Az első elődöntő nagy kérdése: mi lesz, ha a horvátok szerzik az első gólt?

Argentína Lengyelországot, Mexikót és Szaúd-Arábiát megelőzve csoportelsőként jutott a vb egyenes kieséses szakaszába, ahol előbb felülmúlta Ausztráliát, majd búcsúztatta Hollandiát. Az argentinok sokkal jobbak voltak a hollandoknál a negyeddöntőben, de a meccs végén leadták kétgólos előnyüket, és végül tizenegyespárbajra kényszerültek. Ugyanez a forgatókönyv aligha zárulna örömteli befejezéssel Horvátország ellen, amely a legutóbbi hat egyeneses kieséses szakaszban vívott világbajnoki meccséből négyet tizenegyespárbajban, egyet pedig a kétszer tizenöt perces hosszabbításban nyert meg.

Az argentin–horvát elődöntőben valójában két ellenpólus találkozik.

A dél-amerikai válogatott eddig az összes vb-meccsén meg tudta szerezni az első gólt, a horvát viszont egyiken sem. Argentína – a jelek szerint – nem tud előnyben futballozni, Horvátország viszont csak hátrányban tud. Argentína Szaúd-Arábia és Hollandia ellen is eltékozolta az előnyét, Ausztrália ellen pedig Emiliano Martínez kapusnak kellett nagyot védenie az utolsó percben, 2-1-es vezetésnél.

A Lengyelország elleni meccs nem mérvadó, mert a 2-0-s argentin győzelem mindkét csapat számára továbbjutást ért. Marad tehát a Mexikó elleni 2-0, amelyen az ellenfél nem tudott visszajönni a meccsbe. Ezzel szemben Horvátország az öt meccse közül háromszor – Kanada, Japán és Brazília ellen – is hátrányba került, de minden alkalommal sikerült győznie.

Az argentin–holland negyeddöntő előtt arról írtunk, hogy a számok alapján egyértelműen a dél-amerikaiak az esélyesek, és a játék képe vissza is adta azt, amit az adatok mutattak; az Opta szerint a labdával az egész vb-n teljesen passzív Hollandia a 76. percig mindössze hétszer ért labdába az argentin tizenhatoson belül, a 76. perc után (de még a rendes játékidőben) viszont hatszor. Hollandia tehát csak akkor kezdett el futballozni, amikor már nem volt más választása (fun fact: a 2×15 perces hosszabbításban megint csak egy labdaérintése volt a tizenhatoson belül). Argentin szempontból a hollandhoz hasonló meccs várható Horvátország ellen is.

A középpálya uralma lesz a kritikus pont

Azt tudjuk, hogy Horvátországtól mire számíthatunk. A Brazília elleni negyeddöntőben a csapat Marokkó-szintű kompaktságot mutatott; labda nélkül, a kapu elé visszaállva átlagosan 23 méter hosszú és 35 méter széles volt az együttes. A pálya közepén tehát szinte lehetetlen lesz területet találniuk Messiéknek, a két szélen viszont meg lehet bontani a horvát védelmet. Ehhez azonban Lionel Scaloni szövetségi kapitánynak vissza kell térnie a négyvédős rendszerhez.

Hollandia ellen, igaz az ellenfélhez alkalmazkodva, Argentína 3–5–2-ben állt fel, és nem is igazán tudott veszélyes lenni a szélről – még akkor sem, ha a vezető gólt Nahuel Molina lőtte, a büntetőt pedig Marcos Acuna harcolta ki. A kompakt horvát csapat ellen viszont szükség lesz az erős széljátékra, ezért valószínűsíthető a formációváltás és Ángel Di María szerepeltetése. A négyvédős rendszernek ráadásul lenne még egy nagy előnye; ez esetben az argentinok hátul létszámfölényben lennének a horvát támadókkal szemben, ami megkönnyítené a labdajáratást és a hátulról történő építkezést. Ennek pedig a horvátok ellen kimondottan nagy jelentősége volna.

Válogatottszinten jelenleg nehéz lenne erősebb középpályás triót találni a Luka Modric, Mateo Kovacic, Marcelo Brozovic hármasnál.

Brazília ellen a futásmennyiséget, a labdaszerzéseket, a párharcokat és progresszív passzokat tekintve is mindhárman ott voltak az öt legjobban teljesítő horvát játékos között. Csak a progresszív passzokat nézve Modric messze kiemelkedett a csapatból; a Real Madrid középpályásának összesen 36 ilyen típusú átadása volt, a sorban utána következő Josip Juranovicnak harmadennyi (12). A horvátok játéka lényegében erről szól: a mély védekezés után megszerzett labdát oda kell adni Modricnak, aki aztán eljuttatja azt Perisichez. Az egész világbajnokságon Perisicnek van a legtöbb egy az egy elleni cselkísérlete (26), a legtöbb labdaérintése az ellenfél tizenhatosán belül (21), a legtöbb lövése (11) és a legmagasabb xG-je (0,94) a horvát együttesből.

A fenti ábra azt mutatja meg, hogy a világbajnokságon legalább 270 percet játszó középső középpályások miképpen teljesítenek védekezésben és támadásban. Az X tengely a progresszív akciók 90 percre vetített értékét jelöli (progresszív akció alatt a pontos progresszív passzokat és a progresszív labdavezetéseket értjük), míg az Y tengely a sikeres védekező akciók 90 percre vetített értékét (sikeres védekező akció a becsúszó szerelés, a megelőző szerelés és a védekező párharc) mutatja.

Ez a diagram tökéletesen rávilágít a horvát középpálya erejére. 1. Van Modric, aki az elemzésben résztvevő középpályások között Pedri után a legtöbb progresszív akciót hatja végre 90 percenként. 2. Van Brozovic, akinek Casemiro és Tyler Adams után a legtöbb sikeres védekező akciója van 90 percenként. 3. És van Kovacic, aki mindkét tekintetben átlag felett teljesít. Akad tehát egy ember, aki az előrejátékban nyújt extrát, egy másik, aki védekezésben, és még egy, aki mindkettőben jó.

Scaloni a már említett formációváltással a horvát középpálya jelentette veszélyt is csökkentheti; egy 4–3–3-as formációval – amely Messi visszalépésével tulajdonképpen 4–3–1–2 – csapata létszámfölénybe kerülhet a pálya közepén. A diagramon ráadásul látszik, hogy a két argentin belső középpályás, Rodrigo De Paul és Enzo Fernández is átlag felett teljesít védekezésben és támadásban, így – Messivel kiegészülve – aligha lesz minőségileg hátrányban Argentína.

Argentína bízhat a jó védekezésében, a kapusában viszont nem

Argentína szempontjából az lesz a legfontosabb, hogy labdaszerzés esetén a horvát középpályások – különösen Modric – ne tudjanak direktben megindulni a kapu felé. Ha sikerül időben leütközni őket, akkor velük együtt a horvát támadások is elhalnak. A kapuja előtt tömörülő horvát védelem feltörése sem lesz egyszerű feladat, de: részint a braziloknak is sikerült többször a védők mögé kerülniük; részint hiába kaptak a horvátok csak három gólt, az ellenük kialakított helyzetek minősége (xGA) 5,43 gólra volt elegendő mindeddig.

Az eddig tapasztaltak alapján tehát

jó esély mutatkozik arra, hogy Argentína szerzi majd az első gólt

(ha lesz gól egyáltalán). Ha így történik, akkor az arra adott reakció teszi majd érdekessé a meccset. Argentína alapvetően visszaállhat, hiszen a világbajnokságon a dél-amerikaiaknak a legkisebb az xGA-jük (1,8), azaz velük szemben alakítják ki a legrosszabb minőségű helyzeteket az ellenfelek. Az 1,8-as xGA ellenére azonban már öt gólt kapott a csapat; Argentína kapujára eddig mindössze hét lövés érkezett, de Martínez ezek közül csak kettőt tudott hárítani (29 százalékos védési hatékonyság). Abban tehát lehet bízni, hogy Horvátország nem lesz képes sok és nagy gólszerzési lehetőséget kialakítani, abban viszont kevésbé, hogy a kapusbravúrok juttatják tovább Argentínát. Ha pedig Horvátország szerzi meg az első gólt, akkor az olyan helyzetet idéz elő, amilyenben még sem a horvátok, sem az argentinok nem voltak ezen a vb-n.

A szerző Kovács Gábor, az MLSZ adatelemzője.