Száz éve meghódította a spanyol focirajongókat egy magyar csapat

Száz éve (is) nagyszerű csapata volt az MTK-nak: a kiemelkedő tudású együttes 1917 és 1925 között sorozatban kilencszer hódította el a bajnoki címet, és 1922/23-ban tizenöt válogatott labdarúgót vonultatott fel. Íme, a címeres mezesek névsora: Plattkó (6-szoros válogatott), Kropacsek (2) – Mándi (32), Senkey Imre (6) – Kertész II (47), Nádler (7), Vágó (17), Nyúl Ferenc (4), Senkey Gyula (3) – Braun (28), Molnár (27), Orth (32), Schaffer (15), Opata (17), Siklóssy (2).

A portyára éppen tizenöt játékos utazott, ám Kropacsek Ferenc kapus helyett Fábián Sándor ült fel december 18-án a Déli vasúton a vonatra. A küldöttséget Brüll Alfréd klubelnök vezette, a delegáció tagja volt még dr. Fodor Henrik igazgató – aki előre ment szálláscsinálónak –, Preiszmann Lajos pénztáros, Fischer Károly intéző, valamint Frontz Döme edző.

Az igazán díszes társaság tagjai közül Braun József, Kertész II Vilmos, Mándi Gyula, Nyúl Ferenc éppen 9-szer, Orth György és Vágó Antal 8-szor, Molnár György és Nádler Henrik 7-szer, Opata Zoltán 6-szor volt bajnok. (Kropacsek hét, Nyúl Vilmos és Schlosser Imre hat aranyérmet nyert az MTK-val; utóbbi az FTC korábbi bálványaként hétszer ünnepelt első osztályú diadalt.)

A túra első mérkőzését december 24-én rendezték. A házigazda az FC Barcelona volt, amely addig azzal büszkélkedett, hogy még nem járt Katalóniában olyan külföldi csapat, amely ellen legalább egy gólt ne tudott volna szerezni.

Az MTK hálóját sem a szenteste napján, sem december 26-án nem zörgette meg.

Igaz, a kékek sem vették be a Barcelona kapuját, amelyet Ramon Bruguera csúcsformában őrzött. A dupla 0-0 mégsem neki kamatozott: a Barca hamarosan szerződtette a válogatottban még Vasas-játékosként bemutatkozó Plattkó Ferencet, aki aztán nemhogy hét esztendeig, 226 találkozón védett a vörös-kékek csapatában, de a városi legendárium részéve vált, Rafael Alberti katalán költő még ódát is írt hozzá (egészen pontosan „a szőke medvéhez”).

Gyűjtők kedvéért ide írom, kikkel állt ki a Barcelona az MTK ellen: Bruguera – Planas, Martinez – Coralba, Sancho (Blanco), Lametieri – Piera, Cella, Sametier (Gracia), Martinez Sagi, Sagi Barba.

December 28-án a Real Madrid következett.

A 0-0-knak meg vége lett, az MTK 4-3-ra győzött. A spanyol együttes támadó sorában Santiago Bernabeu, a későbbi legendás, stadionnévadó klubelnök is szerepelt, de aznap a legjobb spanyol teljesítményt a másik csatár, Juan Monjardin nyújtotta.

Kevés volt.

Orth bevágott kettőt, Opata és Molnár egyet-egyet, így aztán az első félidő után hiába vezetett 1-0-ra a Martinez – Manzanedo, Escobal – Sicilia, Mengotti, Mejia – Munagorri, De Miguel, Monjardin, Bernabeu, Del Campo összetételű Real Madrid.

A Sporthírlap azt írta:

Az MTK játéka teljesen meghódította a spanyol közönséget.

Szilveszterkor Bilbaót bolondította el a magyar csapat. A Madridban megsérült Plattkó helyett Fábián védett, de csak Mándi tudta őt meglepni, a híres hátvéd öngólt rúgott. Addigra azonban már 2-0-ra vezettek a kék-fehérek az Orth, Schaffer álompáros góljaival.

Január elsején megismételték a találkozót, és a Hungária úti együttes ezúttal 3-1-re győzött. A kommentár így szólt: „A Bilbao nem ünnepelte oly szolidan a szilvesztert, mint az MTK, és ez meg is látszott a játékán.” Molnár helyén Siklóssy Antal kezdett, s góllal hálálta meg a bizalmat, majd Schaffer „Spéci” duplázott.

A német nyelvű területeken Fussballkönignek (labdarúgókirálynak) hívott csatár második gólja gyönyörű cselek után zúdult az aznap huszonkét éves Juan José Amann hálójába. A születésnapos csak a második mérkőzésen védett, a Bilbao a következő játékosokat vetette be: Vidal (Amann) – Rousse, Beguiristain – Sabino (Sauca), Larraza, Legarreta – Agirrebegona (Etxebarria), Elexpuru, Sesumaga (Travieso), Carmelo (Laca), Acedo.

A 22-es csapdájába eső kapus szomorkásan emlegethette: ez az év is jól kezdődik…

Ugyanazt mondogatták a Vasasnál is, mivel a piros-kékek szintén Spanyolországban túráztak – december 24-én szálltak vonatra –, és december 31-én 1-0-s, majd január elsején 2-1-es vereséget szenvedtek a Real Madridtól. Aztán a Sevilla 3-2-re és 4-1-re tángálta el őket.

Reiner Sándor igazgató, a Vasas alapító tagja Jellinek Tivadar 39 fokos lázára, továbbá Himmer Rezső operáció után kinyílt sebére és Szentmiklóssy Béla sérülésére hivatkozott, na meg arra: „Tíz gólt kaptunk, s ezek közül nem kevesebb mint hatot tizenegyesből.”

Az MTK portyája San Sebastianban zárult, ahol a budapestiek elsőre (január 6-án) 3-1-re nyertek a Zulueta – Arrillaga, Arrate I – Arrate II, Olaizola, Portu – Juanteguir, Arbide, Machin, Artola, Yurrita összetételű Real Sociedad ellen. A Nemzeti Sport azt írta:

Ha Schaffer középen nem olyan lassú, az MTK legalább fél tucat góllal terhelte volna meg a Real Sociedad hálóját.

A lassú csatár szerezte a magyarok harmadik gólját, előzőleg – Schaffer érzéssel elengedett labdájával – Siklóssy, majd Opata köszönt be. Másodszorra a Sociedad kölcsönkérte a Bilbaótól Beguiristaint, de ez sem segített: az MTK – Orth, Molnár és Opata góljával – 3-2-re nyert.

A konklúzió az volt: „A magyar bajnok oly hírnevet hagyott hátra Spanyolországban, amelyről évekig legendák fognak keringeni.”

Ha azt nézzük, hogy az MTK egymás után hetedszer is elnyerte a bajnoki címet, akkor a túra jól szolgálta a bajnoki előkészületeket. Ám áprilisban a kék-fehérek elvesztették veretlenségüket: egy héten belül egyaránt 2-0-ra kikaptak az Újpesttől és az FTC-től is.

Ilyen csúfság az 1917/18-as évadban nem esett meg: a Hungária útiak 21 győzelemmel, egy döntetlennel és 147:18-as gólaránnyal zárták a szezont. Előző hat bajnoki címük közül a további ötöt rendre egyetlen vereséggel abszolválták, miként tették azt 1923/24-ben is. Majd a bajnoki diadalszéria 1924/25-ben megint két vereséggel (Újpest 0-1, FTC 1-2) ért véget.

Ám az MTK hívei szerint az utóbbi volt a legragyogóbb évad. A Kropacsek – Mándi, Senkey I – Nyúl I, Nyúl II, Nádler – Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny összetételű együttes ugyanis 11-2-es vereséget mért a Ferencvárosra, Orth egymaga ötször küldte a labdát Amsel Ignác kapujába.

A Sporthírlap sajnálkozott:

Őszintén megmondjuk, nem örülünk az MTK nagy diadalának. Nem tudunk örvendezni egy sikeren, amely romba dönti egy másik csapat dicsőségét, amely megtépázza a hírnevét azoknak a színeknek, amelyek mégis csak hozzá vannak nőve a magyar sportközönség szívéhez.

Ez nemigen érdekelte az ünneplőket a Hungária úton, ahol még sok-sok évig emlegették mámorosan: az volt ám a tizenegy!

Kiemelt kép: az MTK csapata 1921-ben.