Az idényzárást biztosan nem így képzelte a La Liga. A bajnokság már eldőlt – a Barcelona fölényesen megnyerte, a Real Madrid és az Atlético Madrid az ezüstéremért meccsel –, a három európai kupából csak az EL-ben áll spanyol csapat (a Sevilla, amely Budapesten az AS Romával csap össze), a hazai és a nemzetközi sportsajtó meg botránytól hangos, miután a Valencia fanatikusai inzultálták Vinícius Júniort. A kommunikációs bakiktól hemzsegő incidens-utóéletet látva mi pedig csak annyit állapíthatunk meg: itt nem lesz könnyű változást elérni.
És ez elég rossz hír lehet a La Ligának.
Kezdjük az elején! A Valencia–Real Madrid bajnokin (1-0) több alkalommal is rasszista kifejezésekkel illették a lelátóról Vinícius Júniort, az incidensek miatt a mérkőzést rövid időre meg is szakították. A brazil válogatott csatár később összeugrott a hazai játékosokkal, és kiállították.
Mindenki elmondta és leírta a szokásos közhelyeket (ezzel még nem is lenne baj), aztán Javier Tebas ligaelnök kikelt magából, amikor Vinícius a nyilvánosság előtt adott hangot felháborodásának, igen élesen kritizálva az esetet és a bajnokságot. Tebas válasza különösen visszataszító elegye volt a vállalati bullshitnek, a felelősségáttolásnak és az áldozathibáztatásnak (ennek megfelelő hatással, különösen Brazíliában); aztán néhány nappal később az elnök visszavonulót fújt és bocsánatot kért, mondván, üzenetét nem értették meg.
A brazil szurkolók aligha zárták a szívükbe Tebast (meg a La Liga reakcióját úgy általában), a látványos szolidaritási gesztusok egymás után jöttek Brazíliában és Spanyolországban egyaránt, még a riói Megváltó Krisztus szobra is sötétbe borult.
A Valenciának 45 000 eurós bírságot kell fizetnie, a Spanyol Labdarúgó Szövetség (RFEF) öt mérkőzésre bezáratta a Mario Kempes lelátót. A megbüntetett klub kikérte magának az eljárást, mondván, az RFEF úgy bírságolt, hogy bizonyítékai ellentmondanak a rendőrség és a La Liga eseményekről alkotott verziójának. Vinícius piros lapját eltörölték, a kiállításban kulcsszerepet játszó, VAR-felügyelő játékvezetőt (Ignacio Iglesias Villanuevát) levették a további meccsekről – ennek oka az volt, hogy amikor a Valencia és a Real játékosai összeugrottak, a VAR csak Vinícius ütését mutatta meg, azt nem, hogy Hugo Duro előzőleg a nyakánál fogva próbálta elvonszolni a támadót. Hét embert – két különböző rasszista incidens miatt – letartóztattak. Három letartóztatás a valenciai botránnyal kapcsolatos, négy pedig azért történt, mert Madridban fellógattak egy Vinícius-mezes figurát.
Az esetet követő vitákban jól kiütközött Vinícius ellentmondásos megítélése is. Tebas szerint ebben az évadban kilencszer jelentettek rasszista incidenst a ligánál, nyolcszor Vinícius volt a célpont. A brazil klasszist sokan provokatőrnek tartják, aki nemcsak a pályán mutatott játékával, hanem a gesztusaival is hergeli az ellenfél fanatikusait. Mi tagadás: a gól és a gólöröm, a csel, a kimutogatás, az ellenfél sztárjainak puszta jelenléte önmagában is provokatív gesztus lehet egy stadionban. De ne feledjük: az egy dolog, ha a futballista a viselkedésével hozzájárul a helyzet elmérgesedéséhez, az viszont egy tudatos választás, ha a szurkoló a valós vagy vélt provokációra rasszizmussal reagál. Így gondolja ezt az Európa-bajnok Marcos Senna is.
„A spanyol emberek azt mondják, Vinícius kiprovokálja ezeket a reakciókat. Provokálni egy dolog, inzultálni egy másik. A rasszista inzultálás pedig bűncselekmény. Sajnálatos az egész eset, ilyennek nem szabadna történnie egy futballstadionban. Én is fekete vagyok. Ha Viníciust inzultálják, az olyan, mintha engem is inzultálnának (…). Spanyolország a tapasztalataim alapján nem rasszista ország. De itt is vannak rasszisták, akárcsak Brazíliában, Németországban, vagy az Egyesült Királyságban. A hatóságoknak erősteljesebben kellene fellépniük. Nagyon jó, hogy az emberek támogatják az antirasszista kampányokat, meg ilyesmi, de ha nincs kemény fellépés, akkor ugyanez ismét meg fog történni. Ha a hatóságok semmit sem tesznek, az a rasszistáknak kényelmes. Úgy tűnik, végre van egy kis elmozdulás. A hatóságok léptek, nagy a visszhang; megbüntették a vétkes klubot, így legalább az a látszat, hogy komolyabban veszik az incidenst” – nyilatkozta a brazil származású kontinensbajnok a The Athleticnek. Szintén a The Athletic kérdezte meg a Valencia-drukker író Moha Gerehout.
A történteket érdemes spanyol kontextusban értelmezni. A spanyol rasszizmusfogalom az Egyesült Államokbeli rabszolgaságon, a dél-afrikai apartheiden és Adolf Hitleren alapul. Bármi, ami nem éri el ezt a szintet, elszigetelt esetnek minősül. Pedig a rasszizmus nem ritka és elszigetelt Spanyolországban (…), amit Vinícius megtapasztal, azt más fekete emberek is megtapasztalhatták. Sokan azt mondják, Vinícius Júnior provokatőr. De ez inkább ahhoz köthető, hogy van egy elképzelés arról, ki a »jó«, és a »rossz« az fekete. Ha egy fekete a többségi, fehér társadalom elvárásai szerint viselkedik, akkor az rendben van. De amint nem illeszkedik az elvárásokhoz (például nyilvánosan kijelenti, hogy rasszizmus és igazságtalanság van, vagy olyan helyen bukkan fel, ahol arra nem számítanak), előjönnek a problémák
– magyarázta.
A Reuters hírügynökség összegyűjtötte az elmúlt bő húsz év rasszista incidenseit a spanyol pályákon. A listából is látszik: a probléma nem légből kapott, de természetesen nem is csak Spanyolországra korlátozódik. Bár a nyíltan rasszista megnyilvánulások visszaszorultak, nem tűntek el a lelátókról, ahogyan rasszista szurkolói szekciókat is találni világszerte. A futball hosszú évtizedek óta cipeli ezt az örökséget, és nehéz elképzelni a teljes kiszorítást: a labdarúgóközeg a társadalom egy szelete, és amig a társadalomban jelen van a rasszizmus, addig jelen lesz a stadionokban is. Azzal már inkább akad probléma, ha egy stadionban (jóval) elfogadottabb a rasszizmus, mint azon kívül bárhol máshol.
A La Liga szempontjából azért lenne égetően fontos a rendrakás, mert az utóbbi évek botrányai és a velük járó negatív hírverés a márkának sem tesz jót. A spanyol labdarúgóliga – ugyanúgy, ahogyan összes topligás riválisa – rendkívül fontosnak tartja a terjeszkedést, brandje globális szintre emelését, és a hasonló esetek ezt érinthetik érzékenyen. A Vinícius-eset brazíliai fogadtatása mutatja: látszatintézkedésekkel, maszatolással ki lehet váltani egy jókora, a La Ligát követő, külföldi fogyasztótábor dühét. Ez semmiképp sem jó a márkának, pláne nagy és fontos piacokon. Mi történne, ha mondjuk a jövőben egy kínai vagy indiai játékost érne rasszista incidens? Mi lenne, ha – ugyanilyen kezelés esetén – szélsőségesen negatív lenne az illető játékos országában a reakció? Mennyire fájna a ligának, ha egy fontos, feltörekvő, óriási nézőszámú piac résztvevőit dühítené fel?
„A drukkerek rasszista viselkedése negatívan befolyásolhatja a márkaértéket, így negatívan befolyásolhatja a liga pénzügyeit is. Mind a ligának, mind az összes klubnak el kell fogadnia, hogy megoldandó problémával akad dolga, és tennie is kell valamit. A La Liga azért van kényes helyzetben, mert már több eset is volt ebben az évadban, ez pedig a hatékony intervenció hiányát mutatja. Minél tovább áll fenn ez a helyzet, annál jobban károsodik a brand, és annál nagyobb lehet a bevételekre gyakorolt hatás. Ha a liga lépései nem hatékonyak, a probléma pedig továbbra is fennáll, akkor közép- vagy hosszú távon nagyobb a kockázata a pénzügyi károknak” – magyarázta a Reutersnek Spencer Harris, a Coloradói Egyetem sportmenedzsment-professzora.
Az olimpiának és a FIFA-nak is jó néhány problémával meg kell küzdenie, de ez nem rendítette meg financiálisan a szervezeteket. Nem hinném, hogy a szponzorok vagy a közvetítő partnerek otthagynák a La Ligát, vagy a szurkolók ne mennének ki a mérkőzésekre az incidensek miatt. De a ligának agresszívabban kell fellépnie a rasszizmus ellen
– vélte Lisa Delpy Neirotti, a George Washington Egyetem sportmenedzsment-programjának vezetője.
Azt se felejtsük el, hogy a játékos – jelen esetben Vinícius – minden korábbinál nagyobb befolyást tud gyakorolni a nyilvánosságra. Húsz éve könnyű lett volna azzal szőnyeg alá söpörni egy hasonló esetet, hogy elszigetelt incidensről van szó. Elmondta volna a játékos az élményeit, reagált volna erre klubja és a csapattársa, közzétett volna valamit a liga, és már tovább is lehetett lapozni. Most viszont a közösségimédia-platformoknak köszönhetően a játékosoknak „szűretlen” hangjuk van, nem kell a mainstream médiát felhasználniuk a nagyközönség eléréséhez.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Viníciusnak 37,2 milliós követőtábora van az Instagramon, 14,2 milliós a TikTokon, 12 milliós a Facebookon, 6,8 milliós pedig a Twitteren. Egy ekkora követőtábor nemcsak erősítheti a játékos „hangját”, hanem fegyverként is használható. A játékos minden korábbinál hatásosabban képes befolyásolni a narratívát, és minden korábbinál nagyobb nyomást tud gyakorolni a különféle szervezetekre. Ennek fényében kell értékelnünk Vinícius brutálisan erős kijelentését („Nagyon szomorú vagyok. A bajnokság, ami valaha Ronaldinhóhoz, Ronaldóhoz, Cristianóhoz, Messihez volt köthető, ma a rasszistákhoz köthető”).
A szurkolók egy része is így érzi ezt: sokan mondják, hogy csak azért lett ekkora balhé, mert egy Real Madrid-játékos az érintett. Hogy egy közelmúltbeli példát említsünk: amikor a valenciai Mouctar Diakhabyt érte rasszista inzultus, a liga és az RFEF közel sem igyekezett ennyire (Diakhaby látványosan ki is kerülte a rasszizmusellenes molinó feltartását a legutóbbi mérkőzésen, alighanem ezzel kifejezve, hogy üres gesztusnak tartja az üzenetet).
A La Liga maga is érzi a veszélyt, és mozdul: törvénymódosítást indítványoz, illetve több jogkört kér a hasonló esetek szankcionálására.
„Spanyolországban a futballpályákon mindent szabad. Olyan ez, mint a gladiátorküzdelem az ókori Rómában. Bemehetsz, inzultálhatsz bárkit, azt kiabálhatsz, amit akarsz, olyan dolgokat tehetsz meg, amiket a mindennapokban nem. A Vinícius-incidensnél talán minden együtt áll ahhoz, hogy áttörést lehessen elérni. Legalábbis remélem. Azért szeretném, hogy így legyen, mert fáraszt, hogy mindig ugyanezekről a problémákról kell beszélni. Meg fogom tenni, nincs ezzel baj, de elég szomorú, hogy mindig ugyanaz a téma” – reménykedett az egyenlítői-guineai származású Alberto Edjogo-Owono televíziós szakértő, korábbi profi futballista.
Az Arsenal-drukker Nick Hornby az először 1992-ben kiadott, futballalapművé vált Focilázban több dologgal is foglalkozik, amit a fentiekben érintettünk: lelátói inzultusokkal, provokatív gesztusokkal, rasszizmussal. Az egyik, száraz humorú megjegyzés arra vonatkozik, hogy az embert „a nagyvárosi szofisztikáltság érzete” tölti el, amikor a Highbury lelátóján feláll egy drukker, kipécézi magának az ellenfél egy fekete játékosát, és ugyan seggfejnek vagy pöcsnek nevezi, de legalább a bőrszínre utaló kifejezést lespórolja a gyalázkodás elől, és ez kevésbé multikulturális városokban nem így lenne.
„Vajmi kevés ez” – állapította meg több mint harminc éve Hornby.
– gondolhatjuk mi most, ha megnézzük a Vinícius-esetet és annak kezelését.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
