A Lewandowski és Ter Stegen vezérletével magabiztosan megnyert bajnoki cím ideiglenesen elvonhatja a figyelmet a Barcelona problémáiról

A Barcelona ezt megelőzően még Ernesto Valverde irányításával ünnepelt bajnoki címet a 2018/19-es évad végén. Az azóta eltelt időszakban sorozatos kudarcokat élt át az együttes, a Bayern Münchentől elszenvedett 8-2-es vereségtől Lionel Messi elvesztésén át a több mint egymilliárd eurós tartozásig bezárólag.

Közben három edzőváltás történt (Quique Setién, Ronald Koeman, Xavi Hernández), a megbukott, és lemondásra kényszerült Josep María Bartomeut pedig Joan Laporta váltotta az elnöki székben. A sikertelenség az öltözőn is nyomott hagyott, a játékosok közül többen is fegyelmezetlenek és motiválatlanok lettek. Amikor Xavi még a klub futballistája volt, a keret tagjainak számos szabályt kellett betartaniuk; konkrétan meg volt mondva például, hogy az edzés kezdete előtt mennyivel kell megérkezni, ha pedig valaki késett, akkor azt pénzbüntetéssel sújtották.

Amikor edzőként visszatért, ezek a szabályok már nem léteztek. Xavinak tehát az alapoktól kellett kezdenie mindent, és

az első intézkedéseivel megfegyelmezte a játékosokat.

Önmagában már ez is jelentős javulást eredményezett, a 2021 őszén még vergődő Barcelona végül második lett a bajnokságban, de miközben a Real Madrid bebiztosította a bajnoki címet és megnyerte a Bajnokok Ligáját, a katalán csapat az utolsó hat hazai meccséből négyet is elveszített. Nyilvánvaló volt, hogy a keret frissítésre szorul.

A klub viszont több mint egymilliárd eurós adósságban úszott, így csak abban az esetben tudott új játékost igazolni, ha valahonnan pénzt szerez. Laporta ezért tavaly nyáron négy gazdasági intézkedést jelentett be:

• 1-2. eladta a közvetítési jogok előbb 10, majd 15 százalékát a Sixth Streetnek a következő 25 évre 667 millió euróért cserébe;
• 3-4. két részletben eladta a Barca Studios 50 százalékát összesen 200 millió euróért.

Mindez lehetővé tette új játékosok szerződtetését, az ő regisztrálásukat a spanyol bajnokság 2022/23-as évadára, valamint Sergi Roberto és Ousmané Dembélé újbóli leigazolását, miután mindkettejüknek lejárt a szerződése. A Barcelona rögtön nagybevásárlást tartott a nyáron, érkezett Robert Lewandowski a Bayern Münchentől és Jules Koundé a Sevillától 50-50 millió euróért, Raphinháért pedig 58 millió eurót fizetett a klub a Leeds Unitednek. Rajtuk kívül Franck Kessiét, Marcos Alonsót, Hector Bellerínt és Andreas Christensent ingyen sikerült megszerezni. Ezekkel az igazolásokkal – nem titkoltan – a rövidtávú siker volt a Barcelona célja.

Ezek után Xavi úgy vághatott neki az első teljes szezonjának, hogy övé az utóbbi évek leggólerősebb kilencese (Lewandowski), a jelenkor egyik legígéretesebb védője (Koundé) és valószínűleg a legizgalmasabb középpályás sora (Gavi, Pedri, Frenkie De Jong). Bemutatásakor az új edző azt ígérte, hogy visszatér a Barcelona stílusához, és magas letámadással, valódi szélsőkkel fog játszani. Xavi végül eleget tett az ígéretének, és a minőségi játékoskerettel négy év után újra nagy trófeát nyert a katalán együttesnek.

Xavival taktikailag előre lépett a csapat

Ma a letámadás intenzitását a PPDA-mutatóval lehet a legegyszerűbben meghatározni. A PPDA azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfelének a támadó- és a középső harmadban, mielőtt valamilyen védekező akciót (szabálytalanság, megelőző vagy becsúszó szerelés, megnyert védekező párbaj) kezdeményezne. Minél kisebb ez a szám, annál intenzívebb egy csapat letámadása.

Ahogy az a Barcelona tízmeccses PPDA-görgőátlagán látszik, Xavi érkezésével azonnal intenzívebb lett a katalánok letámadása, mint volt Ronald Koemannal. A mostani bajnokságban a Barcelona átlagosan már csak 7,88 passzt enged az ellenfeleknek, mielőtt megtámadná őket – ez a Wyscout adatai szerint nemcsak Spanyolországban, hanem az öt európai topliga csapatai között is a második legjobb teljesítmény a Real Sociedadé után (7,32). Jól megszervezett, magas és hatékony letámadás nélkül nagyon nehéz sikeresnek lenni a modern futballban, így a Barcelona számára kulcsfontosságú volt, hogy visszatérjen ehhez a – saját stílusát is nagyban meghatározó – játékelemhez.

Xavinak viszont volt egy másik határozott elképzelése is a taktikát illetően; két klasszikus szélsővel akart játszani; olyanokkal, akik kellőképpen ki tudják szolgálni a mindenkori középcsatárt – ez lényegében megmagyarázza, hogy miért kellett leigazolni Raphinhát, vagy korábban Adama Traorét és Ferran Torrest.

A terv eleinte jól működött. Az első tizenkét bajnokiján a Dembélé és Raphinha által megtámogatott Lewandowski tizenhárom gólt szerzett.

A Bajnokok Ligájában viszont már nem volt ennyire hatékony a támadóhármas, minek nyomán a Barcelona sorozatban másodszor is búcsúzni kényszerült a csoportkörben. Az Inter elleni hazai 3-3-as döntetlen után – amellyel a Barcelona lényegében kiesett a Bajnokok Ligájából – ráadásul a bajnokságban is elszenvedte első vereségét a csapat a Bernabéuban 3–1-re elveszített El Clásicón. A világbajnokságig hátralevő meccseken Raphinha egyszer sem kezdett, de a játék Torresszel és Ansu Fatival sem lett sokkal jobb.

Xavi ezért átszervezte a taktikát, és Gavit tette ki a szélre, így egyszerre lehetett a pályán Gavi, Pedri, De Jong és Sergio Busquets.

A Barcelona ugyan elveszített egy szélsőt, de a négy labdabiztos középpályással bárki ellen dominálni tudta a pálya közepét. Az átszervezést követő húsz meccséből a katalán csapat tizenhetet megnyert – közte a Real Madrid elleni Spanyol Szuperkupa-döntőt –, és csak a Bayern München elleni Bajnokok Ligája-találkozón szenvedett vereséget. Habár a nagy menetelés közben Dembélét sérülés miatt elveszítette, és Pedri sem állt mindig a rendelkezésére, Xavinak – az eredmények mellett – két haszna is származott a dologból:

• 1. megtalálta De Jong helyét a csapatban,
• 2. a rövid ideig mellőzött Raphinha tavaszra összekapta magát.

Kiemelkedő egyéni teljesítmények is kellettek a bajnoki címhez

De Jongnak az első három barcelonai szezonjában nem igazán volt posztja, Xavi viszont most megtalálta Busquets mellett, hatosként. A holland ebben a szerepkörben azt csinálhatja, amiben a legjobb; a mélyen összeszedett labdákkal progresszíven megindulhat az ellenfél kapujának irányába, miközben nem kell attól tartania, hogy védtelen terület keletkezik a helyén, mert ott van Busquets. Az alábbi ábra az öt európai topligában legalább 1000 percet játszó középpályások progresszív passzainak és labdavezetéseinek számát mutatja 90 percre vetítve. Jól látszik, hogy De Jong mindkét mutatóban kiemelkedő, és Európa legprogresszívebb középpályásai között van.

Raphinha a katari világbajnokság kezdetéig tizenhárom bajnokin két gólt lőtt és két gólpasszt adott. Amikor október elején hullámvölgybe került a Barcelona, Xavi a várakozások alatt teljesítő brazil szélsőt áldozta be a taktikai átszervezés érdekében. Dembélé sérülése miatt aztán januárban ismét megkapta a bizalmat, Raphinha pedig ezúttal már élt is vele, és tavaszra a csapat egyik legfontosabb embere lett.

Január óta öt gólt szerzett és öt gólpasszt osztott ki, ezenkívül a teljes bajnoki idényt figyelembe véve 113 lövést eredményező akciót hajtott végre – a csapatból a legtöbbet. Ezeknek az akcióknak ráadásul a tizennyolc százaléka pontrúgás volt, vagyis Raphinha révén végre rögzített játékhelyzetekből is veszélyes tudott lenni a Barcelona.

A legnagyobb hatást azonban egyértelműen Lewandowski váltotta ki. A lengyel beilleszkedése zökkenőmentesen ment, és azzal, hogy az első tizenkét bajnokiján tizenhárom gólt szerzett, ő lett a klub történetének legeredményesebb új igazolása.

A világbajnokság után volt egy kisebb visszaesés a teljesítményében, de a 23 góljával és a hat gólpasszával így is több mint kétszer annyi gólban vállalt közvetlen szerepet, mint a sorban utána következő Raphinha.

A Barcelonára mindig is jellemzőek voltak a végletekig kijátszott akciók, Lewandowski pedig tökéletesen megtestesíti azt a csatárprofilt, amely a legjobban illik ebbe a játékba; a góljainak és lövéseinek a pozíciója jól mutatja, hogy a lengyel közvetlenül a kapuval szemben helyezkedik, ahonnan beívelés vagy visszagurítás után is egy érintésből lehet lőni vagy fejelni. Lewandowski ráadásul a helyzetei minőségének megfelelő számú gólt szerez, vagyis megbízható befejező, nem kell attól tartani, hogy pontok mennek el a rossz helyzetkihasználása miatt.

A Barcelona támadójátékának kulcsemberei mellett ki kell emelni Marc-André ter Stegen kapust is. A 2014 óta a katalánokat erősítő német formája mindig is konzisztens volt, de tavaly akadtak olyan kritikus hangok, amelyek szerint nem elég jó a teljesítménye. Xavi számára viszont sohasem volt kérdés, hogy Ter Stegen a csapat első számú kapusa, aki valószínűleg karrierje legjobb idényén van túl – függetlenül a hátralevő két bajnokitól.

A Barcelona mindössze tizennyolc gólt kapott a bajnokságban, miközben az ellenfelek összesen 32,4 gólra elegendő helyzetet (xG) alakítottak ki, aminél még a Real Sociedad védelme is jobban zárt (32,3). A Barcelona kevés kapott gólja tehát a kapusbravúroknak köszönhető. Ter Stegen kapujára 90 lövés érkezett a szezonban, ebből 76-ot fogott meg, ami 84,4 százalékos védési hatékonyságot jelent.

Az öt európai topligában legalább 1000 percet játszó kapusok között ez a legmagasabb védési arány.

Még jelentősebb Ter Stegen szerepe, ha a kapujára érkező lövések minőségét (Post-Shot xG) viszonyítjuk a ténylegesen kapott gólok számához. Ha valakinek a Post-Shot xG-je magasabb, mint a kapott góljainak száma, akkor góloktól mentette meg a csapatát, ha viszont alacsonyabb, akkor védhető lövéseket engedett be.

Ha a büntetőket nem számítjuk, akkor a kapura érkező lövések minősége alapján Ter Stegennek 22,2 gólt kellett volna kapnia, ehelyett (nem számítva az öngólokat) csak tizennégyet kapott, vagyis 8,2 góltól mentette meg a Barcelonát. Ebben a tekintetben is csak a liverpooli Alisson (10,1) és a Fulhamben védő, Bernd Leno (9,2) előzi meg az angol, spanyol, német, olasz és francia bajnokságban játszó kapusok között.

Mindent egybevetve, a Barcelona elérte a célját, és sikeres szezont zárt. „A bajnokság megnyerése volt a fő céljuk, még ha nem is tartották magukat esélyesnek” – nyilatkozta a The Athleticnek az egyik játékoshoz közel álló névtelen forrás. A Barcelonánál tisztában voltak vele, hogy a bajnoki cím elérhetőbb, mint a Bajnokok Ligája-győzelem, ezért arra tettek fel mindent.

A klub gondjai azonban ezzel együtt sem oldódtak meg, sőt. Laportáéknak további gazdasági intézkedésekre lesz szükségük a nyáron, ha újabb játékosokat akarnak igazolni. A La Liga már most jelezte, körülbelül 200 millió euróval kellene csökkenteni a bérköltséget ahhoz, hogy a klub megfeleljen a szervezet pénzügyi előírásainak. Amíg ez nem sikerül, a Barcelona nemhogy új játékost, de még Gavit és Ronald Araújót sem tudja regisztrálni, akikkel már korábban hosszú távú szerződést kötött. A bizonytalan pénzügyi háttér miatt tehát továbbra sincs könnyű helyzetben a klub, de

a négy év után magabiztosan megnyert bajnoki cím ideiglenesen elvonhatja a figyelmet a meglévő problémákról.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.