A Premier League nyomába eredne a brazil klubfutball

Igen, igaz, hogy az IFFHS véleménye alapján 2022 legjobb nemzeti bajnoksága a brazil Serie A, de az elsősorban kontinentális eredményességre alapozott sorrendállítás semmiképpen nem ad lehetőséget az európai hatalmasságokkal történő összevetésre, márpedig a brazil klubok és lehetséges befektetőik vizeken túli léptékben gondolkodnak.

A helyzet persze nem lenne brazilos – és alapvetően ingathatna meg minket a hitünkben, miszerint a brazilok a szappanoperákat nem kitalálják, hanem élik –, ha ez egyszerűen menne; például lenne egy egységes liga, amely befektetőkkel tárgyalna, és gyorsan döntést hozna.

Nyugi, Brazília első három osztályának klubjai jelen pillanatban azonos bajnoki rendszerben játszanak, de szervezetileg két ligába csoportosulnak, és a két liga más-más pénzelosztási arányokat képzel el, más-más céggel is tárgyal a pénzügyi lehetőségek bővítéséről.

Az egyik nagy csoport – és a népesebb is egyben – az LFF (Liga Forte Futebol, Erős Futball Liga) 26 A-, B- meg C-osztályú klubot számlál, és már az előszerződésnél tart a Serengeti Asset Management nevű amerikai befektetőjelölttel, amely közel 1 milliárd dollárért vásárolná be magát 20 százalék erejéig. Ez a szerveződés az egalitáriusok csoportja, azaz a pénzelosztást kisebb differenciákkal képzeli el: 45 százalékot egyenlően, 30 százalékot a bajnokságban elért eredményeket figyelembe véve, 25 százalékot pedig a klubok kereskedelmi értéke alapján juttatna. Ennek megfelelően a csoportosulás nem bővelkedik az igazi nagyágyúkban, hiszen azok érdeke a tágabbra nyíló olló.

Inkább őket képviseli a LIBRA (Brazil Liga), amelyet az öt nagy Sao Pauló-i klub és a Flamengo hozott létre, s jelenleg 18 csapatot tömörít. A Corinthiansszal, a Flamengóval, a Palmeirasszal, a Sao Paulo FC-vel nyugodtan hívhatjuk a társaságot az előjogokra is apelláló „arisztokratáknak”. Ők a bevételeknek csak 40 százalékát osztanák el azonos mértékben, majd 30-30 százalékot a helyezésekre alapozva, illetve a kereskedelmi vagy népszerűségi számok arányában. A LIBRA az Egyesült Arab Emírségek kormányához köthető Mubadala befektetési alappal folytat tárgyalásokat egy 900 millió dolláros befektetésről.

A különbségek első olvasatra nem tűnnek áthidalhatatlanoknak, és mindkét esetben hajtóerő a közeledésre meg a közös álláspont kialakítására nézve, hogy a befektetők a megállapodást elfogadó klubok számához kötik a kontraktusok véglegesítését, azaz akár mindkettő kútba is eshet, a kettő együtt viszont aligha jöhet létre.

Április végéig döntésnek kell születnie, vagy újabb pénzügyi lehetőségek után kell kutatni,

ugyanakkor a klubok számára legfontosabb bevételi forrás, a televíziós közvetítések után járó pénz 2024 végéig garantált a Globóval élő szerződés alapján, így akár mindent újra is gondolhatnak a szereplők.

Ami mindenképpen hatalmas változás lenne, az a szegény és gazdag kluboknak kínált pénzügyi kondíciók kiegyenlítődése. 2019-ben a Globo számai alapján a bajnoki 1. és 20. helyezett között a közvetítési pénzekben 9,5-szeres volt az eltérés, a most megfogalmazott tervezetek és álláspontok egyikében sem lenne nagyobb, mint 4-szeres.

Erről az LFF-hez elkötelezett Internacional elnöke, Alessandro Barcellos, azt mondja:

A futballvilág nagy ligái azt mutatják, hogy a bevételeket kiegyenlítetten és érdem szerint kiosztva a bajnokság élesebbé válik, ami vonzóbbá teszi a terméket. A vonzóbb termékkel nőnek a nemzeti és nemzetközi médiabevételek.

A világ három legerősebb bajnoksága között szeretné látni a brazilt. A LIBRA-val tárgyaló pénzügyi alap vezetőségében a Premier League utáni második pozíció elérését tervezik, igaz, évtizedek alatt.

A nagyszabású tervek léteznek. De miért most ütötte fel a fejét a hosszútávú gazdasági alapú gondolkodás a futballtehetségsejkek országában, ahol, ha leszúrunk egy botot, rögtön kiemelkedően ígéretes labdaművész-palánták nézik kapufának, akiket egyből el lehet adni?

Az ok, hogy

egy 2021 nyarán elfogadott törvény különleges státuszú gazdasági társaságok létrejöttét tette lehetővé a futballban.

Az addig civil egyesületi állapotban vergődő klubok állandó adósság előli meneküléséből kiutat mutatott a tartozások kedvező ütemezésével, egyszersmind optimális adózási feltételekkel tette csábítóvá a pénzemberek számára a futballbefektetéseket. A vízbe dobott pezsgőtabletta hatását érte el a jogszabályváltozás. A leggazdagabb brazilok mellett megjelentek a nemzetközi mágnások: John Textor, a Lyon tulajdonosa és a Crystal Palace részvényese a Botafogóba, az amerikai 777 Partners a Vasco csapatába, a City Group a Bahia együttesébe fektet be, és remél természetesen előbb vagy utóbb nyereséget. Ronaldo a Cruzeirót vette meg, és juttatta vissza első évében a Serie A-ba, az Atletico MG brazil tulajdonosa új, saját stadiont épített. (Ezen klubok – az utolsó kivételével – mind az „arisztokraták” közé tartoznak.)

A brazil futball elindult valamerre, s az irányt a néhány napja az elsőosztályú csapatok által elfogadott szabályváltozás is megmutatja: mostantól egy meccsre már nem öt, hanem hét külföldit lehet nevezni. A brazil futball is nemzetközivé lesz. A kontinens versenysorozatait ezek a változások degradálhatják, hiszen a látványos ütemben izmosodó brazil csapatok már így is évek óta uralják Dél-Amerikát: a Libertadores Kupa előző három döntőjében csak brazil együttes léphetett pályára.

Hajlamos az ember a futball jelentette élmény hatása alatt sok mindenről megfeledkezni. Egy látványos, váratlanul meghúzott csel pillanatában például eszünkbe se jut a pénz. Brazíliában most azt vették a fejükbe, hogy

jobb lenne, ha a világ legkiválóbbjai, köztük a saját klasszisaik mégis inkább náluk cselezgetnének.

Ha másért nem, hát a pénz miatt.