Messi saját jogon, a válogatott vezéreként lett világbajnok

Messi egyéni és klubszinten mindent elért, amit játékos elérhet. Hogy csak a legnagyobb sikereit említsük: a Barcelonával tíz spanyol bajnoki címet és négy BL-trófeát nyert, a világ legjobbjának járó Aranylabdát pedig hétszer kapta meg. Az argentin válogatottal 2005-ben U20-as világbajnok, 2008-ban olimpiai aranyérmes lett, a felnőttcsapatban viszont nem tudott sikert elérni, ami miatt rengeteg kritikát kapott az évek alatt. 2014-ben világbajnoki-, 2011-ben, 2015-ben és 2016-ban Copa América-döntőt játszott, de az együttes mind a négyet elveszítette. A 2016-os Copa América után már a visszavonulását is bejelentette, de néhány héttel később meggondolta magát, és a folytatás mellett döntött. A 2018-as világbajnokságon a Jorge Sampaoli vezette argentin csapat ismét csúnyán leszerepelt, ám a torna után az először csak ideiglenesen kinevezett Lionel Scaloni elkezdte felépíteni Messi köré azt a győztes együttest, amely aztán néhány napja felemelte a vb-trófeát.

Scaloni megtalálta a győztes csapatot

A vb előtti, argentinokkal foglalkozó anyagunkban részletesen írtunk arról, hogy az eredeti tervek szerint Scaloni csak két felkészülési meccsen irányította volna a válogatottat, ameddig a dél-amerikai ország szövetsége talál egy új, tapasztalt kapitányt. Mauricio Pochettino (Tottenham), Diego Simeone (Atlético Madrid) és Marcelo Gallardo (River Plate) volt a szövetség három jelöltje, de mivel mindannyiukat hosszú távú szerződés kötötte aktuális klubjához – a szövetség pedig nem volt hajlandó kivásárolni egyikőjüket sem –, Scaloni a 2019-es Copa América végéig maradhatott a pozíciójában.

Teljesen új csapatot épített, és a 2014-es világbajnoki, valamint a 2015-ös és 2016-os Copa América-döntőben vesztes argentin csapatból csak Lionel Messit, Ángel Di Maríát és Nicolás Otamendit tartotta meg.

A korábbi kapitányokkal ellentétben Scaloni nem Messi nyakába rakta az összes felelősséget, hanem éppen ellenkezőleg: minimalizálta a legnagyobb sztárjátékosra nehezedő nyomást. Az újjáalakult gárda 2021-ben megnyerte a Copa Américát, amely Argentína első nagy trófeája volt 1993 óta, és ezzel végérvényesen letörölte magáról a vesztes stigmát. Messi az új szerepkörben immár ténylegesen a csapat vezére tudott lenni, a hat Copa América-meccsen összesen négy gólt lőtt és öt gólpasszt adott. Scaloni válogatottja időközben 36 meccses veretlenségi sorozatot állított fel, amelynek a Szaúd-Arábia ellen 2-1-re elveszített világbajnoki csoportmeccs vetett véget. Az argentinokon azonban – a rossz kezdés ellenére – már az első pillanattól kezdve érezni lehetett, hogy ez a torna más lesz számukra, mint a korábbak voltak.

A katari világbajnokságra nevezett 26 fős keretben a már említett Messin, Di Maríán és Otamendin kívül csupán három játékos, Nicolás Tagliafico, Marcos Acuna és Paulo Dybala volt ott azok közül, akik négy évvel ezelőtt az argentin szempontból botrányos oroszországi tornán is részt vettek. Scaloni nemcsak megfiatalítani akarta a keretet, hanem olyan, a válogatottal kudarcokat még nem átélt játékosokkal megerősíteni, akik a legjobb bajnokságokban futballoznak és tisztában vannak a modern labdarúgás taktikai követelményivel. Scaloni 26 fős vb-keretéből 22-en az angol, spanyol, német, olasz, francia bajnokságban, vagyis az öt európai topliga valamelyikében játszanak. Ez pedig az argentinok teljesítményén is meglátszott; meccsről meccsre, de akár egy-egy mérkőzésen belül is gond nélkül váltottak formációt, és játszottak az ellenfél taktikájához vagy az eredményhez igazodva. Argentína Szaúd-Arábia és Mexikó ellen 4–4–2-t, Lengyelország ellen 4–3–3-at játszott a csoportkörben. Ausztrália ellen 4–4–2-ben kezdett, de a második félidő elején átállt 5–3–2-re, és ez a formáció a Hollandia elleni meccsen is megmaradt. Horvátország ellen ismét jött a 4–4–2, Franciaországgal szemben pedig 4–3–3-ban állt fel a válogatott. Scaloni a játékosait is menet közben találta meg; Alexis Mac Allister nem játszott egy percet sem Szaúd-Arábia ellen, de az utána következő hat meccs mindegyikén kezdő volt. Julián Álvarez és Enzo Fernández csak csere volt Szaúd-Arábia és Mexikó ellen, a Lengyelország elleni meccstől kezdve viszont mindig ott volt a kezdőcsapatban. Összességében nézve, Argentína nem volt sem a legerősebb, sem a legügyesebb ezen a tornán, de mindenben elég jó volt ahhoz, hogy világbajnok legyen.

Messi mindenki fölé nőtt

Scaloni olyan rendszert épített, amely a legjobb környezetet teremtette meg az egyén, nevezetesen Messi számára. Az argentinok tízesére a korábbi kapitányoknál is központi szerep hárult, ám Messi nem tudott igazán jól teljesíteni nyomás alatt a nagy meccseken. Az ezt megelőző négy világbajnokság egyenes kieséses szakaszában nem szerzett egyetlen gólt sem, a 2015 és 2019 között rendezett három Copa Amércián is összesen egyet lőtt a csoportkör utáni meccseken. Sőt a 2016-os Copa América-döntőben a Chile elleni tizenegyespárbajban még a tizenegyesét is kihagyta. Ehhez képest a 2022-es világbajnokságon Messi lett az első futballista a történelemben, aki a vb minden egyes szakaszában betalált, a csoportkörtől egészen a döntőig.

Az Opta adatait felhasználó Squawka szerint holtversenyben Messinek volt a legjobb a gól+gólpassz mutatója, neki volt a legtöbb lövése, a legtöbb kaput eltaláló lövése, ő alakította ki a legtöbb nagy gólhelyzetet (az Opta definíciója szerint a nagy gólhelyzet olyan szituáció, amikor a játékos egy az egyben van a kapussal szemben, vagy közvetlenül a kapu elől lőhet) és ellene szabálytalankodtak a legtöbbet. A gólokat, kialakított gólhelyzeteket, tizenhatoson belüli labdaérintéseket és tizenhatoson belülre juttatott labdákat illetően a második legjobb volt a teljes világbajnoki mezőnyben. Nem arról van tehát szó, hogy a csapattársak hozzásegítették a 35 éves játékost a gyűjteményéből még hiányzó világbajnoki trófea megnyeréséhez, hanem éppen, hogy ő vezette csúcsra a válogatottat. Messi vezérszerepe pedig a legélesebb pillanatokban mutatkozott meg; ahogyan arra Michael Cox, a világ egyik legelismertebb futballszakírója is felhívta a figyelmet Twitter-csatornáján, a büntetőrúgás sohasem tartozott Messi erősségei közé, ehhez képest Hollandia, Horvátország és Franciaország ellen is magabiztosan lőtt a kapuba a rendes játékidőben, a Hollandia és Franciaország elleni sorsdöntő tizenegyespárbajban pedig halálos nyugalommal gurította be a labdát. A Louis van Gaalnak címzett gólöröme Hollandia ellen, és a meccset követően a forgó kamerák előtti odaszólása Wout Weghorstnak szintén olyan jelenet volt, amely egy

mindenáron győzni akaró, karizmatikus vezetőre utalt.

Tény, hogy Messi az egyenes kieséses szakaszban Ausztrália (4752 méter), Horvátország (4783 m) és Franciaország (7187 m) ellen is a legtöbbet sétálta az argentin csapatból (Hollandia ellen pedig Emiliano Martínez kapus után a második legtöbbet, 6817 métert), de a vele kieső futásmennyiséget Julián Álvarez, Rodrigo De Paul és a vb legjobb fiatal játékosának megválasztott Enzo Fernández pótolta. Messi így teljes mértékben és kizárólag a támadásokra koncentrálhatott. Az alábbi ábrán a játékosok gólhoz és gólpasszhoz való hozzájárulását látjuk. A scatter plot X tengelye a büntetők nélküli xG (npxG), azaz várható gól, az Y tengely az xA, azaz a várható gólpassz értékét jelöli (az xA esetében a gólpasszt adó játékos a passza utáni lövés xG-értékét kapja meg). Messinek még az öt büntetője nélkül is a második legnagyobb xG-je van a mezőnyben, miközben az xA-t tekintve is csak három játékos, Antoine Griezmann, Christan Pulisic és Ousmané Dembélé előzi meg. Messi esetében tehát a hét gól és a két gólpassz abszolút korrelál a pályán nyújtott teljesítményével.

Messi ezen a világbajnokságon a saját javára fordította a narratívát. A 2014-es világbajnoki és a három Copa América-döntő kudarca után egy újabb vereség a vb-döntőben végleg a vesztes szerepébe skatulyázta volna válogatottszinten. Ám ő ezúttal nemcsak, hogy győzött, hanem a vb minden egyes meccsén a legmagasabb szinten teljesített; ötször választották meg a találkozó legjobbjának, és ő lett a vb aranylabdása is (az első játékos a vb-k történetében, akit kétszer is a torna legjobbjának választottak). A döntőt a világ legnagyobb színpadán, a világ egyik legerősebb válogatottja és a világ egyik legjobb játékosa ellen, a valaha volt egyik legjobb és legizgalmasabb meccsén vívta és nyerte meg. Ezzel a győzelemmel Messi az utolsó, még hiányzó trófeáját is megszerezte,

számára már tényleg nem maradt semmi, amit elérhet a futballban.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.