Guardiola befejezte második mesterművét: lehet, hogy ez a City minden idők legjobb klubcsapata?

A Bajnokok Ligája-győztes Manchester City volt-e a 2023-as döntő jobbik csapata? Ez egyáltalán nem biztos – a számos nagy helyzetet kidolgozó, de a kapu előtt balszerencsés Internazionale teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyult. A Manchester City volt-e a 2022/23-as évad legjobb klubcsapata? Erre a kérdésre minden kétséget kizáróan igen a válasz.

Vajon Pep Guardiola Manchester Cityje a modern futball legjobb klubcsapata? Erre a kérdésre próbálunk feleletet találni. És lehet, hogy erre is igen a válasz.

A Manchester City sikertörténete 2008 – az Abu Dhabi United Group hatalomátvétele – és 2023 között szakmai szempontból

a klubépítés csúcsa.

A labdarúgás számtalan példát mutatott már arra, hogy a pénz önmagában nem elég; bár nagyon sokat, szinte minden másnál többet segít. De nem garancia a sikerre. A „rendkívül ambiciózus klub, kimeríthetetlen pénztárcájú, de mindenbe beleszóló tulajdonos, rossz döntések és feleslegesen kiszórt százmilliók” kombináció jó néhány igen szórakoztató pillanatot szerzett az ellendrukkereknek és kárörvendőknek világszerte.

Az újgazdagokat nem szokás szeretni. Veszélyforrást jelentenek, felborítják a status quót, mosdatlan lábbal tiporják szét a megkövült erőviszonyokat. A futball szuperklubjainak jó része a hagyományos arisztokrácia része: az európai porondon már az ötvenes-hatvanas-hetvenes években kivívta magas státusát, országán belül nagykutya; vagy domináns, vagy rendszeresen visszaül a trónra.

A 21. századi labdarúgás eleddig azt bizonyította, hogy ehhez a szűk körhöz csak iszonyatos mennyiségű pénzzel, egy elhivatott és semmilyen anyagi áldozattól vissza nem riadó tulajdonossal, plusz sztáredzőkkel és sztárkerettel lehet csatlakozni. A kétezres években a Bajnokok Ligája nagyfülű trófeájára alig kerültek fel új nevek: a Roman Abramovics milliárdjai segítette Chelsea és a Manszúr sejk (közvetve pedig Abu Dhabi, illetve az Egyesült Arab Emírségek) pénze által repített Manchester City. A katari hátszéllel lavírozó Paris Saint-Germain is „csak” egy döntőig jutott mostanáig.

A Manchester City BL-győzelme valószínűleg elkerülhetetlen volt, és sokan nagyon utálják ezt a tényt.

Elkerülhetetlen, hogy egy szinte korlátlan pénzügyi lehetőségekkel bíró, kiválóan irányított, a világelitet képviselő szakmai stábot dolgozni hagyó klub előbb-utóbb megnyerje a legnagyobb presztízsű trófeát.

Attól nem lehet elvonatkoztatni, hogy a vádak szerint ezt pénzügyi doppinggal – túlárazott szponzori dealekkel, szponzorációnak álcázott, de valójában tulajdonosi pénzeket átfolyató szerződésekkel – érték el a manchesteriek, akik persze tagadják bűnösségüket. A végső szót – alighanem évek múlva, heves jogi csatározások és rengeteg pénz elköltése után – majd (döntő)bíróság mondja ki. A konkurenseknek mindig gyanús lesz a City: utálatos, arab pénzen felfújt hólyag, a foci pénzügyi serkentőszerrel felturbózott Lance Armstrongja, amely sikeresen rendezte át az erőviszonyokat. No meg újgazdag is, 129 éves története, két „rendszerváltás előtti” bajnoki címe, négy kupagyőzelme, egy KEK-sikere ellenére.

Senki sem állította, hogy a futballarisztokrácia nagyvonalú lenne a köreibe betörőkkel szemben.

Hart – Zabaleta, M. Richards, Dunne, Ball (Sturridge) – Hamann (Gelson), Kompany, Ireland – Wright-Phillips, Robinho, Jo; a kispadon Mark Hughes. Szinte nevetségesen gyengének tűnik a maihoz képest a City 2008. szeptember 13-i összeállítása. Az Abu Dhabi-éra első bajnoki meccsén a sztárigazolás Robinho ugyan gólt szerzett, de a sokkal erősebb Chelsea 3-1-re lesimázta a manchesterieket.

Ebből lett 2023. június 10-ére a következő összeállítás: Éderson – Akanji, Rúben Dias, Aké – Stones (Walker), Rodri – Bernardo Silva, De Bruyne (Foden), Gündogan, Grealish – Haaland, a kispadon Pep Guardiola. Ég és föld. Korunk egyik legjobb kapusa, középső védője, védekező középpályása, támadó középpályása és centere a csapatban, egyik legjobb edzője a kispadon. Rengeteg pénzért, ám okosan összeállított keret – a Transfermarkt becslése szerint a világ legértékesebb (több mint egymilliárd eurós) csapata –, megállíthatatlan nyerőgépezet korszakos edzővel a kispadon és topkategóriás stratégiai vezetőkkel (Ferran Soriano, Txiki Begiristain) a háttérben.

Nem feltétlenül szerencsés különböző korok csapatait összehasonlítani, de ez kikerülhetetlen akkor, amikor joggal vetődik fel a gondolat: lehet, hogy minden idők egyik legjobb gárdáját láttuk, látjuk. Az alábbi dominanciamércén azt ábrázoltuk, hogy a Manchester Cityvel összevetve korszakos nagycsapatok – olyanok, amelyek az európai porondon egy hétéves periódusban legalább háromszor meg tudták nyerni a BEK-et/BL-t – tétmérkőzéseik hány százalékán győztek, illetve a hazai porondon milyen volt a pont/meccs mutatójuk.

Legalább 72 százalékos győzelmi arányt és a bajnokságban 2,3-asnál jobb pont/meccs mutatót csak a City és a Cruyff-féle, a totális futball apostolának számító Ajax tudott felmutatni. Tegyük hozzá: egy, a mai Premier League-nél és Bajnokok Ligájánál sokkal kevésbé kompetitív környezetben. Sokkal könnyebb volt az elitbe emelkedés, kevesebb a hazai és nemzetközi rivális, nagyobb hatásúak lehettek a taktikai meglepetések, újdonságok.

Guardiola Manchester Cityjének a lehengerlő megbízhatósága az egyik legfontosabb tulajdonsága.

A legutóbbi hét évadból hatszor megnyerték meccseiknek legalább a 69 százalékát, minden bajnoki idényben 2 fölötti pont/meccs átlagot hoztak. Ez egyszerre lenyűgöző és nyomasztó, és egyben a legnagyobb csapatok sajátja. Ráadásul Guardiola folyamatosan alkalmazkodott is: elveit megtartotta, ám taktikában, játékelemekben, keretösszetételben rugalmasan igazodott a kihívásokhoz. Barcelonai szupercsapata jobban harmonizált a klub identitásával – hiszen tele volt La Masia-növendékkel –, de könnyen lehet, hogy a manchesteri még többet tud, még sokoldalúbb, még jobban tud választ találni az ellenfelek okozta problémákra.

De Bruyne és társai immár BL-győztesként is csatlakoztak a legszűkebb elithez, és ha a Guardiola szerződéséből hátralevő két idényben hozzá tudnak ehhez tenni, akkor megkerülhetetlenek lesznek a „minden idők legnagyobb klubcsapata” versenyben. Mostanáig is csak a BL-trófea hiánya, nem pedig a játék minősége tartotta vissza őket ettől. A City nem egyszerűen jó csapat, hanem demoralizálóan jó, olyan, amelynek megelőzéséhez bajnoki versenyben emberfeletti teljesítmény kell.

Bármilyen jó ugyanis a rivális, tisztában van vele: a City csak nyer, nyer és nyer, ritkán botlik, ritkán hullajt pontot, különösen tavasszal, amikor a keret mélysége egyre jelentősebb tényezővé válik. A játék gyakran látványos és lehengerlő, ezt még az ellendrukkerek is hajlamosak (fogcsikorgatva) elismerni. Csak idő kérdése volt, hogy a bajnoki formátumnál sokkal kiszámíthatatlanabb európai porondon mikor jön ki végleg a lépés.

Meg volt írva a csillagokban, hogy ebben az idényben megnyerjük, és megtettük. Kellett a szerencse is, Éderson védése a végén, ez a küzdelemsorozat szinte egy pénzfeldobáson dől el a végén (…) Nem ez volt a legjobb teljesítményünk

– fújt Guardiola megkönnyebbülten a BL-döntő után.

Az ő személyes márkájának, megítélésének is nagyon kellett ez a siker: gyakran kritizálták azért, mert fontos pillanatokban túlgondolkodott BL-párharcokat, és hallgathatta azt is, hogy ennyi pénzzel könnyű dominánsnak lenni a bajnokságban (egyébként dehogy az!). Több mint egy évtizednyi kihagyás után nyerte meg ismét csapatával a Bajnokok Ligáját – rajta kívül csak Ernst Happel meg Jupp Heynckes volt képes erre –, és a futballtörténelem negyedik edzője lett, aki legalább háromszor felemelhette a trófeát (a többiek: a négyszeres győztes Carlo Ancelotti és a háromszor diadalmaskodó Bob Paisley, valamint Zinédine Zidane). Megmutatta, hogy nem csak saját közegében, Barcelonában és nem csak Lionel Messivel tud BL-t nyerni.

„Hatalmas lehetőség ez számára a Manchester Citynél. Azt hiszem, meg fogja változtatni az angol futballt. Ha valaki képes erre, akkor az Guardiola” – mondta Pep exjátékosa (most már utódja a Barcelona kispadján), Xavi 2016-ban, amikor mentora Angliába szerződött. Nem vállalt nagy kockázatot, hiszen a Bayern München edzőjeként Guardiola ugyanilyen hatással volt a közegre.

„Németországban mindig jobban érdekelte az embereket, mi történik a pálya két végén, a védelemben és a támadósorban. A középpályásokat néha mintha elfeledték volna. De jött Guardiola, és kulcsfigurának bizonyult mind a német futball számára, mind személyesen nekem. Megmutatta mindenkinek a kontroll fontosságát. Sok-sok edző jött hozzánk, hogy edzéseket nézzen és konzultáljon Guardiolával az újdonságnak számító játékstílusunkról. A hatására megváltozott az emberek percepciója, más szemmel néztek a futballra és a középpályásokra is” – vélekedett Toni Kroos.

Ahová Guardiola ment, megváltozott a futball.

Vagy átvettek a felfogásából és a módszereiből, vagy az általa képviselt stílusra igyekeztek megoldást, ellenszert találni. Nem túlzás azt állítani, hogy a legutóbbi másfél évtizedet alapvetően Guardiola munkássága határozta meg a világfutball elitjében. Voltak, akik mellette, voltak, akik vele szemben definiálták magukat, és voltak, akik szintetizálták a gondolkodását, a taktikáját saját elképzeléseikkel és más edzők elveivel. Akkora gravitációs ereje volt, amely az egész közegre kihatott. Az edzői nagyságnak talán ez a legjobb fokmérője.

„Kedvelem Guardiolát. Egy művész, egy alkotó személyiség. Olyan dolgokat csinál, amiket korábban más nem. Ő Johan Cruyff spirituális gyermeke. A mai futballban kizárólag Guardiola munkájáért rajongok” – dicsérte a Manchester City mesterét Eric Cantona néhány hete egy Guardian-interjúban. Az első mestermunka, a Barcelona komplett műalkotás, és szintén azon csapatok között van, amelyek szóba kerülhetnek a valaha volt legjobbként. A második, a Bayern München – BL-siker híján – torzó maradt. A harmadik, a Manchester City immár szintén komplett.

Azt azért ne zárjuk ki, hogy a következő két évben lesz még a mestermunkán további szépítés. Sikerül-e megvédeni az első számú európai klubtrófeát, annak tudatában, hogy 1980 óta ez csak két csapatnak (Arrigo Sacchi Milanjának és Zinédine Zidane Real Madridjának) sikerült? Meg lehet-e egymás után negyedszer nyerni az angol bajnokságot, ezzel még sosem látott bravúrt bemutatva? S végül: lesz-e konszenzus arról évek múlva, hogy ez a Manchester City a valaha látott legfélelmetesebb klubcsapat?

Ha minden kérdésre igen lesz a válasz, akkor annak fejében

a City-drukkerek alighanem még egy súlyos, pénzügyi szabálysértésekért kiszabott büntetésre is rábólintanának.

Hiszen már úgyis mindent megnyertek, ami számít.