Olybá tűnik a szemlélőnek, mintha bizonyos dolgok végleg kimennének a divatból, esetleg a futball fogalomkészletéből. Ilyen például a dzsóker, a megbecsült cserecsatár a topkluboknál. Egy topklubhoz topjátékos dukál, és nem öt-hat, hanem tizenöt-tizenhat, a keret kiegészül ifjú szupertehetségekkel, így aztán mindenki nagyon drága, mindenki nagyon ambiciózus, mindenkivel szemben magasak a várakozások, mindenki nagyon megsértődik, ha hosszabb időre a kispadra kényszerül, a szurkolótábor pedig minden méregdrága játékost hajlamos elküldeni a francba, ha nem teljesít megfelelően. A keretmélység fitogtatása mintha külön verseny lenne. Az ötvenmilliós cserecsatárodat letromfolom a hatvanmilliós cserecsatárommal; erre mit lépsz?
Szóval szuperklubok szuperkerettel, másként nem működik.
Mintha nem is tartozna ide. Az sem véletlen, hogy viccektől és mémektől kísérve érkezett a PSG-be, majd később a Bayern Münchenbe:
- Choupo-Motingért soha egyetlen csapata (HSV, Nürnberg, Mainz, Schalke, Stoke City, PSG, Bayern München) sem fizetett átigazolási díjat, bár a Nürnberg kölcsönvételit igen.
- Annak ellenére, hogy középcsatár, a 2022/2023-as évadig egyetlen olyan idénye sem volt, amelyben 11-nél több gólt szerzett volna.
- Úgy igazolt a PSG-be, hogy a lenyűgözőnek nem mondható 317 tétmérkőzés/61 gól volt a mutatója korábbi klubjainál.
- 30 éves koráig nem nyert trófeát.
Az, hogy Eric Maxim Choupo-Moting a PSG-be, majd a Bayern Münchenbe tudott igazolni, körülbelül ugyanakkora bravúr, mintha Szalai Ádám igazolt volna e két sztárcsapatba. Szalai klubfutball-karrierstatisztikája még mindig nagyon hasonló Choupo-Motingéhoz (447 mérkőzés/96 gól a magyar center teljesítménye, 452/105 a kameruni válogatott csatáré), 2018-ig pedig (ekkor szerződött Choupo-Moting Párizsba) a mutatói kicsit jobbak is.
Na, ehhez hasonló számokkal ritkán szokott bárki ilyen szintű csapatokhoz szerződni.
Nem meglepő, hogy sokan vicceltek azzal: mindenkinek olyan menedzsert kívánnak, mint aki Choupo-Motingot el tudta passzolni a PSG-nek. A hamburgi születésű, kameruni-német vegyes házasságból származású csatár valószínűleg sosem került volna ilyen magasságokba, ha a párizsiaknál nem Thomas Tuchel a vezetőedző. Tuchel már dolgozott Choupo-Motinggal a Mainzban, és remekül tudta használni a pályán, ráadásul jó természete, nagyon pozitív személyisége miatt emberileg is becsülte a középcsatárt.
„Egy perc alatt megváltoztathatja a meccset, ha beáll csereként; sosem veszíti el a hitét” – dicsérte.
Márpedig
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Choupo-Moting (öltözőn belüli pozitív befolyása mellett) három nagyon jó tulajdonságot egyesít: termetre klasszikus erőcsatár, viszont ehhez technikai képzettség és mozgékonyság is párosul. Csak éppen output nem volt, azaz kevés gólt szerzett – ahogyan egy volt csapattársa, Jan Kirchhoff megfogalmazta, kivételes játékos, amíg nem kell befejezni az akciókat. A PSG-nél sem lett gólerős, ám fontos szerepe volt abban, hogy 2020-ban BL-döntőt játszott a párizsi sztárcsapat, hiszen az Atalanta ellen csereként beállva ő lőtte a négy közé együttesét. A PSG a finálét már elbukta a Bayern München ellen, Choupo-Moting pedig klub nélkül maradt. Végül 2020 októberében írt alá – meglepetésre – a Bayernhez.
A müncheni klub akkor a világ egyik (ha nem a) legprímább kilencesét foglalkoztatta Robert Lewandowski személyében, de kellett egy „vészmegoldás” baj esetére. Lewandowski egyik legnagyobb erénye az elnyűhetetlensége – ahhoz képest, hogy állandóan az ellenfél védőinek darálójában van, ritkán sérült –, így Choupo-Moting sem számíthatott sok játékpercre. Így is lett: a 2020/21-es évadban meccsenként 41, 2021/22-ben csak 19 percnyi játékidő jutott neki. Ha Lewandowski kidőlt – mint például 2021 tavaszán –, Choupo-Moting többet játszott; ha nem, akkor ritkán kapott egy félidőnél több játéklehetőséget, és gyakran csak az utolsó percekre cserélték be. A gólokat ugyanúgy csak pötyögtette, mint korábban.
Lewandowski a Barcelona kedvéért elhagyta a Bayern Münchent, de a német rekordbajnok megszerezte a Liverpooltól Sadio Manét. A bajnoki rajton a Bayern klasszikus center nélkül, a Thomas Müller, Serge Gnabry, Sadio Mané, Jamal Musiala támadókvartettel állt fel (4–2–2–2/4–2–4-ben), és semmisítette meg az EL-győztes Eintracht Frankfurtot.
A bajorok első három bajnokijukon eltiporták az ellenfeleket, ám utána megtorpantak. Müller, Gnabry, Mané, Musiala, Leroy Sané és Kingsley Coman mellett a szezont sérülten kezdő Choupo-Moting eleinte nem kapott szerepet, a 6. fordulóban azonban már pályára küldte Julian Nagelsmann. Eleinte csak a szokásos, néhány perces bevetéseket gyűjtögette, hogy aztán október 16-án, a Freiburg ellen már a kezdőben kapjon helyet. A Bayern 4–2–3–1-re váltott, a center mögött támadóként Gnabry, Sané (majd Musiala) és Mané játszott. Nagelsmann együttese 5-0-ra győzött, Choupo-Moting pedig rúgott egy szép gólt.
Az üzlet beindult. Choupo-Moting duplázott az Augsburggal szemben, gólt szerzett a Hoffenheim ellen, beköszönt a Barcelonának a Camp Nouban, bepofozott egy labdát a Mainz hálójába, irdatlan nagy gólt lőtt az Internek, majd két lesipuskás találattal kivégezte a Herthát. A Werder ellen „adásszünetet tartott”, de aztán a Schalkénak és a Leipzignek is betalált.
A korábban sokszor lesajnált és nem ritkán kiröhögött gólerőtlen csatárt mintha Gerd Müller és Lewandowski szelleme szállta volna meg. Choupo-Moting ráadásul döbbenetes hatékonysággal dolgozott: az elképesztő tízmeccses széria (11 gól, 2 gólpassz) alatt csupán 26 alkalommal lőtt kapura. Csak összehasonlításképp: Sadio Mané 11 góljához 63 kísérlet kellett ebben az idényben, Jamal Musiala első 11 góljához 43.
Ez az őrületes forma fenntarthatatlan volt, de Choupo-Moting azóta sem állt le. A PSG elleni BL-visszavágó előtt 25 tétmérkőzésen 16 gólnál állt, ez óriási karriercsúcs, a nyolcaddöntőn aztán hozzátett még egyet, 17-re növelve találatainak számát. Hatékonysága elképesztő: minden harmadik lövése bemegy, idénybeli összesített xG-jét (9.02) majdnem duplán túlrúgta. Ha a bayernes időszakát nézzük, akkor a játékpercekre vetített kanadai pontokat tekintve minden más támadót megelőz, és Lewandowskival azonos szinten termel. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkora klasszis lenne, mint lengyel játékostársa: Lewandowskiban éppen az a döbbenetes, hogy évtizedes távlatban tudott olyan elképesztő számokat hozni, mint Choupo-Moting élete messze legjobb idényében.
Rengeteget harcol, majdnem minden párharcát megnyeri
– dicsérte Choupo-Moting játékát Mané. Bár ez számszerűleg nem igaz (közel nem ennyire fényesek a center párharcmutatói a valóságban), és Serge Gnabry elismerő szavai („A világ legjobb célembere”) is túlzásnak tűnnek, kétségtelen: a kameruni csatár plusz dimenziót adott a Bayern támadójátékának. Nagy, erős, elég gyors, megtartja és lekészíti a labdákat, extrém jó a „nyomástűrése”, jól passzol, intelligens, és újabban jól használja ki a helyzeteit. Képességeit a csapatjáték szolgálatába állítja, nincs gigantikus egója, nem követeli meg a kiszolgálást. Érdemes megnézni a Bundesliga hivatalos oldalának Choupo-Motingról készített videóját játékstílusának vizsgálatához.
„Jelenleg az egyik legjobb játékosunk. Hatékonyabban működik most a csapat egy valódi középcsatárral, aki jó a kapunak háttal, meg tudja tartani a labdát és időt nyer a társainak, hogy felérjenek a támadáshoz” – méltatta edzője, Julian Nagelsmann. A sportigazgató Hasan Salihamidzic szerint Choupo-Moting a kirakós hiányzó darabja, pont az a játékos, akire a Bayernnek szüksége volt ebben az idényben.
Choupo-Moting (vagy a werderes Nicklas Füllkrug) azt is mutatja, mennyire hasznos tud lenni még mindig egy középcsatár. A kilences veszélyeztetett szerepkör a futballpályán, egyre ritkább, sok kiváló képviselője pályafutása alkonyán jár. Super Choupo, bár fantasztikus formában futballozik és igen jó képességű játékos, nem világklasszis. Fejjátéka nem kiemelkedően erős, gólérzékenységéről, illetve annak (korábbi) hiányáról már ejtettünk szót, de egy Bayern München-szintű, sztárokkal telezsúfolt együttesnek is kiemelkedően hasznos a játéka. Leköti a védőket, megküzd a labdákért, teret nyit a társainak, méretei miatt nehéz elnyomni, technikai képzettsége és az összjátékhoz való érzéke pedig jó előkészítővé teszi.
Ahogyan Nagelsmann mondta, több is, mint egy kilences, nem klasszikus centertípus. Lehet, hogy ha ő nincs a pályán, akkor jobb képességű támadók játszanak a Bayernnél; de az is vitathatatlan, hogy ebben az idényben a gépezet jobban működik, ha Choupo-Moting a pályán van.
A PSG elleni visszavágón Choupo-Moting sokáig ugyan szorgoskodott a mezőnyben, de vajmi keveset került a kapu közelébe, a labda is ritkán jutott el hozzá. A második félidőben aztán előbb egy finom csúsztatása után az fosztotta meg a góltól, hogy Thomas Müller lesről támadta a labdát, a 61. percben egy párizsi labdavesztés és Leon Goretzka önzetlen passza után viszont már tényleg ünnepelhetett. Aztán a 68. percben átadta a terepet Leroy Sanénak, a Bayern pedig a hajrában végleg lerendezte a PSG-t.
A világ (talán) legjobb „ingyenes” csatára – aki nemrég hosszabbította meg egy évvel szerződését Münchenben – ezt már a kispadról figyelte. Egy lövés, egy gól, egy továbbjutás. Ki tudja, lehet, hogy „vénségére” BL-t is nyer. Méghozzá nem „percemberként”, hanem értékes csapattagként, aki a Plzennek, a Barcelonának, az Internek és a PSG-nek is betalált.
Ki gondolta volna ezt néhány éve, amikor a Stoke City kiesett Choupo-Motinggal a Premier League-ből, és a kameruni 5 gólt kapart össze 32 tétmeccsen?
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
