Mélyvízbe dobták, úszott: Lisztes a fénysugár a Fradi kínlódós tavaszában

A tavaszi szezon igen kevés pozitívumot hozott a bajnoki címvédő és listavezető Ferencváros számára: a magyar rekordbajnok kiesett a Bayer Leverkusen ellen az Európa Ligából (0–2, 0–2), 14-ből csak 4 tétmérkőzést nyert meg (mérlege 4–5–5), legutóbbi 7 találkozóján pedig nyeretlen maradt (0–2–5), tetemes, 16 pontos előnye pedig 6 pontra csökkent az élvonalban. Sztanyiszlav Csercseszov edző csapata egyszerre küszködik jelentős formahanyatlással, sérüléshullámmal, az EL-kiesés motivációs „utórengéseivel”. Nem véletlenül fakadt ki Botka Endre a Paks elleni zakó után:

Ez így nem mehet tovább.

Valóban nem, mert a lehetőségek és a keretérték alapján az FTC magasan a hazai mezőny fölé nő, de formája az utóbbi hetekben inkább alsóházi csapatra, semmint első számú bajnokesélyesre hajaz.

A felhős égen az egyik fénysugár ifj. Lisztes Krisztián játéka: a támadó a Fehérvár ellen duplázott, a Paks ellen gyakorlatilag gólpasszt adott (a kapusról felperdülő, a hálóba tartó lövését pofozta be Botka), teljesítményével kivívta a szurkolók elismerését. Nem ritka eset a nemzetközi futballban sem, hogy egy hullámvölgy „kinyitja a kaput” a fiatal játékosoknak, és lehet, most Lisztessel is ez történik. Hiszen a tavaszi tétmérkőzéseken a Fradi támadói a következő mutatókat hozták:

• Adama Traoré: 14 mérkőzés (M), 3 gól (G) + 2 gólpassz (A). A legutóbbi 8 mérkőzésén 1 gól + 1 assziszt.
• Marquinhos: 12 M, 3 G + 3 A. A legutóbbi 8 mérkőzésen 0 gól + 1 assziszt.
• Ryan Mmaee: 10 M, 4 G + 0 A. Az utolsó 4 mérkőzésén nem szerzett gólt és nem adott gólpasszt, a legutóbbi bajnokikat kihagyta.
• Tokmac Nguen: 6 M, 0 G + 0 A. Október vége óta nem szerzett tétmérkőzésen gólt és nem adott gólpasszt.
• Carlos Auzqui: 5 M, 0 G + 0 A. A legutóbbi 12 tétmérkőzésén 1 gól és 0 gólpassz, fegyelmi ügye is volt.
• Nikolai Baden Frederiksen: 7 M, 0 G + 1 A. Téli igazolás, még nem talált be tétmeccsen.
• Ángelo Sagal: 4 M, 0 G + 1 A. Téli igazolás, még nem talált be tétmeccsen.
• Kwabena Owusu: 3 M, 1 G + 0 A. Téli igazolás, góllal nyitott, de megsérült.

A keret támadói látványosan formán kívül vannak vagy sérüléssel küszködnek, és sokatmondó, hogy a hétmeccses nyeretlenségi sorozat alatt elért hat gólból négyet Botka és a „kis” Lisztes szerzett. A tavaszi tétmérkőzéseken a Fradi messze alullövi xG-jét (17 gól, 24,27-es xG), a helyzetkihasználással (de néha a minőségi helyzetek kialakításával is) baj van. Ebben valószínűleg szerepe van annak is, hogy Aissa Laidouni az Union Berlinbe igazolt, Muhamed Besic pedig megsérült, így aztán a középpálya is „elvékonyodott”.

A hullámvölgyben logikus lépés volt Csercseszovtól, hogy bedobta Lisztest, mivel új impulzus kellett a csapatnak.

Az előző bajnokságban a Gyirmót ellen bemutatkozott 17 éves támadó az ősszel a partnercsapat Soroksárban futballozott, és ugyan nem volt kiemelkedően eredményes (3 gól + 2 gólpassz), cselezésben és egy az egy elleni játékban (9,01/90 perc) az NB II második legaktívabbja volt, és a kiharcolt szabálytalanságok tekintetében (3,48/90 perc) is az élmezőnybe tartozott. Olyan játékos, aki trükkösségével, sebességével képes „védelmet bontani” és eddigi NB I-es meccsein rendre jó helyen volt, jókor. A nagy kérdés: meg tud-e ragadni a csapatban?

A Ferencvárosnak nagy szüksége lenne egy saját nevelésű, az első csapatnál minimum rotációs játékosként számba vehető futballistára. Mert jöhetnek egymás után a magas presztízsű – sok esetben a magyar mezőnyből kiemelkedő – légiósok, lehetnek a csapatban válogatott labdarúgók, a szurkolókat a világon mindenhol lázba hozza, ha sikerül saját merítésből is fontos játékost kinevelni. Az elitből jó példa lehet a Benfica: más topklubok általában szerte a világból magukhoz csábítják a legtehetségesebb fiatalokat, de a lisszaboni piros-fehérek elsősorban Portugália-szerte fenntartott, nagyon erős hálózatukra támaszkodnak, amelynek működtetése finoman fogalmazva sem olcsó (a The Athletic által közölt adat szerint 3,7-4,6 milliárd forintnyi euró évente).

Nem is a büdzsé, hanem a rendszer mögött rejlő hajtóerő lehet igazán fontos, ha ezzel a párhuzammal élünk. A Benfica – csakúgy, mint a Ferencváros – az ország legnépszerűbb, legnagyobb szurkolótáború klubja, hasonlóan sok szakosztályos egyesület; ebből következően a versenysport irányába kacsingató portugál gyerekek jó része számára maga az álomcsapat. A klub gyakorlatilag saját szurkolóbázisára és népszerűségére építve toboroz. A Ferencvárosnál szintén adott az országon belüli legnagyobb szurkolói bázis, a klub történetéhez pedig szervesen kapcsolódnak a saját nevelésű, vagy már egészen fiatalon a csapathoz került kulcsjátékosok.

Az FTC imázsához mindig hozzátartozott, hogy a meghatározó emberek egy része „ősfradista”: vagy az egyesület utánpótláscsapataiban nevelkedett, vagy tinédzserkorban került a zöld-fehérekhez.

Ez ma már nincs így – és nem csak azért, mert a futballvilág még a kilencvenes évekhez képest is nagyon megváltozott. Azt aligha várhatja el reálisan bárki is, hogy a regionális nagycsapattá válni szándékozó, az utóbbi években rendszeresen az európai kupák főtábláján (sőt most tavasszal a kieséses szakaszban) szereplő Fradi döntően saját nevelésű játékosokra támaszkodjék. Azt viszont a saját szurkolótábor (is) igényelheti, hogy legyenek nem epizodista fiatal, lehetőleg saját nevelésű játékosok a rotációban. Ez ugyanis éppúgy meghatározza a klub saját magáról kialakított képét, mint a sikeresség.

A Fradi az Európa Ligában nem tudta megtölteni a saját/hazai nevelésű kvótát (nyolc, 15–21 éves kor között az országban nevelkedett és négy, 15–21 éves kor között a klubnál nevelkedett futballista az A-listán), így csak kevesebb játékost nevezhetett a sorozatba. Nagy Ádám óta – aki minimális NB I-es tapasztalattal a háta mögött is Eb-szereplő játékos lett, majd topligába igazolt – a zöld-fehérek nem tudtak a saját utánpótlásból meghatározó embert kinevelni. Sőt az utóbbi években általában a mezőny hátsó szekciójában voltak a „fiatalperceket” tekintve. A 2022/23-as évadban sokáig egyetlen percnyi játéklehetőséget sem kaptak utánpótláskorú magyar játékosok, és csak a DVSC-től kölcsönvett Baráth Péter megszerzése, majd Lisztes pályára küldése változtatott a helyzeten.

Tegyük hozzá,

nincs könnyű dolga annak az ifjú játékosnak, aki be akar kerülni a Fradi első csapatába: a keret évről évre erősödik és drágul, a léc meg emelkedik, amit muszáj lenne átugrani a csapattagsághoz.

Nagyon meggyőzőnek kell lenni ahhoz, hogy ne csak néhány mérkőzésen kapjon epizódszerepet egy utánpótláskorú futballista, hanem rendszeresen pályára is küldjék.

Az elmúlt bő évtizedben ez keveseknek sikerült: legalább húsz NB I-es, FTC-mezben játszott mérkőzésig csupán Csernik Kornél, Batik Bence, Nagy Ádám, Holman Dávid és Jova Levente jutott el a tinédzserként bemutatkozott fradisták közül. Igazán fontos csapattag státusba Nagy Ádám és Jova (illetve egy idényben Holman) jutott el. Ez azért soknak nem nevezhető több mint egy évtized alatt – ezért lehet valamiféle hiányérzet a szurkolótáborban, és ezért nem meglepő Lisztes belépőjének lelkes fogadtatása. A drukkerek jogosan örülhettek a Ferencváros erősödésének és utóbbi évekbeli sikersorozatának, az pedig a hab lenne a tortán, ha ismét lenne saját kedvencük.

Az egyébként is viszonylag magas átlagéletkorú NB I-ben a Ferencváros a WyScout kimutatása szerint a negyedik legidősebb átlagéletkorú keretet játszatta 2022/23-ban (27,5 év). A 20 éven aluli futballisták játékperceit tekintve európai szinten sem áll jól a magyar élvonal – a paksi Vas Gábor 1047 perccel listavezető, a legtöbb bajnokságban ennél jóval többet játszik az éllovas –, sokatmondó, hogy Lisztes csupán 103 perccel már a 17. legtöbbet szereplő tizenéves ebben az idényben. Ha továbbra is be-beszáll csereként, a bajnokság végére minden bizonnyal a top tízbe kerül az NB I-es tinédzserek között, ami ferencvárosi játékosként nagy szó.

Arról még korai lenne elmerengeni, hogy meddig vezethet ifj. Lisztes Krisztián karrierje, pláne azért, mert voltak már kiválóan kezdő fiatalok, akiknek kevésbé szerencsésen alakult a folytatás. Jó kvízkérdés lenne, hányan emlékeznek például Gárdos András nevére: a támadó tinédzserként mutatkozott be a Fradiban, és a Lombard Pápa ellen góllal tette emlékezetessé debütálását. Hamarosan – a Sheffield United és a Ferencváros közötti kapcsolatnak köszönhetően – Angliában edződhetett tovább, ám visszatérését követően jobbára a második csapatban és kölcsönben szerepelt, s már csak egy mérkőzés adatott meg neki az FTC első együttesében. Végül megbecsült NB II-es játékosként fejezte be aktív pályafutását. Ez egyáltalán nem rossz karrier – ne feledjük, hogy az utánpótlás-korosztályok legjobbjai között is óriási a „kihullás” világszerte –, ám a pályafutás mégsem folytatódott olyan lendülettel, ahogyan indult.

Ugyanakkor persze ott van Nagy Ádám példája inspirációnak, vagy akár a családi múltból is lehet építkezni. Hiszen

annak idején Lisztes Krisztiánnak minden összejött, amiről fiatal fradista álmodhat:

bajnoki címek, kupagyőzelmek, BL-csoportkör, válogatottság, majd hosszú és sikeres karrier a Bundesligában. Ha a „kis Lisztes” ilyen szempontból is az apja nyomdokaiba lép, aligha lesz bárki boldogtalan.

Persze addig előtte áll a feladat: sok munkával stabilizálni a helyét (és a játékidejét) a Ferencváros első csapatában. Az első, fontos lépést már megtette: bekerült a mélyvízbe, és kiderült, tud is benne úszni.