Csodafélidő és zseniális Szoboszlai: hogyan győzte le simán a bolgárokat a magyar válogatott?

A két válogatott ellentétesen élte meg az elmúlt néhány napot. A mieink az Észtország elleni, győztes felkészülési mérkőzéssel hangoltak a sorozat nyitányára, a bolgár együttes azonban már a múlt pénteken lejátszotta első mérkőzését a csoportban: hazai pályán 1-0-s vereséget szenvedett a montenegróiaktól.  Mladen Krstajic csapata azon a találkozón sokkal többet birtokolta a labdát ellenfelénél, mégsem tudott elegendő veszélyt jelenteni a kapura, a hajrában pedig egy kontratámadásból a vendégek szerezték meg a győztes gólt.

A magyar válogatott kezdőcsapata gyakorlatilag teljesen megfelelt az előzetes várakozásoknak, Marco Rossi mindössze egy helyen változtatott a csütörtöki, Észtország elleni kezdőcsapaton. Dibusz előtt Lang, Orbán és Szalai Attila maradt a három belső védő, a széleket pedig ismét Bolla Bendegúz és Kerkez Milos játszotta be. Az egyetlen változás a középpálya közepén volt: Nagy Ádám visszakerült a csapatba. Vécsei Bálint ismét kezdett, elöl pedig Ádám Martin mögött megint Szoboszlai Dominik és Sallai Roland kapott lehetőséget.

A bolgárok a magyar válogatotthoz hasonlóan három belső védővel álltak fel. Naumov kapus előtt Markov, Antov és Galabov játszott, a széleken pedig Petkov és Sztojanov kapott szerepet. A középpályán a Werder Bremen játékosa, Ilia Gruev mellett a kisvárdai Karabelyov, valamint Nikola Iliev került a kezdőcsapatba. Elöl Spas Deleven kívül Kirill Despodovot láthattuk; ő a bolgár válogatott piacilag legértékesebb játékosa.

A mérkőzés álomszerűen kezdődött

a magyar csapat számára: már a 7. percben, az első helyzetből sikerült megszerezni a vezetést. Az észtek elleni mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is egy rögzített szituáció vezetett eredményre. Látványos volt, hogy a bolgárok mennyire üresen hagyták Szoboszlait, akire az egész figura ki volt hegyezve. Ekkor még nem is tudtuk, hogy a magyar válogatott tízese élete egyik legjobb produkcióját nyújtja majd címeres mezben.

Sallai közvetlenül Szoboszlaihoz passzolja a szögletet, akire két bolgár játékos támad ki. Szoboszlai egy csellel mindkettejüket otthagyja, majd betör a megnyíló területbe. Egy harmadik bolgár játékost is becsap, visszagurít Sallainak, aki kapura lő. A kipattanóba többen is beleérnek, végül Vécsei szerzi meg a vezetést.

A korai vezető gól alapjaiban változtatta meg a meccs forgatókönyvét, de szerencsére olyan irányba, amely a Rossi-korszak legjobb első félidőjét eredményezte. A magyarok ugyanis az előny tudatában nem kezdték el az eredményt őrizni, nem váltottak át a labda passzív birtoklására, és a védekezést sem húzták azonnal hátrébb.

Ellenkezőleg: a félpályán megkezdett védekezésből meglepetésszerűen támadott ki a csapat a bolgárokra, s ezzel első körben

sikerült a bolgár támadójátékot gyakorlatilag nullára redukálni.

Rossi csapata most is a jól ismert 5-2-3-as védekezési formációt vette fel, és a megfelelő jelekre – például az ellenfél labdakezelési hibájára, vagy a hosszabb hátsó labdajáratásra – az elülső hármas, Szoboszlai, Sallai és Ádám Martin megindította a letámadást. A bolgárok labdabirtoklásban viszonylag jól körülhatárolt, 3-1-6-os alakzatot vettek fel, amelyben a két belső középpályás kifejezetten magasan, a vonalak között helyezkedett. Ez a felállás elméletileg igen támadó szellemű, hiszen nem kevesebb, mint négy játékos várja a labdát a középső zónában, ugyanakkor a hátulsó négy és az elülső hat játékos viszonylag élesen elszakad egymástól. Ebből már Montenegró ellen is problémája adódott a bolgár válogatottnak, hiszen így teljes mértékben a labdával kevésbé magabiztos belső védőknek kellett hátulról szervezniük a játékot. A középső blokkban védekező montenegróiak nem engedték, hogy a bolgárok az ellenfél védővonalai közé juttassák a labdát, ezért a belső védők legtöbbször csak a két szárnyvédő felé tudták folytatni a játékot. A magyar csapat azonban nem csupán passzívan akadályozta meg a bolgár támadásokat, hanem a hátulsó négyesre kitámadva gyakran sikerült ívelésre, vagy elhamarkodott mélységi passzra kényszeríteni az ellenfelet. A három belső védő és a két szűrő középpályás pedig lehetővé tette, hogy a falból bátran kilépve, mindig legyen magyar játékos, aki elhalássza a labdát a rivális elől. A dinamikus labdaszerzések azonnali, lendületes támadások lehetőségével kecsegtettek.

A magyar válogatott itt még 5-2-3-as középső blokkban védekezik, de Sallai már tudja, hogy a bolgár védő oldalra fog passzolni, és ő indítja a letámadást. Érdemes megfigyelni, hogy a három bolgár középpályásból egy sem játszható meg.

A magyarok meglepetésszerűen kitámadnak a középmagas blokkból. Az elülső hármas a belső védőket támadja, Bolla a szárnyvédőt fogja, Nagy Ádám pedig lefüleli a passzt. A labdaszerzésből azonnal kontrázhat a hazai csapat, a jelenet Ádám lövésével zárul.

A mérkőzés másik kulcspontja az volt, hogy védekezésben a bolgár válogatott a gyorsan bekapott gól után sem váltott át igazán agresszív letámadásra. A fehérmezesek általában hagyták, hogy a mienk megkezdjék a hátulról történő építkezést, ám ebből ritkán kezdték el visszafelé tolni a magyar támadásépítéseket. Így ellenfelünknek azt sem sikerült kihasználnia, hogy a Gulácsi Péter hiányában „előléptetett” Dibusz Dénes passzjátékban kevésbé magabiztos, mint lipcsei kollégája.

A magyar együttes négy védőre áll át a labdakihozatal kezdetén, és kicsalogatja a bolgárokat.

A sikeres labdakihozatalokhoz persze az is hozzájárult, hogy a magyarok – a bolgárokban ellentétben – nem szakadtak ketté szerkezetileg a labdabirtoklás fázisában. Amint azt a korábbi mérkőzéseken is megszokhattuk, Rossi csapata ezúttal is rugalmas szerkezetben, többféle mozgással alakított ki szabad passzopciót az építkezés első fázisában. A leggyakoribb megoldás most is az volt, hogy a Nagy, Vécsei kettős egyike negyedik védőnek lépett vissza a leghátsó vonalba, a másikuk klasszikus „hatos” pozícióban maradt, míg a két belső támadó egyike – általában Szoboszlai – szintén visszasegített a labdakihozatalokhoz a középső és külső folyosókon egyaránt mozogva. Az is előfordult, hogy a magyar válogatott megőrizte az eredeti felállást, ilyenkor a három belső védő a játék forgatásáért, Vécsei és Nagy Ádám pedig a bolgárok kicsalogatásáért felelt.

A magyar válogatott középen csalogatja ki a bolgárokat, Sallai visszalép Nagy Ádám mellé a középpályára. Szoboszlai szabadon kaphat labdát a vonalak között.

A gyors vezető gól után a házigazda még inkább felbátorodott, idegőrlő módon járatta a labdát, kicsalogatva a csak ímmel-ámmal letámadó bolgárokat. Az így megnyíló elülső területeken az öt támadó játékos rugalmasan futballozott. A szárnyvédők és a szélső támadók gyakran helyet cserélhettek egymással, Sallai és Szoboszlai pedig egyaránt feltűnt a pálya mindkét oldalán.

Különösen a jobbszárnyunk – Bolla és Szoboszlai – volt elemében. Megnyugtató volt látni, hogy az észtek elleni találkozóval ellentétben a mieink játéka az ellenfél térfelén sem lassult le: dinamikus, gyors futballal sikerült a bolgár védelmi vonal mögé kerülni. Rossi ki is emelte a mérkőzés után, hogy mennyire hatékonyan sikerült túlterhelni a pálya széleit.

Vécsei a balhátvéd pozíciójába mozog, a három belső védő tolódik, Lang Szoboszlaihoz passzol.

Dupla kényszerítő Bolla és Szoboszlai között, majd utóbbi visszagurít előbbihez, aki kapura lő.

Túlzás nélkül:

Szoboszlai Dominik világklasszis teljesítményt nyújtott,

az ellenfél védővonalai között bátran és kreatívan futballozott, egy az egyben pedig bármelyik bolgár védőt levette a pályáról. Legfontosabb mezmozdulása mégis az a fantasztikus szabadrúgás volt, amellyel a magyar válogatott mindössze 25 perc játék után kétgólos előnybe került. Szoboszlai statisztikái is önmagukért beszélnek: a Fotmob mérése szerint tíz cselkísérletéből nyolc sikeres volt, továbbá a magyar csapatból 0,34-gyel ő hozta össze a legmagasabb xA (várható gólpassz, amelyből xG-s lövés születik) mutatót. Egyébiránt a mérkőzésen összesen 90 labdaérintése volt, ami Szalai Attila (122) mögött a második legmagasabb szám. Ez is jól mutatja, mennyire kulcsfigura volt a támadás minden fázisában.

Bár a magyar csapat a második gól után is aktívan játszott, a bolgárok ekkor már érezhetően agresszívabban támadták le a mieink labdakihozatalait. Az agresszivitás azonban nem párosult pontossággal, szervezettséggel: Delev és Despodov mozgását nemigen követték a csapattársaik. Így a bolgárok hiába támadták meg egyre többször Dibuszt, egy felívelés után ismét sikerült a bolgárok mögé kerülni – Ádám Martin pedig tétmeccsen is megszerezte első gólját, még az első félidő befejezése előtt!

Delev megtámadja Dibuszt, de a csapattársai nem igazán követik őt. A felívelt labdát Szoboszlai hatalmas üres területben veheti át. Egy bolgárt becsap, majd Bollát indítja, aki Ádám Martinnal rúgat gólt.

A második félidő ismét magyar tűzijátékkal és két Sallai-lövéssel indult. A magyar válogatott ezt követően lejjebb tekerte a potmétert, és nyugodtan őrizte a háromgólos előnyt. Lassan jöttek a cserék is, a paksi Varga Barnabás behozatalával Rossi újoncot avatott, a több helyen megváltoztatott csapat pedig már nem az első félidőben látott álomfutballt mutatta. Az együttes már passzívabban védekezett, ám kompaktan lezárta a bolgárok próbálkozásait, akik így ismét a Montenegró ellen látott problémákkal szembesültek.

A bolgár válogatott 3-1-6-ban építkezik, de a hat elülső játékos túl távol van. Csoboth megtámadja a labdát kapó belső védőt, aki ívelésre kényszerül.

A második félidő alakulását jól mutatja, hogy a mérkőzésen összehozott 2,34-es xG-mutatóból az utolsó félórában a magyar csapat mindössze 0,07-et produkált. Aggódni persze ekkor sem kellett: a vendégeknek a mérkőzésen összesen 0,4 volt az xG-jük, és ebben a tekintetben még a második félidőben sem tudtak a mieink fölé kerekedni.

A magyar válogatott tehát a csoport egyik favoritjához méltó módon, a vártnál sokkal simább győzelemmel kezdte az Eb-selejtezőket. Jó kérdés persze, hogy a korai vezető gól és Szoboszlai zseniális szabadrúgása nélkül is ennyire simán alakult-e volna a mérkőzés, hiszen ne feledjük: a háromból csak egy gól született klasszikus akcióból. Ez azonban az égvilágon semmit nem von le a mieink teljesítményéből, különösen az első félidei lehengerlő játékból. Marco Rossi csapata ugyanis a gyors előny tudatában sem vett vissza a támadásokból, ellenkezőleg: a vezető gól tovább növelte a játékosok önbizalmát, ami kifejezetten látványos akciókhoz vezetett. A magyar csapat egyébként legutóbb majdnem tíz évvel ezelőtt, 2013 szeptemberében szerzett háromgólos előnyt az első félidőben, akkor Észtországot sikerült 5-1-re legyőzni.

A kiváló kezdés remélhetőleg nagy lökést ad a csapatnak a sorozat egészére nézve, és ezúttal – az eséllyel élve – már egyenes ágon is sikerül kijutni az Európa-bajnokságra.

Folytatás június közepén, előbb Montenegró, majd Litvánia ellen.