Hatvan éve óriási izgalommal várta az öreg földrész a brazil labdarúgó-válogatott európai turnéját. A dél-amerikai együttes 1962-ben megismételte 1958-as világbajnoki diadalát, vitathatatlanul a földkerekség legragyogóbb csapata volt.
Garrinchát ugyan otthon hagyta Aymoré Moreira szövetségi kapitány, ám így is bomba erős kerettel indult útnak a selecao. Az 1962-ben és 1963-ban klub Világkupa-győztes Santosból kilencen (Gilmar, Mauro, Zito, Lima, Dorval, Mengalvio, Coutinho, Pelé, Pepe) utaztak, a Botafogót négyen (Rildo, Quarentinha, Amarildo, Zagallo), a Corinthianst hárman (Eduardo, Ney, Marcos), a Palmeirast ketten (Djalma Santos, Zequinha) képviselték, míg egy-egy játékos kapott meghívót az Atletico Mineiróból (Marcial), a Fluminenséből (Altair), az Internacionalból (Claudio Danni), a Flamengóból (Gerson) és a Sao Paulóból (Roberto Dias).
Közülük csak Marcial és Claudio Danni szerepelt a portyát megelőző Copa Americán, amelyen hét újoncot avatott Brazília, miután a vetélkedő előtti utolsó előkészületi találkozón tizennégy első bálozót vetett be. Ez magyarázza, Brazília miért áll csupán a harmadik helyen a Copa örök listáján, hiszen a világ legjobbjait rendszeresen távol tartotta a térségi tornáktól.
A Benfica 1961-ben és 1962-ben megnyerte a BEK-et, de a portugál válogatott az 1962-es vb selejtezőin egyetlen győzelmet aratott, és mindössze három pontot szerzett.
A brazilokat viszont felülmúlta. Vicente a maga módján kiiktatta Pelét; a Király ugyanúgy megsérült, mint az 1966-os világbajnokság portugál–brazil meccsén, amelyen Joao Morais rugdalta kegyetlenül.
A győztes gólt a Benfica-szélső José Augusto szerezte (1-0), Gilmarnak pedig már a portya első mérkőzésén elment a kedve. „Tíz esztendővel ezelőtt kezdtem a válogatottban, 1954-ben már ott voltam a svájci vébén, de eltörtem a karomat, és Castilho védett – mondta. – Egy évtized annak megannyi terhével: sok.”
Vicente Feola, a korábbi szövetségi kapitány, az első vb-aranyérem letéteményese otthonról védte a játékosokat: „Nehéz hónapok vannak mögöttük. A klubok mérkőzésről mérkőzésre hajszolták őket.”
Brüsszel után már nem volt magyarázat.
