Jó szereplés és nagy stadion sem kell a gazdaglistához, elég PL-szereplőnek lenni

Ha látni szeretnénk, mekkora átrendeződés történt a futballvilágban negyedszázad alatt, elég ránéznünk a Deloitte Football Money League első – az 1996/1997-es idényt summázó –, valamint a legutóbbi kiadására. A legnagyobb árbevételű klubok húszas (a bővített rangsorban harmincas) listáján persze vannak állandó szereplők.

Ezek a futballvilág kékvérű arisztokratái,

minden leendő Szuperliga-projekt álomcsapatai: a Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München, a Manchester United, az Arsenal, a Liverpool, a Tottenham, a Chelsea, a Juventus, az AC Milan és az Internazionale. A 11 klubból 10 minden kiadásban ott volt a listán – szinte mindig az első 20 között –, a Chelsea csak a legelső rangsorra nem fért fel.

Másfelől viszont az első listán ott szerepelt egy Európán kívüli csapat (a brazil Flamengo), az olaszoknak volt a legtöbb képviselőjük (6) a rangsorban, 8 ország legjobbjait is a legnagyobb bevételűek között köszönthettük. A 2023-as, bővített gazdaglista 30 helyezettjéből 16 (az első 20-ból 11) az angol Premier League-ben szerepel. A 30-ból 27 együttest az angol, a spanyol, a német vagy az olasz bajnokság ad, egy-egy hely jutott a katari pénzen szárnyaló PSG-nek, illetve az európai porondon gyakran jól szereplő, egyben a világ legprímább játékosellátói között számon tartott Benficának és Ajaxnak.

Ez a második eset a lista történetében, hogy még a PL alsóházának tagjai is beférnek a szuperklubok közé bevételi alapon. Tanúbizonysága ez egyrészt a Premier League, mint márka kitűnő menedzselésének, válságállóságának – a többi ligát megtépázó koronavírus-világjárvány az angol élvonalra volt a legkisebb hatással –, de annak is, hogy milyen erőfölénybe került a PL a vetélytársaival szemben. A 16 angol klub összesen 5,82 milliárd eurós bevételt könyvelt el a 2021/2022-es évadban – a listavezető Manchester City és a harmadik Liverpool 700 millió fölött jár, a „kicsik”, mint a Brighton & Hove Albion (23. helyezett), a Wolverhampton Wanderers (25.), a Crystal Palace (26.) és a Southampton (30.) 177 és 199 millió között. Utóbbiakhoz mérhető nagyságrendű bevételt kasszírozott az Eintracht Frankfurt, a Benfica, az Ajax, a Sevilla vagy a Villarreal – azaz

a Premier League középmezőnyének-alsóházának tagjai az európai kupákban kiválóan teljesítő klubokkal tudják tartani a versenyt.

Tegyük hozzá: a rangsor nem mutatja egy klub tényleges gazdasági „egészségi állapotát”, hiszen egyetlen mutatóra koncentrál. Az viszont sokatmondó.

Nem véletlenül írják a rangsor készítői:

A lista történetében először kerül ki az első 20 helyezett fele egy bajnokságból (az angolból). Ez mutatja a Premier League pénzügyi fölényét és azt is, hogy klubjai jobban átvészelték a Covid okozta visszaesést. Az elmúlt évtizedben egyre több angol klub kerül föl a Money League listájára. Olyan klubok is találhatók a rangsorban, amelyek egyáltalán nem szerepeltek az európai kupaporondon, és szerényebb befogadóképességű stadionjuk van. De így is ki tudnak szorítani a topligák képviselői közül rendszeres európai kupaszereplőket.

A különbség oka elsősorban a közvetítési jogdíjakban és a kereskedelmi bevételekben keresendő – azt se felejtsük el, hogy a pandémia alatt a PL-klubok a korábbi angliai szerződésüket hosszabbították meg azonos feltételekkel három idényre, és az új kontraktus várhatóan jobb feltételekkel köttetik meg 2025-ben. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy az angolok megerősítsék helyzetüket a listán, miközben más topligákban akár óriásklubok is – gondoljunk a Barcelonánál vagy a Juventusnál történtekre – megrendültek, illetve pénzügyi trükközésbe kezdtek. A ligát még válságidőszakban is elárasztó bevételek jóformán külön szuperligává teszik az angol élvonalat. A riválisoknak azért vannak kételyeik.

„A Premier League miatt aggódom már évek óta. A klubok minden évben pénzt veszítenek, semmiféle fenntarthatóság nincs. A Premier League pénzügyileg nem fenntartható modell. A tulajdonosok pénzelik a klubokat elképesztő összegekkel, és ez torzítja a piacot. Több a bevételük, rendben. De közben veszteségesek. És minden évben másfélmilliárdot belepumpálnak. Ez mit jelent? Azt, hogy egyáltalán nem fenntartható a modelljük” – vélekedett Javier Tebas, a spanyol La Liga elnöke. A Juventustól botrány árnyékában távozó Andrea Agnelli arra figyelmeztetett, hogy a PL teljes dominanciája rosszat tesz az európai labdarúgásnak.

Az Angliából – leginkább sajtókommentárok formájában – érkező válasz az volt, hogy savanyú a szőlő, a lufi nem mutatja a kipukkadás jeleit, sőt.

A Premier League népszerűsége és kereskedelmi bevételei a csúcson, a stadionok kihasználtsága majdnem teljes.

Az olló az angol első osztály és a többi topliga között csak nyílik és nyílik, legfeljebb néhány szuperklub maradhat versenyben. Köszönet az aggódásért.

„Fogadjunk, hogy Tebas egyáltalán nem aggódna, ha egy Premier League-klub vezetője lenne” – jegyezte meg Simon Jordan, a Crystal Palace volt tulajdonosa a Talksport beszélgetős műsorában. Hozzátette: egyrészt Tebas egy machiavellista sportvezető, akit – bár több kérdésben igaza van – egyértelműen a saját érdekei vezérlik; másrészt a spanyol klubok éppoly felelősek az átigazolási összegek elszabadulásában, mint az angolok, tehát elég képmutató ez az aggódás.

A torzító hatást persze senki sem vitatja. Ha csak a téli átigazolási időszakot nézzük, a húsz eddigi legnagyobb, átigazolási díj fizetésével járó transzfer közül tizenhétnél PL-klub volt a vevő. A kieső helyen álló Bournemouth – amely tradicionálisan kiscsapatnak minősül – szemrebbenés nélkül 22 és fél millió eurót költött új szélsőjére, Dango Outtarára. A német Bundesligában a teljes 2022/2023-as évadban csak öt nagyobb összegű átigazolás volt ennél. Az olasz Serie A-ban, a spanyol La Ligában és a francia Ligue 1-ben egyaránt négy. A Premier League-ben ez a transzfer csak a 37. a pénzmozgással járó idénybeli átigazolások sorában, jóformán lábjegyzet, rövidhírt érő téma.

Érdekes módon már a Money League legelső kiadásában szerepelt egy megjegyzés, hogy a tévés pénzekből származó hatalmas bevételek micsoda torzító hatással lehetnek a világfutballra – ez a jelenség mára nagyon markánsan megmutatkozik. Egy klubnak elég „csak” azt elérnie, hogy bent marad a Premier League-ben, és bevételei a legnagyobbak közé emelik (ugyanakkor persze a kiadásai is kiemelkedően magasak lesznek, és ezt nem mutatja ki ez a felmérés).

A vezetői és szakmai válságban fuldokló, kiesés fenyegette Everton például a legutóbbi 14 összesítésből 13-szor ott volt a legmagasabb bevételű 30 klub között, holott a 2008–2022 közötti időszakban csak négyszer szerepelt az európai kupaküzdelmekben, és egyszer sem végzett ötödiknél jobb helyen a bajnokságban, illetve nem nyert egyetlen trófeát sem.

Stadionja, a Goodison Park korszerűtlen és közepes befogadóképességű (39 414 fő), nem véletlenül költözik (várhatóan) jövőre vadonatúj arénába. A hosszas alacsonyabb osztályú „pokoljárás” után az élvonalba csak 2020-ban visszatért Leeds United szintén ott van a listán. A rendkívül magas bevételek természetesen azt is jelentik, hogy a „túlélésért”, azaz a PL-tagságért mindent be kell vetni; a kiesés – pláne a másodosztályú léthez hozzá nem szokott klubok esetében – katasztrofális kimenetelnek számít.

A rangsor készítői a közeljövőre nézve két feltételezéssel élnek:

• az angol klubok bevételi fölényét valószínűtlen, hogy behozzák más országok klubjai,
• illetve inkább előbb, mint utóbb a Premier League összes csapata fent lesz a bővített, harmincas listán.

Ez pedig még az eddiginél is jobban megmutatkozik majd a PL elszívó hatásában. Előbb-utóbb szakadás lesz, és a folyamat már valószínűleg el is kezdődött: a Premier League külön kaszttá válik a topligákon belül. Néhány óriás (a Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München, a PSG és esetleg az olasz topklubok közül egy-kettő) bírni fogja a tempót, de senki más – hacsak nem pukkad ki a lufi, vagy jön egy óriási szabályozási változás, esetleg nem indul el a szakadár Szuperliga-projekt.

„A következő idényekben nem számítunk arra, hogy a Premier League pénzügyi fölényét bármi fenyegetné. Ráadásul a bajnokság csapatai vonzzák a külföldi befektetőket is (…) Most már ott tartunk, hogy nem az a kérdés, a liga minden csapata felkerül-e a listára, hanem az, hogy ez mikor történik meg” – vélekedett Sam Boor, a Deloitte sportbizniszcsoportjának egyik vezetője.

„A kérdés, hogy más ligák be tudják-e hozni a lemaradást, elsősorban a nemzetközi médiajogok értékesítésével függ össze, különben a Premier League megközelíthetetlenné válik a bevétel tekintetében. A PL volt az egyetlen a topligák közül, amelynél emelkedett a közvetítési jogok értéke a legutóbbi értékesítési időszakban. Továbbra is globális a bajnokság rajongótábora, az élvonalbeli csapatok bevételi előnyre tesznek szert a külföldi riválisaikkal szemben, a szponzori, szurkolói és befektetői érdeklődés pedig magasabb, mint korábban bármikor” – csatlakozott hozzá kollégája, Tim Bridge.

Az idei gazdaglista is bizonyíték rá, hogy nem kell hatalmas, topkategóriás stadion (bár nem is árt), nem kell európai kupaszereplés (bár az sem árt) –

elég „csupán” jó helyre tartozni.

A világ legvonzóbb és legnagyobb pénzt megmozgató ligájába.