a Manchester Unitedből, Terry Conroy (27) a Stoke Cityből, Jeremiah Dennehy (11) a Nottinghamből, Don Givens (56) a Queens Park Rangersből. S persze ott volt a középpályás Giles, akit szintén ismertek Magyarországon, mert az 1968-as VVK-döntő első mérkőzésén (1-0) játszott az FTC ellen (a gól nélküli visszavágót, amelyet 70 ezer néző előtt rendeztek a Népstadionban, sérülés miatt kihagyta).
Ő futballtörténeti személyiség volt, hiszen az Eb-selejtezők első gólját szerezte 1959. április 5-én az Írország–Csehszlovákia mérkőzésen (2-0) Dublinban. Ám nem ekkor született az Európa-bajnokságok históriájának első gólja, mert a szovjet–magyar első fordulós találkozót (3-1) a kvalifikációs meccsnél is korábban, 1958 szeptemberében rendezték, és a moszkvai mérkőzésen Anatolij Iljin küldte először a hálóba a labdát.
