Az aberdeeni Pittodrie stadion közel van az Északi-tengerhez, emiatt állandóan fúj benne a szél. Ám 1978-tól új szelek is fújtak, a helyi klub ugyanis leszerződtette a harminchat éves edzőt, Alex Fergusont, akit a St. Mirren csapatától azzal bocsátottak el: „Tapasztalatlan és tehetségtelen,
a menedzseri pályára teljességgel alkalmatlan.
A nem éppen felemelő jellemzés ellenére az Aberdeen, amely addig csak egyszer, 1955-ben volt skót bajnok, 1980-ban elhódította az aranyérmet, 1982-ben – történetében harmadszor, az elődöntőben a Celtic, a döntőben a Rangers legyőzésével – elnyerte a skót kupát, és ennek nyomán játszhatott a KEK-ben.
Megragadta az alkalmat.
Elsőre alaposan kitömte a svájci Siont (7-0, 4-1), aztán egyetlen gólt sem kapott a Dinamo Tiranától (1-0, 0-0) és a Lech Poznantól (2-0, 1-0). Hálója érintetlenségét Münchenben, a Bayern ellen is sikerült megőriznie, majd a visszavágón 1-2-ről 3-2-re fordított, és azt az estét azóta is úgy emlegetik Aberdeenben, mint a Pittodrie Park legnagyobb éjszakáját.
Az elődöntőben a Martos Győzővel felálló belga Waterschei-jel 5-1-es hazai diadallal bánt el a skót együttes, és – általános meglepetésre – az európai torna döntőjébe jutott. Ám sok esélyt a kupagyőzelemre nem adtak neki, mivel az ellenfél a Real Madrid volt.
A csúcstalálkozót negyven éve, 1983. május 11-én rendezték Göteborgban. Ugyanúgy 12 ezer aberdeeni drukker utazott a svéd városba, mint 1980. május 3-án Edinburgh-ba, a Hibernian elleni bajnoki találkozóra, amelyen az Aberdeen visszavonhatatlanná tette második bajnoki címét (5-0). Az Ullevi stadion felé tartó szurkolók bőrig áztak, mert
még attól is tartani kellett, hogy Gianfranco Menegali olasz játékvezető nem tartja játékra alkalmasnak a vízben úszó pályát.
Az olasz azonban kedvelte a pólót, így engedélyt adott a mérkőzés megkezdésére. A Real Madrid labdarúgóit nem frusztrálták a körülmények. Alex McLeish, az Aberdeen védője azt mondta: „A játékoskijáróban a madridi futballisták gondtalanul nevetgéltek, miközben átnéztek rajtunk.”
