Handa család / Fortepan
Foci sport24

Hatvan éve kezdtek hazajárni Dél-Amerikába a Vasas-labdarúgók

Szép kis mérkőzés volt 1963. január 25-én a Palmeiras–Vasas. Djalma Santos lecsapta Bundzsák Dezsőt, Vavá bemosott Ihász Kálmánnak, Mathesz Imrét ölben kellett levinni. Az 1962. december 13-án Latin-Amerikába utazó Vasast a sporthivatal arra kötelezte, hogy legkésőbb január 31-ig térjen haza portyájáról, noha a tavaszi szezon csak március 23-án kezdődött.

Hatvan évvel ezelőtt, 1962 decembere és 1963 januárja között hagyományt teremtett a Vasas: dél-amerikai túrára utazott. Ezt aztán 1972-ig még négyszer megtette. Tekintettel arra, hogy a világbajnokságot 1962-ben Chilében rendezték és a válogatott a hatvanas években négyszer utazott dél-amerikai portyára, aztán 1971-ben hivatalos mérkőzést vívott Brazília világbajnoki címvédő csapatával Rio de Janeiróban (0-0), majd 1972-ben megint Dél-Amerikába látogatott,

a Vasas legjobb labdarúgói tíz év alatt tizenkétszer repülhettek a szubkontinensre.

Mind a tizenkétszer egyikük sem járt ott, a prímet tizenegy utazással Farkas János vitte, aki 1968-ban – a ferencvárosi Albert Flóriánnal, Novák Dezsővel, Szűcs Lajossal együtt – az első brazil vb-aranyérem elnyerésének tizedik évfordulója alkalmából a szintén a riói Maracanában rendezett Brazília–Világválogatott találkozón (2-1) is szerepelt. Mathesz Imre pedig még a Ferencvárossal is járt Dél-Amerikában, mert 1961-ben még nem került be az ugyancsak ott túrázó válogatott keretbe, ezért az FTC kölcsönkérte saját portyájára.

Ahhoz persze, hogy a Vasast telente ennyiszer meghívják, kötelező volt felmutatni valamit. Mondjuk, kétszer annyi győzelmet kellett aratni az 1962 és 1972 közti körutak során, mint ahány vereséget szenvedett a csapat. Az összmérleg megfelelt ennek: 38 mérkőzés, 18 győzelem, 11 döntetlen, 9 vereség. Ráadásul két tornasiker: 1967-ben a santiagói hatos, 1968-ban a Mar del Plata-i négyes vetélkedőn vitte el a pálmát a piros-kék együttes.

Hatvanháromban biztos volt, hogy még döntőt sem játszhat. Mégpedig azért nem, mert a gárda december 13-án indult Dél-Amerikába, és a sporthivatal kikötötte, hogy január 31-ig haza kell érkeznie. Ezért

hiába vett részt a tízcsapatos mexikói tornán, a csúcstalálkozót akkor sem játszhatta le, ha kivívja a finalista szereplés jogát.

A tízes mezőny ugyanis két ötös csoportból állt. E kettő győztese játszott az első helyért, de a guadalajarai csoportdöntőt január 25-én vívta a Palmeirasszal az előzőleg a mexikói vetélytársak közül az Atlast (2-1) és a Nacionalt (2-0) legyőző, a Monterrey-jel szemben 1-1-et elérő Vasas. (A másik kvintettben a mexikói America, CD Guadalajara és Oro, valamint a prágai Dukla és a riói Vasco da Gama rivalizált. Az első helyet a brazil csapat szerezte meg.)

Az angyalföldiek vitézül helytálltak, hiszen Mexikó előtt Kolumbiában, Costa Ricában és Guatemalában is vendégszerepeltek. Costa Ricában karácsonykor (december 25-én) meg újév napján egyaránt játszottak, és fellépésük olyan nagy eseményt jelentett, hogy a január elsejei találkozón Francisco Orlich köztársasági elnök végezte el a kezdőrúgást.

Az angyalföldiek nem itthonról repültek a túra első színhelyére, Caliba. Volt egy kis dolguk ugyanis Antwerpenben: a BEK-ben harmadik mérkőzést játszottak – a rotterdami 1-1 és a pesti 2-2 után – a Feyenoorddal. A meccs napját tartják a szurkolói „Feyenoord-légió” születésnapjának, mivel a belga városba 30 ezer holland drukker utazott át.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.