Az Edzőfaló. Ez Maurizio Zamparininek, a Palermo híres-hírhedt elnökének ragadványneve volt, de tulajdonképpen lassan a magyar NB I-é és NB II-é is lehetne. Ha az edzők állásbiztonságát (még?) nem is sikerült palermói szintre süllyeszteni, már a legendásan türelmetlen balkáni vonalhoz hasonlók az adatok Magyarországon is. A legfelső két osztályban 32 csapat játszik, és csupán három olyan tréner van – az NB II-ben Lipcsei Péter (Soroksár) és Csertői Aurél (Gyirmót), az NB I-ben a nemrég új szerződést aláíró Hornyák Zsolt (Puskás Akadémia) –, akik több mint három éve vannak a posztjukon. A Transfermarkt kimutatása szerint a 32 edzőből csak hat – az említetteken kívül még Sztanyiszlav Csercseszov (Ferencváros), Szabó István (Kecskemét) és Tóth Balázs (Csákvár) – olyan, aki több mint egy éve irányítja a jelenlegi csapatát. Harminckettőből hat.
No, nem mintha ez akkora ritkaság lenne. Az eredménycentrikusság és a türelmetlenség európai, sőt, világszinten is általános jelenség. Az angliai League Managers Association (LMA) 2022-es tanulmánya szerint az átlagos edzői „élettartam” az országban csupán 11 hónap, a Premier League üdítő kivételnek számít, mert a legfelső osztályban jóval tovább szokott tartani a türelem (jelenleg a 20 PL-csapatból nyolcnál van olyan edző, aki legalább egy éve irányítja az együttesét, ötnél pedig olyan, aki legalább három éve dolgozik ugyanott). Ahogy lejjebb megyünk a bajnoki piramison, úgy cserélődnek egyre gyakrabban az edzők.
Alábbi ábránkon 37, élvonalbeli, őszi-tavaszi rendszerű európai bajnokság edzőit ábrázoltuk. Ha a bajnokság létszámához viszonyítjuk az edzőcserék sűrűségét, akkor Magyarország a középmezőny alján található. A legtürelmetlenebbek – ez aligha meglepő – a balkáni országok klubtulajdonosai: az általunk vizsgált országok közül Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Albánia, (kivételként) Luxemburg, Bulgária, Szlovénia, Montenegró és Törökország végzett a rangsor végén. Az edzőkkel Észak-Írországban a legtürelmesebbek – a Crusaders szakvezetője, Stephen Baxter majdnem 18 éve irányítja csapatát, az edzők több mint 58 százaléka egy évnél, 41,7 százaléka pedig három évnél régebben dolgozik állomáshelyén –, meglepően jól bírják cérnával újabban a spanyolok és az olaszok, és talán kevésbé meglepő, hogy több, utánpótlás-neveléséről ismert országban (Svájc, Hollandia, Ausztria, Portugália, Csehország, Dánia) is viszonylag toleránsak a klubvezetők a formaingadozással szemben. A magyar adat kicsivel átlag alatti.
Az NB I-ben és az NB II-ben együttvéve – az ideiglenesen kinevezett edzőket is számítva – sikerült átlépni a bajnokság közben végrehajtott edzőváltások/csapatok együtthatóban a mágikus 1-es számot (36 edzőváltás/32 csapat), ez pedig rekordgyanús. A jelenlegi bajnoki rendszerben (2016/17 óta van 32 csapat az első két osztályban) pedig mindenképpen csúcs – 2018/19-ben és 2020/21-ben „csak” 31, idény közbeni váltásig jutottak a klubok.
