Setiént megrágta, majd kiköpte a futball, de a Villarreallal ismét visszakerült a legjobbak közé

A Premier League idei egyik nagy szenzációja volt, hogy az Aston Villa a Konferencia Liga-indulást érő hetedik helyen zárta a szezont. A Villa tizenhárom bajnoki meccs után csak a tizenhatodik helyen állt a táblázaton, ekkor érkezett Steven Gerrard helyére Unai Emery, aki a Manchester United elleni 3-1-es hazai győzelemmel mutatkozott be a kispadon.

Emery vezetésével volt olyan időszaka az évnek, amikor a Villa tíz meccsen át maradt veretlen a bajnokságban, összességében pedig 49 pontot szerzett vele az együttes. Nyilvánvaló tehát, hogy a birminghami csapat nagyot húzott Emeryvel, a történet legnagyobb nyertese azonban így is a Villarreal volt.

Mindig is nehezen találta a helyét a labdarúgásban

Emery két éven át irányította a Villarrealt, amellyel 2021-ben megnyerte az Európa Ligát, 2022-ben pedig a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott, miután az egyenes kieséses szakaszban búcsúztatta a Juventust és a Bayern Münchent. A spanyol bajnokságban mindkét esztendőben a hetedik helyen végzett. Története talán legsikeresebb időszakát élte vele a klub, de a múlt év októberének végén – miutn az Aston Villa invitálta – váratlanul lemondott. Fernando Roig, a Villarreal tulajdonosa elismerte, hogy meglepte őket Emery döntése, mégis azonnal kellett reagálni, mert még hat tétmeccs hátra volt a téli szünetig. Roig hirtelenjében azt a Quique Setiént kereste meg, aki korábban a telefonszámát is megváltoztatta, hogy még véletlenül se érje őt el senki a futball világából.

Setién 2001-ben a másodosztályú Racing Santandernél kezdett edzősködni. Első évében feljuttatta a csapatot az élvonalba, ám nézeteltérései voltak a vezetőséggel, és távozott. Legközelebb a Poli Ejidónál dolgozott négy hónapot, majd egy ennél is rövidebb időszakra Egyenlítői-Guinea szövetségi kapitánya lett. 2007-ben a Logronésnél nevezték ki edzőnek, de ott is csak egy évig húzta. Ekkor úgy tűnt, hogy

az edzők világa zord és sötét hely a dogmatikus Setién számára,

akinek határozott elképzelése volt arról, miképpen kell irányítani egy csapatot.

„Mindig a jó futballra törekszem. Nem értek egyet azzal, hogy az edzőnek alkalmazkodnia kell a kerethez. Volt idő, amikor így gondoltam, de akkor még nem értettem a futballt” – mondta. A harmadosztályú Lugóhoz 2009-ben került, ott hat évet húzott le, és gondolkodásmódjával teljesen megreformálta a klubot. Itt már a szakma figyelmét is magára vonta, így jutott el első élvonalbeli klubjához, a Las Palmashoz, amely Setiénnel hamar a liga legizgalmasabb és legszórakoztatóbb csapata lett.

A Kanári-szigeteken másfél esztendőt töltött, majd újabb szintlépés következett; a Betis hároméves szerződést kínált Setiénnek, és ő rögtön az első évében Európa Liga-csoportkörbe vezette az együttest. A Betis nemcsak látványos, hanem eredményes focit is játszott Spanyolország talán legnépszerűbb edzőjével, aki 2017-ben a Bernabéuban, 2018-ban pedig a Camp Nouban is győzni tudott. A mutatott játék és a sikerek alapján szinte elkerülhetetlen volt, hogy egy nap megkeresse őt a Barcelona.

A megkeresés 2020 januárjában történt, miután a katalán csapat menesztette Ernesto Valverdét. Setiénnek saját bevallása szerint is álmai munkája volt a Barcelona irányítása, de az álom nagyon hamar rémálommá vált. A 2019/20-as évad végén a katalánok csak másodikak lettek a Real Madrid mögött a bajnokságban, a Bajnokok Ligája egymeccses negyeddöntőjében pedig 8–2-es vereséget szenvedtek a Bayern Münchentől. A megalázó vereség után három nappal a Barcelona kirúgta Setiént, aki azonban nem kapta meg a végkielégítését, ezért még hónapokkal később is zajlott a pereskedés az azóta megbukott Josep María Bartomeu vezette elnökséggel szemben.

Setién imádja az edzősködést, de ez a kudarcokkal teli, féléves barcelonai időszak annyira megviselte, hogy azóta messze elkerülte a futballpályát.

Legfeljebb a másodosztályú FC Andorra meccseire járt ki, amelynek most az az Éder Sarabia a vezetőedzője, aki a Las Palmasnál, a Betisnél és a Barcelonánál is Setién segítője volt. A Villarreal megkeresésére viszont nem akart nemet mondani, hiszen az együttes Spanyolország egyik legstabilabb csapata, amelynek a stílusa illik is hozzá.

Időbe telt, amíg munkája az eredményekben is megmutatkozott

Emery távozásakor a Villarreal a hetedik helyen állt a bajnokságban. Az eredmények egyáltalán nem voltak rosszak, de ahogyan azt az alábbi ötmeccses büntető nélküli xG és xGA görgőátlag is mutatja, a Villarreal teljesítménye kezdett visszaesni. Emery akkor hagyta el a csapatot, amikor a támadójáték (npxG) a mélyponton volt az elemzett időszakban. Setién nehezen vette fel a ritmust. Az első négy tétmérkőzéséből egyet sem nyert meg. Először az Espanyol ellen győzött 1-0-ra, amit három nappal később egy kilencgólos siker követett a Király Kupában az amatőr Santa Amilia ellen.

Setién és a Villarreal egy nyelvet beszél a stílust illetően, de a játékosoknak időbe telik hozzászokni a változásokhoz. Emery 4–4–2-t játszott, Setién viszont 4–3–3-at, magasabb labdabirtoklással és intenzívebb letámadással. A Villarrealnak tehát éppen kapóra jött a katari világbajnokság miatti hosszú téli szünet. Már a decemberi felkészülési meccseken is akadtak biztató jelek (Villarreal–Galatasaray 4-3, Villarreal–Aston Villa 1-0, Villarreal–Napoli 3-2), de a vb után kezdett látszódni igazán Setién hatása. A katari torna előtt átlagban 52,8 százalék volt a Villarreal labdabirtoklása, az azt követő bajnokikon már 59,3.

A vb előtt átlagban 489-et passzolt a Villarreal, a vb után 542-t.

A letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató pedig (ebből az látszik, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a támadó- és a középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót kezdeményezne) 11,56-ról 8,33-ra csökkent.

Ebben a labdabirtoklás-alapú futballban kulcsszerepe volt Daniel Parejónak, aki Sergio Busquetshez hasonló szerepkörben játszva mozgatta a csapatot – gyakorlatilag nem volt olyan támadása a Villarrealnak, amely ne futott volna keresztül a 34 éves spanyol középpályáson. Az idén nem is volt senki, aki többet passzolt volna nála.

A Villarreal teljesítménye nem mindig volt kiegyensúlyozott a tavasszal, de ahogy telt az idő, úgy lett egyre eredményesebb a Setién-foci. A bevezetőben azt írtuk, hogy Emery 49 pontot szerzett az Aston Villával, és az ősszel a Konferencia Ligában indul. Ugyanebben az időszakban Setién 46 pontot gyűjtött a Villarreallal, és az ötödik helynek köszönhetően biztos Európa Liga-résztvevő a 2023/24-es évadban.

Az már az első ábrán is egyértelműen látszott, hogy Setiénnel fokozatosan javult a Villarreal támadójátéka, de ez a következő azt is megmutatja: a teljes mezőnyben csak a Barcelona, a Real Madrid és az Atlético Madrid tudott több gólra elegendő helyzetet kidolgozni, mint a Villarreal. A Villarreal védekezése ugyan a ligaátlag alatt volt, de ez a Setién-foci velejárója. A negyedik, már Bajnokok Ligája-indulást érő hely viszont biztos, hogy ezen ment el, mert a Sociedad npxGA-ja tizenöttel volt kevesebb, mint a Villarrealé.

Jól menedzselte a keretet

Pedig a keret adottságai miatt nem voltak teljesen ideálisak a körülmények az edző számára. Jelenleg is elfogadott álláspont a játékperc-kihasználtságból számított peak years, vagyis karriercsúcs, ami ugyan posztonként eltér, de általánosságban igaz: 24 és 29 éves koruk között érik el a játékosok, vagyis ekkor vannak pályafutásuk zenitjén. A Villarreal keretének átlagéletkora (28,4) eleve az ötödik legidősebb volt a spanyol bajnokságban, de az alábbi keretprofilból az is látszik, hogy mindössze öten szerepeltek olyanok, akik már betöltötték a 24. életévüket és még nem múltak el 29 esztendősek a szezon kezdetekor.

Közülük ráadásul ketten (Arnaut Danjuma és Giovani Lo Celso) a télen távoztak a csapattól. Setiénnek tehát meg kellett találnia az egyensúlyt a fiatalok és a tapasztaltak között, ami sikerült is neki; a legalább ötvenszázalékos játékperc-kihasználtsággal rendelkező játékosok közül négyen a fiatal, négyen pedig a rutinos kategóriába tartoztak. Setién ráadásul jól is osztotta el ezeket a futballistákat a csapaton belül. A nagyobb rutint igénylő pozíciókban (kapus, védő, belső középpályás) a tapasztaltak játszottak (Pepe Reina, Raúl Albiol, Daniel Parejo, Étienne Capoue), míg elől az egyén számára nagyobb szabadságot és kreativitást biztosító posztokon a gyors, mozgékony fiatalok (Yeremi Pino, Samuel Chukwueze, Alex Baena, Nicolas Jackson).

A fiatalok közül is Nicolas Jackson volt a legnagyobb hatással a Villarreal teljesítményére.

A 21 éves szenegáli támadónak április elsejéig mindössze három bajnoki gólja volt, az utolsó két hónapban – a csapat nagy menetelése közben – viszont kilencszer is betalált.

Jackson januárban majdnem a Premier League-ben szereplő Bournemouthhoz igazolt – a két klub meg is állapodott a 23 millió eurós vételárról –, de a játékos sérülése miatt végül nem lett semmi az üzletből. Jackson utóbbi két hónapját látva viszont szinte elkerülhetetlen, hogy az amúgy is piaci alapon működő Villarreal eladja őt a nyáron. A Villarreal alkupozícióját mindenképpen erősíti az alábbi ábra. Jackson nemcsak, hogy több gólt szerez, mint ami a helyzetei minősége alapján várható lenne, de mindössze kilenc olyan támadó van az öt európai topligában, aki 90 percre vetítve gyakrabban eredményes nála.

Bár 188 centi magas, Jackson nem az a tipikus célember, aki a tizenhatoson belül várja, hogy kiszolgálják (fejesgólja például egy sem volt). Több gólját is a leshatárról indulva szerezte, és ezekben a helyzetekben sem lőtt mindig első szándékból, hanem csak miután kicselezte a kapust. A lövéstérképén is látszik, hogy a büntetőterületen belül mindenhonnan veszélyt jelent, és majdnem minden harmadik lövéséből gól születik. A 0,2-es npxG/lövés-mutató szintén olyan teljesítmény, amellyel ott van az európai topligákban játszó legjobb támadók között.

Időbe telt, de a Villarrealnál csapat- és játékosszinten is jól jöttek ki a kényszerű edzőváltásból. Setién több mint két évre száműzetésbe vonult, a visszatérése után azonban ismét bebizonyította, hogy karakteres edző, aki még egy megörökölt csapatot is a saját képére tud formálni. Ha a nyári átigazolási időszakban sikerül megfelelően pótolni a távozókat (Nicolas Jacksont és Pau Torrest nehéz lenne megtartani), akkor jövőre az Európa Ligában is eredményes lehet a csapat, miközben a bajnokságban is lehetősége lesz előrébb végezni.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.