A Moukoko-aktát is megbolygatta a 2023-at nyitó korhamisítási botrány

Új év, régi sztori: korhamisítási botránnyal kell foglalkoznia az afrikai labdarúgó-szövetségeknek. Az U17-es Afrika Kupa regionális selejtezője előtt Kamerunban korellenőrzést végeztek a kerettagok körében. Az MR-vizsgálatok arra a gyanúra adtak okot, hogy

a 30 fős keret 21 tagja túlkoros,

mire Samuel Eto’o – a kameruni szövetség (Fecafoot) elnöke – azonnali hatállyal kirakta a játékosokat a keretből.

A huszonegyek „kisöprését” követően az újonnan meghívottak közül még 11 megbukott a vizsgálatokon, de végül Jean-Pierre Fiala szövetségi edzőnek és stábjának sikerült egy keretnyi játékost összeszednie. A kameruniak a Kongói Köztársasággal, a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Csáddal és a Közép-Afrikai Köztársasággal mérték volna össze tudásukat a selejtezőkön, ám előbb a Kongói DK szállt ki idő előtt (a 40-es keret 25 tagja fennakadt a korvizsgáló teszten, ráadásul csak 5 játékosnak voltak rendben a dokumentumai az utazáshoz), majd Csádot (a 25-ös keretből 7 játékos esett ki a tesztelésen, egy esetében nem született döntés) a kontinentális szövetség (CAF) diszkvalifikálta. Így végül Kamerun, a Kongói Köztársaság és a Közép-Afrikai Köztársaság mérkőzött meg a továbbjutásért. Ugyanebben a selejtezősorozatban hasonló okokból kizárták Libériát, Dzsibutit, Szudánt és Angolát is.

A legutóbbi (2019-es) U17-es kontinenstornán ezüstérmes Guineát a CAF utólag meszelte el, miután kiderült, hogy két játékos is több útlevéllel operált (egy nemzetközi tornára leadott útlevelek szerint 2001-es, az U17-es tornára benyújtott papírok szerint viszont 2002-es születésű volt a két érintett futballista). A guineaiak eredményét törölték, a hamisítási botrány miatt a válogatott nem utazhatott el a korosztályos világbajnokságra. A torna előtt elvégzett MR-tesztek hat, vélhetően túlkoros játékost szűrtek ki, de ez minimális mennyiség a mostanihoz képest.

Tologatott vonalak

Amióta nagy téttel bíró korosztályos focitornákat rendeznek, azóta népszerű elfoglaltság a korhamisítás. Nem csak a futballban akadnak ilyen problémák: minden sportágban meghúzzák a korosztályos vonalakat, és vannak, akik elkezdik skrupulus nélkül tologatni azokat. A csalás többféle lehet:

• Idősebb sportolók szerepeltetése korosztályos versenyeken (futballban ez az általános probléma)
• Korhatárt még el nem ért sportolók szerepeltetése felnőttversenyeken (ez volt sokáig jellemző például női tornában; de éppenséggel a magyar futballtörténetben is van jó pár legendás játékos, aki így debütált)

S hogy miért csalnak a gyakoribbnak számító első esetben?

Korosztályos eseményeken könnyebb feltűnő eredményeket elérni.

A labdarúgást például véve egy-egy kiemelkedő kontinentális vagy világbajnoki szereplés feltehet a térképre egyes országokat és játékosokat. Az e tornákon kiszúrt spílereket ideális esetben jó pénzért értékesíteni lehet – egy kis trükközés, és nemcsak a jobb eredmény, hanem a nagyobb üzlet is következmény lehet.

„Negyvenkét napon múlt. 1979-ben születtem, de volt egy torna, amit a tévé közvetített, és csak 1980-asok játszhattak rajta. Hibát követtem el, és megfizettem érte. Rosszat cselekedtem, mert egy kisfiú álmát igyekeztem beteljesíteni, ma pedig negatív példa vagyok” – magyarázta a Globónak a brazil Sandro Hiroshi a háttérmotivációt. A támadó tinédzserként hamis papírokat szerzett annak érdekében, hogy pályára léphessen, és kitűnhessen az említett korosztályos tornán, de később lebukott.

A karrierre áhítozó, gyakran kiszolgáltatott játékosok számára ez kegyes csalás, olyan, ami – ha nem lepleződik le – a tehetséggel és a jó teljesítménnyel együtt szerződéshez vezethet. Ha sikerül kitörni, az nemcsak a játékosnak, hanem az egész családjának megváltoztathatja az életét. A vásárló klubok egyre fiatalabb ígéreteket keresnek, s ami elég egy 18 évestől, nem elég egy 20 évestől – előbbit még megveszik, utóbbit már otthagyhatják, és bezárul a lehetőség kapuja.

A FIFA nemzetközi átigazolási összegző riportja szerint:

A 18–23 éves játékosokra költött átigazolási összegek több mint 25 százalékkal múlták felül a 24–29 évesekre kiadott összeget; ez jól mutatja, hogy a klubok jobban érdeklődnek a fiatalabb, formálhatóbb futballisták iránt.

Az afrikai és a dél-amerikai futball esetében a játékosexport létfontosságú: a klubok által elkönyvelt átigazolási bevételek tízéves összesítésben mintegy három-négyszeresen múlták felül a kiadásokat a kontinensen. Nemzeti szinten ez sokkal magasabb lehet: a kameruni klubok például tíz év alatt csak 100 ezer amerikai dollárt költöttek játékosvásárlásra, ám 21,1 millió dollárt kasszíroztak eladásokból. Ezek nem nagy összegek a topfutballhoz képest, ám jelentősen hozzájárulnak a helyi labdarúgóélet működéséhez. A klubok eladni akarnak, az ifjú játékosok menni, és karriert építeni. Mindenki abban érdekelt, hogy az üzlet zökkenőmentesen legyen, és ez megágyazhat a trükközésnek.

Mexikói átoktól gyanús vásárlásig

Az életkorhamisítással a legtöbbször Afrikát kötik össze, de egyáltalán nem a fekete kontinens az egyetlen, amelyen nagyszabású csalásokat lepleztek le. Az egyik leghírhedtebb botrány Mexikóhoz kapcsolódik: a Cachirules-ügyben egy újságíró kiderítette, hogy a 20 éven aluli válogatottban olyan futballisták léptek pályára, akiknek a szövetség évkönyve szerint más volt a születési dátumuk, mint ami az U20-as CONCACAF-selejtezőkre leadott hivatalos névsorban szerepelt… Óriási paláver keveredett, amelynek végén a FIFA 1988 áprilisától 1990 júliusáig minden mexikói válogatottat eltiltott a nemzetközi szerepléstől, így az A-csapat sem vehetett részt az olaszországi világbajnokság selejtezőin. A babonás mexikói drukkerek szerint a csalás miatt átok sújtja a válogatottat, amely azóta nem tudta egyszer sem megnyerni a világbajnokságokon a negyedik mérkőzését, azaz a nyolcaddöntőt.

De bukott meg brazil U20-as világbajnok játékos (az 1978-as születésű Carlos Alberto 1983-asként játszott a 2003-as tornán), emlékezetes Luciano-Eriberto esete is (a Chievóban remeklő brazil szélsőről, Eribertóról kiderült, hogy valójában Luciano a neve, és négy évvel idősebb, mint ami a papírjain szerepelt). A korral való trükközés olyannyira nem ritka, hogy a brazil futballszlengben még neve is van az életkorhamisítással próbálkozó játékosoknak (gato, azaz macska). A helyi ESPN még egy korhamisító-álomcsapatot is összeállított, edzővel együtt – a híres tréner, Vanderlei Luxemburgo ugyanis ifi korában maga is hamis papírokat használt (1955-ös születési évvel 1952 helyett), hogy beférjen korosztályos csapatokba.

Latin-Amerikától Óceániáig, Ázsiától Afrikáig se szeri, se száma a korhamisítással kapcsolatos ügyeknek és a játékosoknak, akiknek rejtélyes módon több születésnapja is volt…

Néhány eset egészen bizarr: a kelet-timori Paulo Galit 2018-ban 22 évesként mutatta egy regionális torna honlapja, egy évvel később viszont az U15-ös válogatottban vetették be. Az említett torna most elérhető adatlapja már 2004-es születési évet ad meg, a Transfermarkt azzal vágja át a gordiuszi csomót, hogy Gali vagy 1996-os, vagy 2004-es születésű… A Kongói DK-beli Chancel Mbembának a CNN egy riportja szerint négy vagy öt különböző születésnapja volt. Mbemba azt állítja, hogy 1994. augusztus 8-án született, és ezt orvosi vizsgálatok is alátámasztják.

Amennyiben lebukik valaki, akkor eltiltásra számíthat, csakúgy, mint a hamisításban érintett funkcionáriusok, de a FIFA-szankciók (minimum hatmérkőzéses eltiltás és pénzbírság; hamisításon kapott funkcionárius esetében minimum egyéves eltiltás és pénzbírság) nem tűnnek elrettentőnek. Ha büntetőügy lesz, az már inkább… A VfB Stuttgart csatára, Silas Katompa Mvumpa eredetileg Silas Wamangituka néven és egy évvel fiatalabbként futballozott, míg ki nem derült, ügynöke nyomására meghamisították a papírjait. A német szövetség három hónapra eltiltotta és megbírságolta.

A trükközés kiszűrése a FIFA fegyelmi szabályzata szerint a nemzeti szövetségek felelőssége. A különböző szövetségeknek akadt elég dolguk (Afrikában, Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és az ázsiai arab térségben sok volt a gyanús eset), és egyszer csak betelt a pohár – állítólag ehhez hozzájárult az, amikor U16-os tornán szereplő játékosok plüssjátékokat vásároltak a gyerekeiknek… A FIFA orvosi központja (F-MARC) új ötlettel állt elő.

Mutasd a csuklód, megmondom, hány éves vagy!

Az F-MARC egy kutatásban 500 fős mintán vizsgált különböző etnikumú (svájci, malajziai, algériai és argentin nemzetiségű), 14–19 év közötti játékosokat. Az orvosi csapat a csukló csontjainak MR-vizsgálatát tartotta megfelelő korazonosítónak – aki kíváncsi az eljárásra, itt megtekintheti a kutatást vezető Jiri Dvorak magyarázó ábráit. A 2003-as, 2005-ös és 2007-es tornák alatt elvégzett szúrópróbaszerű vizsgálatok azt mutatták, a futballisták egy része túlkoros lehetett (jelentősen eltért a játékosok körében felvett minta a kontrollcsoportétól). A 2009-es, nigériai U17-es világbajnokság előtt a FIFA már élesben is bevetette a tesztet, ki is szórt néhány futballistát; a házigazda Nigéria bő kerete a tesztelés bejelentése után hirtelen tizenöt játékossal fogyatkozott meg…

A vita azóta is dúl a módszer megbízhatóságáról: egyes kutatások alátámasztották azt, mások szkeptikusak, és úgy tűnik, női játékosok esetében nem megfelelő az eljárás, valamint az U17-nél idősebb korosztályok esetében sincs értelme. Nem véletlen, hogy kontinensenként eltérő a csukló-MR alkalmazása: Afrikában kötelező az U17-es tornákon, Ázsiában alkalmazható (de nem kötelező), a FIFA szúrópróbaszerűen tesztelhet (de a kormegállapítás elsődlegesen a nemzeti szövetségek felelőssége), a többi kontinentális szövetségben nem vetik be. Egyes esetek a szkeptikusok malmára hajtják a vizet: az Egyesült Államokbeli Columbusban született Abuchi Obinwa például fennakadt az MR-vizsgálaton, amikor a nigériai U17-es vb-csapatba szeretett volna bekerülni, holott a papírjaival kapcsolatban nem vetődtek fel kétségek. Végül amerikai korosztályos válogatott lett.

Az útlevélben szereplő kor és a tényleges életkor közti eltérés nem biztos, hogy trükközésre utal:

elképzelhető, hogy maga a játékos sem tudja a pontos születési dátumát.

„A résztvevők életkorát általában hivatalos dokumentumokkal igazolják – ilyenek a születési anyakönyvi kivonatok. Ám a világ egyes részein a születéseket helyi rendőrőrsökön, egészségügyi intézményekben, vagy a falu vezetőin keresztül tartják számon. Sokan nem kórházban születnek, a regisztráció gyakran késedelmet szenved. Elképzelhető, hogy napokig kell utazni egy hivatalos regisztrációs pont eléréséhez. Előfordul, hogy a születési anyakönyvi kivonat nem a tényleges születési dátumot mutatja. Emellett viszont bizonyítékok vannak tudatos korhamisításról is. Egyes tornákon az lett gyanús, hogy bizonyos csapatokban mindenki azonos hónapban született, vagy a születési anyakönyvi kivonatok sorszáma egymás utáni volt” – állapítja meg Dvorak egy 2009-es cikkében, amely a British Journal of Sports Medicine-ben jelent meg.

„Tisztában vagyunk vele, hogy általában nem a rossz szándék húzódik meg a túlkoros játékosok szerepeltetése mögött. Bizonyos országokban pontatlanok az anyakönyvi kivonatok, esetleg nincsenek is, és ez nem feltétlenül a játékos vagy a szövetsége hibája” – magyarázta Yacine Zerguini, a FIFA és a CAF orvosi bizottságának tagja.

Szóval: teljesen megbízható (és mindenki által elfogadott) teszt nincs, a hiba pedig nem feltétlenül szándékos és utal csalásra…

Moukokóig érő rengések

Ettől függetlenül naivitás lenne úgy tenni, mintha nem lenne jelentős probléma a korhamisítás, mindenekelőtt Afrikában és Délkelet-Ázsiában. Hogy mennyire benne van ez a köztudatban, azt jelzi a Sahara Reporters egy cikke: a „futballkor” kifejezés átment a nigériai (és ghánai) szlengbe, és arra utal, amikor valaki kora és papírjai meghamisításával igyekszik jogosulatlan előnyt szerezni. A nigériai szövetség volt elnöke, Anthony Kojo Williams azt állította a BBC Africa Kicks című dokumentumfilmjében, hogy rendszeresen bevetettek túlkoros játékosokat korosztályos tornákon.

„Nagy probléma volt, és még mindig az. Vannak, akik U17-esként villognak, aztán néhány évvel később visszavonulnak, mert már nem tudnak futni” – jegyezte meg a BBC-nek még 2014-ben a Hansa Rostock, a Stuttgart és a Wolfsburg egykori kitűnő csatára, a játékosügynökként dolgozó Jonathan Akpoborie. Az ekkor megkérdezett helyi szakemberek ugyanakkor rámutattak: a helyzet sokat javult a korábbihoz képest. Sokan amondók, az afrikai játékosokkal kapcsolatban felvetődő kételyek részben előítéleteken alapulnak.

A Kongói DK-ban született brazil játékosügynök Paulo Teixeira szerint az afrikai országokban az 1980-as évek óta rendszerszintű probléma a korhamisítás, attól kezdve, hogy egy edző rájött: a korosztályos válogatottak a legkönnyebben úgy vehetik fel a versenyt európai és latin-amerikai riválisaikkal, ha túlkorosakat versenyeztetnek. Teixeirának első kézből származó tapasztalatai vannak, hiszen irodája sok afrikai játékost képviselt.

Negyven év eltelt, de a korhamisítás problémájára nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A FIFA-nak van egy csuklóellenőrző tesztje, ám ez csak hivatalos ifjúsági tornákon alkalmazható. Magam is tanúja voltam annak – és dokumentáltam is ezeket az eseteket –, hogy milyen rendkívüli pszichológiai megpróbáltatás egy játékosnak, ha kettős életet él korhamisítás miatt. Nagyon extrém annak a játékosnak az esete, aki megérkezett Európába, majd hazatért, megváltoztatta a nevét, a nemzetiségét és nyolc évvel »megfiatalodott«. Egy másik, kongói futballista esetében fordítva történt: rendkívül tehetséges volt, és idősebbnek adta ki magát, hogy játszhasson a felnőttek között

– írta.

Teixeira már ekkor célozgatott arra, hogy a világfutball egyik kiemelkedő tehetsége időzített bomba a lehetséges korhamisítás miatt. Valószínűleg Youssoufa Moukokóra, a Borussia Dortmund kameruni származású, ám német válogatott támadójára gondolhatott, mert a napokban több dokumentumot is kiszivárogtatott saját Twitter-fiókján keresztül. Állítja: Moukoko nem 2004. november 16-án, hanem 2000. július 19-én született Yaoundéban, Youssoufa Mohamadou néven. A német és osztrák sajtóban is ez a sztori kering, ám a tavaly nyár óta cirkuláló dokumentumokat jogi okokból nem hozhatják nyilvánosságra.

A kiszivárogtatott anyagok (egyelőre) nem bizonyító erejűek. Moukoko kora évek óta előkerülő vitatéma, ám még a Der Spiegel tényfeltáró riporterei sem jutottak sokra: Kamerunban hiába keresték a válaszokat, a hamburgi anyakönyvi hivatal szerint a 2004. november 20-i születési dátum valós. A Dortmund mindig azt állította, Moukoko annyi éves, amennyi a papírjain szerepel, senki sem trükközött az életkorával, a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) álláspontja ugyanez; a FIFA által alkalmazott MRI-tesztet nem végezték el a játékoson – a német orvosok érdekvédelmi szervezete szerint ugyanis ez nem megbízható eszköz kormegállapításra. A Der Spiegel nyomozása és a játékosügynök szivárogtatása egy irányba mutat.

A Moukoko-akta ismételt megbolygatásának több oka is lehet:

a játékos összeveszett a családjával (az interneten keringő dokumentumokat állítólag az apja, Joseph szivárogtatta ki különböző helyekre), elképzelhető, hogy rövidesen klubot vált (ha meg nem, akkor új szerződést köt Dortmundban), ráadásul a kameruni futballt éppen megtépázza egy korhamisítási botrány. Ha valaki kompromittáló iratokat akart kiszivárogtatni, akkor megfelelő időpontot talált. A kétségek nem valószínű, hogy végleg eltántorítják a csodagyerek kérőit, ám megzavarhatják a tárgyalásokat.

Közben Kamerunban a megfogyatkozott hazai U17-es válogatott megnyerte mindkét selejtezőjét, és továbbjutott. A vizsgálatok után szétcsapó Eto’o kemény reakciója megosztotta a helyi futballtársadalmat, de úgy tűnik, biztosította, hogy a válogatott túlkorosok nélkül szerepel a kontinentális selejtezőkön. A történtek után kiadott sajtóközleményben az szerepel, az okiratok múltbeli manipulációja „befeketítette a kameruni futball vezető szervének imázsát”, és ennek véget kell vetni.

Nemes elhatározás, ám valami azt súgja, amíg nem találnak megbízhatóbb, univerzálisan elfogadott tesztmódszereket, valamint nem javul a helyi adminisztráció (és korrupció) helyzete, nem lesz könnyű az előrelépés. Az életkorral való bűvészkedésnek évszázados múltja van, az azt kiváltó okokat pedig aligha lehet megszüntetni.