Ember nincs, aki megmondaná, melyik csapat lesz a brazil bajnokság befutója

Összehasonlításképpen: ugyanezen időszakban Franciaországban és Németországban 9-9, Olaszországban és Angliában 11-11 klub ért fel a csúcsra. A kiegyenlítettség és a kiszámíthatatlanság tehát igazolt, de hogy is ne lenne az egy olyan országban, amelyben 12 „nagycsapatról” beszélnek. Ami miatt a futball nemzetközi statisztikáival foglalkozó – olykor meglepő eredményekkel előrukkoló – IFFHS a világ legjobb bajnokságának tartja a Brasileiraót, az nem más, mint a saját kontinensén belüli dominancia. Brazil csapatok nyerték a legutóbbi négy Libertadores Kupa-döntőt, és egymás között játszották a legutóbbi hármat.

A brazil futball az ország népességéből és anyagi lehetőségeiből eredő erőfölényét ennyire még sosem juttatta érvényre, igaz, maga a labdarúgás sem szólt még soha ennyire az pénzről. A Pluri Consultoria által három és fél éve készített felmérés szerint

Dél-Amerika tíz legnagyobb bevételt produkáló csapata közül hét brazil.

Amennyiben azóta ebben jelentős változás történt, az valószínűleg az arányok további Rió felé tolódását jelentheti.

A brazil kluboknál megjelenő befektetőknek köszönhetően először a tehetségek fillérekért történő kiárusítása hagyott alább, majd a brazil csapatok előbb Kínából és bizonyos esetekben az arab térségből kezdték el visszacsábítani a futballistákat, aztán az európai középmezőnyben számba vehető játékosok esetében váltak konkurenciává. Egy februárban elfogadott új szabályozás – amely alapján az eddigi 5-tel szemben már 7 külföldi labdarúgó nevezhető csapatonként egy-egy találkozóra – új kaput nyit: Brazília jelentős futballistaimportőrré válhat, egyelőre „csak” a környező országok nagy ígéreteinek megszerzésével. Az edzők fele a rajtnál már külföldi: 6 portugál és 4 argentin irányít együttest a Serie A-ban.

A bajnokság ezekből is érzékelhető módon fejlődik, de a 2023-as sorozat azért is jelent más minőséget, mint az előző, mert a kieső kiscsapatok helyére négy korábbi bajnok (Cruzeiro, Vasco, Grémio, Bahia) jutott fel. Ettől függetlenül a szakértők többsége szerint most lényegesen kevesebb együttes pályázik eséllyel a bajnoki cím elhódítására, mint a korábbi években.

A Flamengo volt tavaly az egyetlen, Európán kívüli, amely befért a húsz legnagyobb bevételű futballklub közé, emellett a Libertadores Kupa és a Brazil Kupa címvédője is.

Ez együttesen biztosan elegendő ahhoz, hogy favoritnak tekintsük. Az más kérdés, hogy a gárda már három döntőt (Dél-amerikai Szuperkupa, Brazil Szuperkupa, riói bajnoki finálé) vesztett el ebben az évben, a klubvébén pedig az elődöntőben bukott el. Hiába az egyébként roppant erős keret, a közelmúlt kudarcai miatt a Flamengo bizonytalanságban vág neki a bajnokságnak, miután menesztett portugál mestere helyét a második forduló előtt veszi át Jorge Sampaoli. Könnyű dolga biztosan nem lesz.

A Flamengo szurkolói és vezetői Jorge Jesus távozása óta Jorge Jesust keresik, ennek a várakozásnak pedig az előző szezon végén a trófeákat gyűjtő Dorival is áldozatul esett. Jorge Jesus csak egy van, és még helytállóbb, hogy csak egyszer volt: akkor, 2019-ben a bajnokságot, a Libertadores Kupát és a Brazil Kupát is megnyerte a riói piros-feketékkel. Aztán a hazája legnagyobb klubja által elcsábított edző előbb elég látványosat zakózott a Benficánál, és azóta is inkább csak keresi régi önmagát, mintsem az eredményeket halmozná.

Az ő életében az új Flamengo megtalálása a küldetés, és miért ne ugyanott lenne, Rióban, ugyanannál a klubnál, ahol eredetileg is fellelhető volt? Nehezen elkerülhető frigy ez, amely vagy egy kergetett álomkép végleges elhessegetéséhez vagy hatalmas sikerekhez vezet majd egyszer, ha megvalósul. Az előbbire több az esély.

Jorge Jesust tehát szerették volna újra szerződtetni, de neki a Fenerbahcénál a török szezon végéig még biztosan feladatai vannak. Így most a korábban már a Santosnál és az Atletico MG-nél is megfordult Sampaolit kergetik majd őrületbe a Gabigol és Pedro – a csapat két csatársztárja – együtt vagy külön szerepeltetésére vonatkozó felvetések, na meg Jorge Jesus rémképe. Mindenesetre az első meccsét a csapat megbízott edző irányításával is 3-0-ra nyerte a Coritiba ellen.

Sokak kedvencévé vált a Fluminense,

amely talán a legjobb formában érkezik a bajnoki rajthoz, hiszen nagyszerű győzelmet aratott az állami bajnoki döntőben a Flamengo fölött, és a Libertadores Kupát, valamint a Brazil Kupát is magabiztos győzelemmel kezdte. Az első fordulóban az America MG vendégeként 3-0-s sikert arattak Fernando Diniz tanítványai egy meglepő második játékrésszel, amikor is a mester három, magát kilencesként komfortosan érző játékost egyszerre küldött a gyepre. Mindhárman gólt is lőttek.

A Fluminense esélyeinek realitásával kapcsolatban számos kérdés akad. A keret megfelelő-e ahhoz, hogy három sorozatban is helytálljon, miközben Diniz semmiről nem akar lemondani? Különösen azért érdekes ez, mert a játékosok közötti megértésre és kapcsolatokra alapozott szisztémában a tréner nem igazán szeret rotálni, kulcsfutballistái közül pedig többen is korosak: az argentin gólzsák, Cano például 35, Ganso, a csapat irányítója 33, Marcelo 34 éves. Meddig bírják majd a riói trikolor játékosai Diniz szellemi frissességet és sok futást követelő játékát?

Azonban

a Flamengo igazi nagy riválisa egyértelműen a Sao Pauló-i Palmeiras, amely címvédő, és az előző három évadban kétszer a dél-amerikai BL-t is megnyerte.

A Palmeiras ebben az idényben a Brazil Szuperkupában már felülmúlta a Flamengót, megnyerte a Sao Pauló-i állami bajnokságot is. Igazi ereje az állandóság, ami a keret viszonylag apró változásait és az edző személyének változatlanságát jelenti. Abel Ferreira mindezek mellett pragmatikusan építi csapatát, ugyanakkor, ha mód van rá, a gólerős futballt preferálja. Az is elképzelhető, hogy fontos tényező lehet majd a szezonban a brazil játékvezetői testület által meghirdetett „zéró tolerancia a reklamálásokkal szemben”.

Ennek keretében 21 sárgalapot szórtak ki a bírók az első fordulóban, és két edzőt – köztük a Palmeiras portugál trénerét is – elküldtek a padtól. Az új hozzáállás a dél-amerikai futballban markánsan és idegőrlően megjelenő perlekedés megszüntetésével növelheti a meccsek élvezeti értékét, emellett viszont személyesen Abel Ferreira számára külön csapássá is válhat, mert konfliktusai száma a játékvezetői teammel eddig messze meghaladta nemcsak az átlagot, hanem a normálist is.

A Palmeiras a legutóbbi válogatott keretbe három játékost is adott (Weverton, Raphael Vega, Rony), mégis egy 16 éves futballistán a világ szeme: a teljes bajnokság első gólját a Real által már szerződtetett Endrick lőtte, a Palmeiras pedig 2-1-re megverte a Cuiabát.

A három említett együttes mellé biztos, hogy minden brazil hozzátenne még kettőt-hármat, mondjuk, a nemzetközi szintű játékosokkal teletűzdelt Corinthianst, a Hulk által vezetett Atletico MG-t vagy az első fordulóban tizenegyest rontó Luis Suarez fémjelezte Grémiót, de a bajnokság egyedi ízét továbbra is a fiatal tehetségek váratlan felbukkanása adja majd. Bruninhóra (Bragantino), Alexenderre (Fluminense), Matheus Francára (Flamengo), Marlon Gomezre és Andrey Santosra (Vasco) már most egészen biztosan érdemes legalább egy meccsnyi időt szánni. A helyiek ezt érzékelik is:

az előző tíz év egyetlen bajnoki rajtjára sem voltak annyian kíváncsiak a stadionokban, mint a mostanira.

A 23 ezret meghaladó átlagnézőszám 3500-zal múlja felül az évtizedes csúcsot, és ez különösen azért nagy szám, mert az állami bajnokságok drámai végjátékát követi a nyitány, márpedig mindenki tudja: szeptember előtt szinte rápillantani sem érdemes a tabellára.