Akár lehetne a 2022/23-as Bundesliga-évad vége lelkendezés is: rendkívül izgalmas végjáték, az első és második helyezett azonos pontszámmal, a bajnoki cím sorsát egy 89. percben szerzett gól döntötte el, ilyet azért rég láthattunk – még akkor is, ha a német élvonalnak (gondoljunk a Leverkusen Unterhaching elleni összeomlására, vagy a Bayernt a Schalke elleni párharcban csúcsra repítő, szürreális, utolsó pillanatban szerzett Patrik Andersson-gólra!) nem ez volt a valaha volt legdrámaibb végjátéka.
Ehhez képest háromféle reakció a többségi:
- a hitetlenkedő nevetgélés vagy fejcsóválás (BVB-drukkerek esetében nettó kétségbeesés), hogy a Dortmund meccslabdáról elpuskázta a bajnoki címet,
- a megkönnyebbült fújtatás (Bayern-drukkerek részéről), hogy bár a klub mindent megtett a bajnoki cím elpuskázásáért, ez végül nem jött össze,
- a totális reménytelenségé, mert a Bayern megint, összességében harmincnegyedszer, egymás után tizenegyedszer megnyerte a német élvonal küzdelmeit.
„Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél” – írta József Attila a Reménytelenül című versében.
A Bundesliga-rajongóban ez motoszkálhat. Kiér a stadionba, előtte a zöld gyep, az elméleti lehetőségek sokasága, aztán szétnéz merengve; okos fejével biccent és nem remél, mert tudja, a Bayern München újfent bajnok lesz. Az, hogy a rekordbajnok ebben az idényben is elnyerte a salátástálat, nem reményt ad a változásra, hanem ezt a reményvesztettséget erősíti a riválisok drukkereinél.
Ez ugyanis egy – a saját, rendkívül magas szintjéhez képest – rettenetesen rossz Bayern volt. Nem véletlen, hogy a bajnokság végén két vezető (mellesleg klublegenda) stratégát – Oliver Kahn ügyvezető igazgatót és Hasan „Brazzo” Salihamidzic sportigazgatót – úgy kirúgták, hogy a lábuk nem érte a földet.
A müncheni felsővezetés ugyan lefutotta közleményében a szokásos tiszteletköröket, de ez azért brutális menesztés – a Bayern kölni, bajnoki címet hozó vendégjátékától „eltiltott” Kahn meg is jegyezte, hogy a szombati élete legrosszabb napja volt. Salhihamidzic a korábbi világklasszis kapussal ellentétben a csapattal tartott, és a lefújást követően az öltözőben tudatta a játékosokkal meg a stábbal, hogy menesztették.
De a Bayern azért Bayern, mert ennyire kíméletlen tud lenni, ha kell. Ez ugyanis teljesen logikus következménye volt a 2022/23-as évadban meghozott döntéseknek, a hibáknak és a kapkodás miatt elharapódzó káosznak.
A Bayern München 71 ponttal lett bajnok, csupán jobb gólkülönbséggel előzte meg az esélytelennek tartott, nagy tavaszi menetelésével lépéselőnybe kerülő, de végül azzal élni nem tudó Borussia Dortmundot. Az 1999/2000-es évad óta először volt pontegyenlőség – akkor a Bayern és a Bayer Leverkusen között volt egál –, a müncheniek 2010/11 óta nem szereztek ilyen kevés pontot. Ha az 1995–2023 közötti adatokat nézzük (az 1995/96-os idénytől jár a győzelemért 3 pont a Bundesligában), akkor ez átlag alatti Bayern-szereplés volt, átlag feletti sebezhetőséggel.
Az elmúlt évtized Bayern-szerepléseihez képest ez, ha nem is vállalhatatlan, de kimondottan satnya. Tegyük hozzá, a rekordbajnok magának emelte igen magasra a lécet, hiszen sosem volt még ilyen dominancia a német bajnokság történetében. A Bayern azt tette, amiben az összes rivális reménykedett, és annyi hibát belezsúfolt az idénybe, amit máskor évek alatt nem tesz meg.
- Keretkialakítási hiányosságok. A bajorok elveszítették a Barcelonához igazolt Robert Lewandowskit, és nem pótolták megfelelően minden idők (egyik?) legjobb Bundesliga-centerét. Sadio Mané nem vált be. A cserejátékosból előlépő, remek idényt futó, a bajnokságot 19 meccsen 10 góllal, az évadot 30 tétmérkőzésen 17 találattal záró Eric-Maxim Choupo-Moting március elején kidőlt, és a bajnokság további szakaszában alig volt bevethető. Látványos, tátongó lyuk volt a Bayern keretében, ami súlyos stratégiai-kerettervezési hibára utal ezen a szinten.
- Kapkodás. Mi másnak tulajdonítsuk, hogy a 2026-ig élő szerződéssel bíró, a német edzői szakma legtehetségesebbjének tartott Julian Nagelsmannt március végén kirúgta a vezetőség? Ugyan lehet azt mondani, hogy a bizonytalankodó Bayernnél nem látták a garanciát Nagelsmannal az első helyre, de hát leváltása – és Thomas Tuchel érkezése – után sem javult semmit a helyzet, sőt az utolsó fordulóban a Dortmund megrettenése és a Mainz segítsége is kellett az aranyéremhez.
- Formaingadozás és bizonytalanság a pályán kívül. A pályán egyáltalán nem volt rendben minden. Mané nem illett a csapatba, a játék gyakran akadozott, eltűnt a (hazai) legyőzhetetlenség aurája, ráadásul a pályán kívül a Bayern a legrosszabb FC Hollywood-korszakát idézte. A csapatkapitány Manuel Neuer a német válogatott vb-kudarca után elment síelni, és súlyosan megsérült; a kapusedzőt (és Neuer közeli barátját), Toni Tapalovicot kirúgták, Nagelsmannt kiseprűzték, Mané összeugrott Leroy Sanéval, a tavasz káoszba fulladt. A Bayern a Wyscout adatai szerint (szokás szerint) az élen végzett a legtöbb fontos statisztikai mutatóban a Bundesligát tekintve, ám – játékban – voltak a mostaninál sokkal fojtogatóbb fölényű idényei is. A megszerzett 71 pont nem is elérhetetlen magasság – emlékezhetünk olyanra, amelyben a Dortmund 78-cal maradt hoppon. A Bayern mindent elkövetett, hogy letaszítsa magát a Bundesliga trónjáról, és a konkurenciának még ezt sem sikerült kihasználnia.
Ez az igazán lélekölő. Abba ugyanis többé-kevésbé mindenki beletörődött, hogy a Bundesliga dinamikája megváltozott: a domináns, de trónját néhány évente (és néha egymás után két idényre is) elvesztő Bayern helyett lett egy ultradomináns, egyeduralkodó Bayern. Ebben a környezetben már kiélezett bajnoki versenyfutásba is bravúr belehajszolni a bajorokat, de
Ezt kellett volna megragadnia a – ne feledjük! – bravúros tavaszt bemutató Dortmundnak, ám a BVB hazai pályán, ünneplésre kész szurkolói előtt előbb mintha túlzottan is megnyugtatta volna magát; amikor pedig rosszul alakult a meccsforgatókönyv, érezhetően megrettent. A hajrában pár percig így is bajnoknak érezhették magukat a fekete-sárgák, ám Musiala végül a 89. percben a Bayern javára döntötte el az 1. FC Köln elleni meccset.
„Bayern-Dusel”, a Bayern legendás, hagyományos, gyakran ki sem érdemelt szerencséje – legyinthettek a riválisoknál.
A bajnokság végül apróságokon múlt. A dortmundiak nyilván fel fogják emlegetni a Bochum és a Mainz ellen meg nem kapott tizenegyest (tegyük hozzá, utóbbi esetben egy befújt büntetővel sem tudtak élni), de elsősorban magukkal és első félidőbeli, kimondottan gyenge játékukkal kell elszámolniuk. Ők is tudják, és ez megsokszorozhatja fájdalmukat: lehet, hogy évekig ez volt az utolsó esélyük.
Már csak azért is, mert a Bayern München éppen attól Bayern München, hogy könyörtelenül korrigál, ha valami nem működik jól. Ahogyan a Kicker meg is állapítja jegyzetében: teljesen logikus volt Kahn és Salihamidzic elküldése, mert a Bayern saját magának okozta a problémákat, és a korábbi hibákat javítani kell. Több befektetés kell (a keretbe), több „klubszellem”, több nyugalom pályán és azon kívül. Tuchel pozíciója stabil, a vezetőségben eszközölt cserékkel pedig
Vélhetően ez az igazán rossz hír a riválisoknak. Ugyanis könnyen lehet, hogy a konkurenciának a 2022/23-as évad volt (egy ideig) a csúcspontja, a Bayernnél pedig a mélypont. Edin Terzic bajnoki címet ígért – könnyeivel küszködve – a dortmundiaknak (és lehet, hogy stratégiai tervezés szempontjából a Borussia valóban jobban áll), de könnyebb elképzelni a Bayern újabb erődemonstrációját, mint a BVB további erősödését. És ha tényleg így lesz, akkor a vetélytársaknak tényleg annyi marad:
„Okos fejével biccent, nem remél”.
Mert a végén úgyis a Bayern München nyer.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
