Foci sport24

Hatvan éve kezdtek hazajárni Dél-Amerikába a Vasas-labdarúgók

Handa család / Fortepan
Handa család / Fortepan
Szép kis mérkőzés volt 1963. január 25-én a Palmeiras–Vasas. Djalma Santos lecsapta Bundzsák Dezsőt, Vavá bemosott Ihász Kálmánnak, Mathesz Imrét ölben kellett levinni. Az 1962. december 13-án Latin-Amerikába utazó Vasast a sporthivatal arra kötelezte, hogy legkésőbb január 31-ig térjen haza portyájáról, noha a tavaszi szezon csak március 23-án kezdődött.

Hatvan évvel ezelőtt, 1962 decembere és 1963 januárja között hagyományt teremtett a Vasas: dél-amerikai túrára utazott. Ezt aztán 1972-ig még négyszer megtette. Tekintettel arra, hogy a világbajnokságot 1962-ben Chilében rendezték és a válogatott a hatvanas években négyszer utazott dél-amerikai portyára, aztán 1971-ben hivatalos mérkőzést vívott Brazília világbajnoki címvédő csapatával Rio de Janeiróban (0-0), majd 1972-ben megint Dél-Amerikába látogatott,

a Vasas legjobb labdarúgói tíz év alatt tizenkétszer repülhettek a szubkontinensre.

Mind a tizenkétszer egyikük sem járt ott, a prímet tizenegy utazással Farkas János vitte, aki 1968-ban – a ferencvárosi Albert Flóriánnal, Novák Dezsővel, Szűcs Lajossal együtt – az első brazil vb-aranyérem elnyerésének tizedik évfordulója alkalmából a szintén a riói Maracanában rendezett Brazília–Világválogatott találkozón (2-1) is szerepelt. Mathesz Imre pedig még a Ferencvárossal is járt Dél-Amerikában, mert 1961-ben még nem került be az ugyancsak ott túrázó válogatott keretbe, ezért az FTC kölcsönkérte saját portyájára.

Ahhoz persze, hogy a Vasast telente ennyiszer meghívják, kötelező volt felmutatni valamit. Mondjuk, kétszer annyi győzelmet kellett aratni az 1962 és 1972 közti körutak során, mint ahány vereséget szenvedett a csapat. Az összmérleg megfelelt ennek: 38 mérkőzés, 18 győzelem, 11 döntetlen, 9 vereség. Ráadásul két tornasiker: 1967-ben a santiagói hatos, 1968-ban a Mar del Plata-i négyes vetélkedőn vitte el a pálmát a piros-kék együttes.

Hatvanháromban biztos volt, hogy még döntőt sem játszhat. Mégpedig azért nem, mert a gárda december 13-án indult Dél-Amerikába, és a sporthivatal kikötötte, hogy január 31-ig haza kell érkeznie. Ezért

hiába vett részt a tízcsapatos mexikói tornán, a csúcstalálkozót akkor sem játszhatta le, ha kivívja a finalista szereplés jogát.

A tízes mezőny ugyanis két ötös csoportból állt. E kettő győztese játszott az első helyért, de a guadalajarai csoportdöntőt január 25-én vívta a Palmeirasszal az előzőleg a mexikói vetélytársak közül az Atlast (2-1) és a Nacionalt (2-0) legyőző, a Monterrey-jel szemben 1-1-et elérő Vasas. (A másik kvintettben a mexikói America, CD Guadalajara és Oro, valamint a prágai Dukla és a riói Vasco da Gama rivalizált. Az első helyet a brazil csapat szerezte meg.)

Az angyalföldiek vitézül helytálltak, hiszen Mexikó előtt Kolumbiában, Costa Ricában és Guatemalában is vendégszerepeltek. Costa Ricában karácsonykor (december 25-én) meg újév napján egyaránt játszottak, és fellépésük olyan nagy eseményt jelentett, hogy a január elsejei találkozón Francisco Orlich köztársasági elnök végezte el a kezdőrúgást.

Az angyalföldiek nem itthonról repültek a túra első színhelyére, Caliba. Volt egy kis dolguk ugyanis Antwerpenben: a BEK-ben harmadik mérkőzést játszottak – a rotterdami 1-1 és a pesti 2-2 után – a Feyenoorddal. A meccs napját tartják a szurkolói „Feyenoord-légió” születésnapjának, mivel a belga városba 30 ezer holland drukker utazott át.

Sport24 - Előfizetés logó
Kedves Olvasónk!
A cikk elolvasása regisztrációhoz kötött.
Sport24 - Előfizetés logó
Regisztrálj, és tarts velünk!
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
A Sport24 cikkei átmenetileg előfizetés nélkül, regisztrációval elérhetőek.
Magyarország legjobb focis tartalmai továbbra is a Sport24-en olvashatók, próbáld ki most!
Olvasói sztorik