Hogyan értsük meg Pelé zsenijét a kihagyott helyzetei segítségével?

„Természetfeletti volt. Lehetetlen dolgokat csinált. Pelé volt a legnagyobb játékos mind között. Öröm volt pályán lenni vele, mert olyan dolgokat művelt, amit nem lehetett felfogni.  Nem tudom senkihez sem hasonlítani. Ott van Di Stéfano, Cruyff, Maradona, Messi, mindegyikük a legjobb a maga érájában…, de ha engem kérdeznek, Pelé náluk is jobb volt.”

César Luis Menotti, az 1978-as világbajnok argentin válogatott szövetségi kapitánya, a dél-amerikai futball egyik legkarizmatikusabb edzőegyénisége vélekedett így, amikor megkérdezték, kit tart a világ valaha élt legnagyobb játékosának. A legtöbb emberrel ellentétben neki közvetlen tapasztalata is volt Peléről, hiszen 1968-ban a Santos légiósaként nyerte meg a brazil és a paulista bajnokságot, valamint az Interkontinentális Szuperkupát. Menotti elmondása szerint

a „Fekete Gyöngyszem” edzésen is gyakran elképesztette csapattársait, például azzal, hogy merő szórakozásból beállt kapusnak, és keze használata nélkül – akrobatikus, ollózó mozdulatokkal vagy csukafejesekkel – védett…

Talán a „lehetetlen dolgokat csinált” kifejezés ragadja meg a legjobban Pelé lényegét. Már amennyire láthattuk. Szerencsénkre a világbajnokságok felvételei rendelkezésünkre állnak, a késő hatvanas évektől pedig már videókkal is elég jól dokumentált a pályája, de Edson Arantes do Nascimento igazi nagyságával azok lehettek leginkább tisztában, akik az ötvenes-hatvanas években rendszeresen jártak brazil mérkőzésekre. Jellemző, hogy Pelé egy olyan gólt tartott élete legszebbjének, amiről nem maradt fent felvétel – a Sao Pauló-i Juventus ellen négy esernyőt osztott ki a védőknek és a kapusnak, mielőtt a kapuba fejelte volna a labdát. A technika segítségével sikerült rekonstruálni a találatot.

De vissza az eredeti kiindulóponthoz és Pelé legszebb „majdnem góljaihoz”. A Menotti által említett „lehetetlen dolgokat” ezek éppoly jól szemléltetik: egy olyan játékos megoldásait, aki tisztában van azzal, hogy rendkívüli technikai képzettségének, villámgyors gondolkodásának és helyzetfelismerésének, valamint kiemelkedő atletikus képességeinek köszönhetően bármit képes megcsinálni, és az önbizalma is megvan ahhoz, hogy bármit végrehajtson.

1. AZ EMELÉS

Az 1966-os trauma még élénken élhetett a brazilokban az 1970-es világbajnokság nyitánya előtt – elvégre nem mindennapi dolog az, hogy a címvédő már a csoportmérkőzések során elbukik. Legalábbis akkoriban nem volt az… A csehszlovákok elleni, első csoportmérkőzésen a brazilok korán hátrányba kerültek, majd Rivellino szabadrúgásból egalizált. Aztán 1–1-nél Pelé felnézett és…

„Majdnem!” – ahogy a kommentátor is üvölti. Ivo Viktor, a csehszlovákok kapusa már korábban is ki-kijárkált, és volt, hogy merész szereléssel kellett tisztáznia egy-egy kiugratásnál, amolyan söprögető-kapusként. Pelé megfigyelte a „söprögetést”, és lépett. A megfigyelés, a helyzetfelismerés és a technikai megvalósítás mesterműve a megoldás – az más kérdés, hogy kevéssel célt tévesztett.

Egy örökkévalóságnak tűnt, pedig alig pár másodpercig szállt a labda. Néztem, mit csinál, aztán rohantam vissza, és közben szidtam magamat, hogy milyen marha vagyok, félpályán túlról, jó hatvan méterről átemelnek. Talán ő volt az egyetlen a stadionban, aki észrevette, mennyire kint állok, majdnem a tizenhatos vonalánál. Vagy nem is kellett észrevennie, hanem kikövetkeztette, mert korábban már megfigyelte, hogy szokásom messzire kijönni. Talán ezért is próbálta meg. Tökéletesen hajtotta végre a lövést, illetve majdnem tökéletesen, mert az centikkel a bal kapufa mellé esett. Ezért simogattam meg utána a kapufát, hihetetlenül megkönnyebbültem. A tévénézők lemaradtak az évszázad góljáról, és nem én kaptam!

– emlékezett vissza Viktor.

2. ERŐBŐL

A megfigyelés és helyzetfelismerés másik briliáns példája az Uruguay elleni, 1970-es elődöntőről. A világ legjobbjai között számon tartott uruguayi kapus, Ladislao Mazurkiewicz kirúgását Pelé gondolkodás nélkül, izomból visszaküldi – az uruguayi kapuvédő szerencséje, hogy az nem megy sarokra, így hárítani tud. Ez megint megfigyelés eredménye: Pelének volt alkalma tanulmányozni Mazurkiewicz játékát, és tudta, hogy a „Fekete Macska” időnként rövid kirúgásokkal dobja játékba az uruguayi középpályásokat. Amikor Mazurkiewicz elrontott egy ilyet, tudta, mit kell csinálnia.

3. EGYEDÜL A VÉDŐK ELLEN

Az 1970-es világbajnokságról azért (is) érdemes teljes brazil meccseket vagy hosszabb összefoglalókat megnézni, mert látszik, Pelé még klasszis kortársaihoz képest is mennyire tarthatatlan volt. Nem elég, hogy gyors volt és technikailag kiemelkedően képzett, ehhez pokoli erő is párosult: a brazil tízest szabályosan alig lehetett megállítani. Ha a mai játékvezetési elvek érvényesültek volna, a Pelé ellen elkövetett szabálytalanságok miatt piros lapok sorát lehetett volna kiosztani – de akkoriban közel sem kaptak a támadók annyi védelmet, mint manapság.

Minden meccsen előfordult, hogy Pelé szólóba kezdett, és csak a harmadik-negyedik-ötödik ember tudott valamit csinálni vele (ez általában durva szabálytalanságot jelentett). A Peru elleni jelenetsor tipikus: Pelé egyedül van a teljes védelemmel szemben, technikáját, erejét és robbanékonyságát kihasználva simán ziccerbe kerül, de a kapufára lő – hogy aztán egy teljesen váratlan sarkazással teremtsen egy második helyzetet a kipattanóból, ami szintén kimarad.

Egy 1968-as felvételen a nyugatnémet védelemnek láthatóan fogalma sincs arról, miként lehetne megállítani a brazilok legnagyobb sztárját, aki túl agilis, túl gyors, túl technikás és túl erős. Franz Beckenbaueréknek – a Császár kap egy óriási kötényt a Királytól az akció során – is mázlijuk van, mert Pelé elkönnyelműsködi a befejezést.

4. A FELHŐFEJES

Pelé rendkívüli fizikuma akrobatikus megmozdulásai mellett a fejesein is meglátszott. A brazilok Dadá Maravilhát tartották a fejesek királyának, de a „Fekete Gyöngyszem” a játék e szegmensében is kiemelkedőt nyújtott: nagyszerűen érkezett, remek rugói voltak és makulátlan technikával fejelt. Volt kitől tanulnia: édesapja, Dondinho egy alacsonyabb osztályú mérkőzésen öt gólt fejelt, és ezt még a legendás tízesnek sem sikerült felülmúlnia! Pelé egyik leghíresebb kihagyott helyzete kéz a kézben jár az egyik legnagyobb védéssel, melyet az angol Gordon Banks mutatott be – mindkét megmozdulás extraklasszis.

Életem védése volt. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyire híres védés lesz. Kezdjük azzal, azt sem tudtam, hogy kivédtem a fejest. Hallottam, ahogy Pelé gólt kiált, amint elfejeli a labdát, és utána egy óriási, majdhogynem fülsüketítő ordítás jött a lelátóról. Arra gondoltam, hogy oké, beleértem, de bement. Aztán rájöttem, az ordítás nekem szólt. Nem akartam elhinni (…) Nem bánom, hogy mindenki erre emlékezik a pályafutásomból, holott 1966-ban világbajnok lettem. Szeretek róla beszélni, mert az a brazil válogatott volt a legnagyobb. Utána többször találkoztam Pelével, mindig megemlítette, hogy micsoda védés volt, aztán mosolyogva megölelt

– nyilatkozta a jelenetről Banks.

5. A LEGNAGYOBB TRÜKK

Vissza Menottihoz és ahhoz, hogy ha Pelé volt a pályán, a lehetetlenre is számítani kellett. A Brazília–Uruguay vb-elődöntő hajrájában Tostao tökéletes ütemű passzt tett ki jobbra, a robogó Pelé irányába, ám jött a kapuból a már említett Mazurkiewicz.

Pelé pályafutásának tán legzseniálisabb három másodperce következik: egyedi megoldást választva nem keresi a kontaktot a kapussal, hanem hagyja továbbgurulni a labdát jobbra, és balról kerüli Mazurkiewiczet. A csatárok többségének eszébe sem jutna ez, nem hogy egy vb-elődöntőn kivitelezze a mozdulatsort… A trükk tökéletes: Mazurkiewicz csak bámul, Pelé kerül, sprintel, fordul és lő, csakhogy pont a jobb kapufa mellé. Ha ez bemegy, Diego Maradona 1986-os szólógóljának erős riválisa van a vb-történelem legszebb találata címéért… S hogy miként látszott a vb-történelem legszebb „nem gólja” a kapuból? Azt mesélje el Mazurkiewicz!

Villámgyorsan történt. Jött a kiugratás, Pelé egyedül lépett ki, és egyetlen választásom volt: kijövök minél messzebbre a kapuból, hogy fogjam a szöget. Amit csinált, arra kizárólag ő gondolhatott, és más nem tudta volna végrehajtani sem. Óriási trükk volt, elengedte a labdát, de az kicsit messze került tőle, és már abból a szögből nem tudta belőni.

Felkészülés, megfigyelés, helyzetfelismerés, technika, sebesség, agilitás, atletikusság, erő, kreativitás és finesz: a fenti helyzetek jól illusztrálják azt, miért emelkedett Pelé a futball halhatatlanjai közé. Pedig egyikből sem lett gól. De csak egy igazi futballkirály érheti el, hogy még kihagyott helyzetein keresztül is – a zsenijét látjuk.