Flick minőségi hozzávalókból ehetetlent főz: kirúghatják-e a német kapitányt még az Eb előtt?

„Jó lenne, ha a szövetségi kapitány elmagyarázná a [parlamenti] sportbizottságnak, hogy mi egyáltalán az elképzelése.”

„A védelem felismerhetetlen volt, a támadójáték láthatatlan.”

„Az ilyesfajta vereségek nagy kárt okoznak, porig tudják rombolni a csapat önbizalmát.”

„Vannak olyan napok, amikor egyszerűen minden balul sül el. És most nagyon balul sült el minden.”

Minél közelebb vagyunk a tornához, annál nagyobb a káosz a német válogatottban.

„Németország egy kiscsapat szintjére süllyedt, csüggesztő volt ránézni.”

Könnyen azt hihetnénk, hogy a fenti mondatok a német válogatott vesszőfutásának újabb állomása, a Kolumbia elleni hazai fiaskó (0-2) után hangzottak el. Valójában az összes idézet 2006-os, és a márciusi, Olaszország elleni csúfos vereség (1-4) után hallhattuk, olvashattuk őket. Azaz nincs új a nap alatt: a német labdarúgó-válogatott a legutóbbi, hazai rendezésű nagy tornája előtt ugyanolyan rosszul állt, mint most. És ugyanúgy kételkedtek sokan az akkori kapitányban is, mint ahogyan most a Bayern Münchennel Bajnokok Ligáját nyert Hansi Flick is egyre több kritikát kap.

Nem is csak kételyek voltak 2006-ban. A sokak által idegenkedve fogadott, kezdő edzőnek számító, az Egyesült Államokból hazacsábított Jürgen Klinsmann nem ült biztosan a kispadon. A játékosként világ- és Európa-bajnok „Klinsi” jól kezdett a Nationalmannschafttal (4 győzelem, 1 döntetlen), de 2005–2006-ra hullámvölgybe került. A válogatott számolatlanul kapta a gólokat – egy 12 meccses etapban 23-at, amely a németek szintjén minősíthetetlenül rossz mutató –, a szlovákok és a törökök elleni vereség, a Kína elleni borzalmas szenvedés, valamint az olaszok elleni lehangoló 1-4 után még a DFB vezérkarában is akadtak olyanok, akik kihátráltak Klinsmann mögül. Sőt, ennél többet is tettek.

Utólag derült ki – a DFB volt elnökének, Theo Zwanzigernek az önéletrajzából –, hogy a német szövetség vezetői titkos tervet szőttek. Ha katasztrofálisan leég a válogatott a hazai vb-n, akkor B-tervként torna közben (!) menesztik Klinsmannt, és kinevezik helyére a sportigazgató Matthias Sammert, aki maga sem tudott a mesterkedésről. Tekintve, hogy Otto Nerz (1926) és Hansi Flick (2023) között a németek csak 11 szövetségi kapitányt „fogyasztottak el”, nagyon durva krízishelyzetet jelez, ha van egy titkos terv a szakvezető torna közbeni menesztésére.

A B-terv azonban nem lépett életbe: Klinsmann megfiatalított válogatottja bátor játékával maga mellé állította a közönséget, és egy ország ünnepelte, amikor megszerezte a bronzérmet – ahogyan a német szakírók megjegyzik, a 2006-os világbajnokságon a csapat ismét megszerettette magát a drukkerekkel.

Klinsmann, ha nem is győztesként, de a német futball újjáéledésében fontos szerepet játszó edzőként távozott.

Az ő szikrája (is) kellett ahhoz, hogy nyolc évvel később világbajnoki címet ünnepelhessen a válogatott, immár Klinsmann segítője, Joachim Löw vezetésével.

Most épp Löw egykori segítője, Hansi Flick ül a kispadon, és helyzete legalább annyira kényelmetlen, mint Klinsmanné volt az olaszok elleni vereség után. Bár kiválóan – 8 győzelemmel – kezdett, azóta 4–7–5 a mutatója, a világbajnokságról megint a csoportkör után, megszégyenülve utazott haza a válogatott, a legutóbbi négy mérkőzésen pedig egy döntetlen és három vereség a mérleg. Flick kísérletezését értetlenkedve figyeli a német közeg, ahogyan azt is, hogy egyetlen igazi kilencese, Niclas Füllkrug – a regnáló német gólkirály – viszonylag kevés lehetőséget kap. Flick hajtogatja ugyan, hogy ő tudja: működőképes a terve, de egyre többen kételkednek ebben. Néhányan már abban is kételkednek, hogy van-e terve egyáltalán.

A kolumbiaiak ellen a német válogatott csak négyszer kísérletezett kapura lövéssel, egyszer találta el azt (0,61-es xG). Ez 12-vel múlta alul az elmúlt évben lejátszott meccsek átlagos kapura lövési számát. A kísérletek és a kaput talált kísérletek száma, valamint az xG legutóbb 2020 végén, a spanyolok elleni katasztrofális, 6-0-s vereség alkalmával volt ilyen alacsony. Nem véletlenül konganak a vészharangok: egy ideig még lehetett azzal érvelni, hogy az alapjáték meg a helyzetek megvannak, csak a befejezések hiányoznak, és a németeket üldözi a balszerencse; ám a kolumbiaiak elleni 0-2-re nincs mentség.

A 2014-es világbajnok csapat egyik szellemi vezére, Bastian Schweinsteiger már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy a csapat nem elég kíméletlen védekezésben, így nem teremti meg a kellő biztonságot a mérkőzések kontrollálásához. Lehet, azért is van ez, mert nincs egy Schweinsteiger a csapatban – a középpályás megtestesítette a tradicionális német labdarúgóerényeket, és ezek szintézise egy képzettebb, játékosabb, kreatívabb generációval nagy meneteléseket eredményezett.
Flicknek egyszerre több problémát is orvosolnia kellene, és kérdés, képes lesz-e a válság menedzselésére. Bár vezetőedzőként nem dolgozott sokat, a nemzeti együttes másodedzőjeként jelentős tapasztalatot szerzett a válogatott futball furcsaságaival kapcsolatban, amikhez sok klubedző nehezen alkalmazkodik. Egyelőre ennek ellenére sem látszik a kiút, a hullámvölgynek pedig több okozója is van:

• NINCS CENTER. Illetve van, de az Füllkrug. A Werder Bremen középcsatára 16 góllal (társ)gólkirály lett, ám ilyen kevés találattal még soha, senki nem tudta elhódítani a címet a Bundesligában. Füllkrug jelenthet ugyan ideiglenes megoldást a németek középcsatárgondjaira, de ő sem topkategóriás klasszis, nem véletlenül játszik 30 évesen Brémában. A kilences nélküli játékkal (ekkor Kai Havertz a hamis kilences) sem mentek többre a németek. Flick nem is igazán tud válogatni: a német élklubok többnyire légiós csatárokat alkalmaznak; és hogy milyen kilencesínség van, azt jól mutatja, hogy sérüléséig a Bayernnél kulcsszerepet kapott az egyébként epizódszereplőnek szánt kameruni-német Eric-Maxim Choupo Moting. Nemhogy egy Klose, de még egy Gomez is úgy kéne, mint egy falat kenyér. És tegyük hozzá: a 2014-es vb-n is szükség volt egy 36 éves, leszálló ágban lévő Kloséra a győzelemhez.
• NINCS STABILITÁS. Flick győzelmi sorozata 2022 márciusában zárult le. Azóta a németek 16 tétmérkőzést játszottak, de csak kétszer (Omán és Peru ellen) nem kaptak gólt. A válogatott nagyon sebezhető kontrából, a védelem bizonytalan a beívelések elhárításánál, és, ha ez nem lenne elég, még ajándékokat is ad az ellenfélnek a labdakihozatal közben elkövetett hibák formájában. Bár a németek szinte az összes meccsükön dominálnak és túllövik az ellenfelüket, azoknak rendre adódik néhány tiszta lehetőségük.
• NINCS VEZÉR. A 2014-es vb hősei lassan kikopnak a válogatottból. Az akkori – ideális koreloszlású – keret két vezérbikája a csapatkapitány Philipp Lahm és a már említett Schweinsteiger volt; mindketten olyan személyiségek, akik össze tudták kapni az együttest, ha az szétesőben volt a pályán, vagy váratlan nehézséggel szembesült. Emlékezzünk például Schweinsteiger hősies játékára a vb-döntőben: kiesett mellőle az egyik legfontosabb láncszem, Sami Khedira (megsérült a bemelegítésénél), a helyére betett, rutintalan Christoph Kramert agyrázkódás miatt le kellett cserélni, Schweinsteiger brutális csatát folytatott az argentinokkal – meg is látszott ez rajta –, de kiváló teljesítményével és mentalitásával magával tudta ragadni társait. „A példamutatásommal vezettem, és így lettünk világbajnokok” – mondta 2014 végén. Ma a német válogatottnak nincs igazi vezére. Thomas Müller az lehetne, de már túljutott karrierje zenitjén (és legutóbbi négy nagy tornája egyikén sem villogott), ahogyan a súlyos sérüléséből felépülőben levő Manuel Neuer is. Flick a hírek szerint szeptemberben mindkettejükkel számol – neki is kellene, hogy legyen meghosszabbított keze a pályán. Ilkay Gündogan meg hiába volt vezér a Manchester Citynél, a válogatottban nem lett ugyanilyen fontos figura.
• A FENTIEK KELLEMETLEN ELEGYE. Adott egy csapat, amelynek van rengeteg topkategóriás, remekül képzett játékosa, de nincs klasszis befejező csatára, stabil védelme és egyértelmű vezére. Ennek az eredménye éppen az, amit látunk: a válogatott pazarlóan bánik a helyzeteivel (pedig a helyzetkialakítás a legtöbb meccsen nem probléma), nem tudja kapott gól nélkül hozni a meccseit, és ha rosszul alakul a meccsforgatókönyv, akkor gyakran nem képes megújulni. A német válogatott 2021 ősze óta nem nyert meg olyan meccset, amelyen az ellenfél szerezte meg az első gólt, és fordítani is ritkán tud (a vb-n megtette Costa Rica ellen, de hiába).
• TAKTIKAI FURCSASÁGOK. Mi a formáció? 3–4–2–1? 3–1–4–2? 4–2–3–1? 4–4–2 Doppelsechs? Van center? Vagy hamis kilences van? Hogyan szokjon össze a védelem, ha Flick eddigi 24 mérkőzésén 22 (!) különböző hátvédsor-összeállításban lépett pályára a kezdőcsapat? A legutóbbi 20 találkozón 20 különböző hátvédsor futott ki a pályára. Hol van Emre Can helye? Kap-e központi szerepet Gündogan? Mi a pontosan definiált helye és szerepe egy-egy játékosnak? Mi a csapat Eb-re szánt gerince? Flick kapitánysága nem egész két éve alatt már 50 játékost kipróbált – ez nem is szokatlan egy torna házigazdája esetében, hiszen könnyebb kísérletezni –, de a kép tisztulása helyett inkább káosz alakult ki.

„Flick kiválasztotta a hozzávalókat, mindent összeöntött egy nagy üstben, párszor megkavarta a levest a nagy fakanállal. Az eredmény: ehetetlen” – summázta a válogatott nyári meccseit a Berliner Zeitung jegyzetírója, Jan Christian Müller. „A válogatott teljesen bizonytalan, a mérkőzés nagy részében pedig széteső és lomha volt. (…) Flick azt mondja, hogy szeptemberben minden más lesz, de ez inkább szlogennek hangzik.

Az Európa-bajnokság előtt egy évvel a szövetségi kapitány és a csapata elveszetten bolyong

– ostorozta az együttest a Kicker. „Ha Thomas Tuchel vagy Jürgen Klopp elérhető lenne a piacon, akkor Hansi Flicket már kirúgták volna” – így a Bild. „Nincs sebesség, nincs elképzelés, nincs energia. (…) Katart szerencsétlen kisiklásnak állították be, de 2023 nyarán a csapat semmivel sem fest jobban. Végső soron a szövetségnek két alapkérdésre kell választ adnia. 1: Flick-e a megfelelő ember erre a posztra? 2: Ki akarna a helyére leülni?” – írta a Sportschau.

Egy évvel egy nagy torna előtt nem ilyen kérdésekre szeretne felelni egy szövetség. Nagy események előtt a házigazda portájáról gyakran hangzik sírás és a fogaknak csikorgatása: a közönség és a sajtó leégéstől tart. Ennek ellenére a kapitány többnyire a helyén marad, mert kirúgása több problémát okozna, mint amennyit megoldana. A végére – általában – a helyükre kerülnek a dolgok. A németeket talán az gondolkodtathatja el, hogy bár topedzőik közül Klopp és Tuchel „foglalt”, Julian Nagelsmann szabad – kérdés azonban, hogy ilyen fiatalon rábólintana-e a válogatott hívására. Az U21-es válogatottakkal éveken át nagyon eredményesen dolgozó Stefan Kuntz is szóba jöhetne, de a türelem is erény, a DFB pedig sokszor bizonyította: türelme, az van.

A higgadtság 2006-ban bejött, márpedig akkor is ugyanilyen kedvezőtlenek voltak az előjelek.

De ha a németek leégnének a hazai rendezésű Eb-n is, vélhetően nem csak a szakmai stábban hullanának a fejek…