Két bajnok a vesztőhelyen, Ázsia és Afrika előretör – ilyen volt a vb csoportköre

EURÓPA NEM REMEKEL – PAPÍRFORMA. A 32 csapatos világbajnokságokon folytatódott egy jóval korábbi trend, amely szerint erősen rendezőfüggő, hogy miként szerepelnek az európai, valamint az Európán kívüli csapatok. Az eddigi 22 tornából 11-et rendezett az öreg kontinens, 11-et más. Európai tornán eddig csak egyszer nyert nem európai csapat (1958-ban, Svédországban Brazília).

Ugyanakkor más kontinensen rendezett vb esetében nyolcszor dél-amerikai volt a befutó, és csak kétszer európai (2010, Spanyolország és 2014, Németország).

Ez a hullámzás ugyanúgy jellemző, ha a 32-es mezőnyű tornákon a nyolcaddöntőbe jutott együttesek eloszlását vizsgáljuk: amennyiben Európában volt a torna, a földrész 10 csapata jutott be a kieséses szakaszba, ha azon kívül, mindig 10 alatt maradt ez a szám, és előretört a többi kontinens. Ennek ellenére a hullámzás a végelszámolásnál újabban nem számított: a legutóbbi négy tornán mindig európai csapat diadalmaskodott, s mindig egy topligás ország válogatottja emelhette a magasba a trófeát.

AFRIKAI ÉS ÁZSIAI BÜSZKESÉG. Ez a harmadik világbajnokság, amelyen öt kontinentális zóna csapatai szerepelnek a nyolcaddöntőben, az első, amelyen három ázsiai válogatott van a 16 között, és az afrikaiak is rekordot állítottak be azzal, hogy két képviselőjük sikerrel vette a csoportkört. Az öt afrikai válogatott mindegyike és a hatból öt ázsiai együttes nyert legalább egy csoportmérkőzést. A győzelmek száma – mindkét esetben 7 – szintén rekord! És a legyőzöttek névsora sem gyenge: az afrikai csapatok Brazília, Belgium és Franciaország, az ázsiaiak Spanyolország, Argentína, Németország, Portugália és Dánia skalpját gyűjtötték be többek között.

Arra bizton számíthatunk, hogy a FIFA erre fog még mutogatni, amikor a mezőny 48 csapatosra bővítése kerül szóba.

KÉT KORÁBBI VILÁGBAJNOK BÚCSÚZIK – EZT IS MEGSZOKTUK. Említettük már korábban is, hogy a 32-es főtábláról a csoportkör után 16-osra feleződő mezőny szinte mindig követel nagycsapat-áldozatot. A katari vb áldozati oltárán Németország és Uruguay vérzett el a korábbi világbajnokok közül; előbbi története során először állt fejre egymás után kétszer már a legelső körben. Uruguay sem gyakran búcsúzik a csoportkörben, eddigi 14 vb-szerepléséből negyedszer szállt ki ebben az etapban.

A 32-es mezőnyű világbajnokságok „nagy áldozatai” a csoportkörben, a világbajnokok köréből (a csillag jelöli, hogy Spanyolország 1998-ban még nem büszkélkedhetett vb-elsőséggel):

• 1998: Spanyolország*
• 2002: Franciaország (címvédő), Argentína, Uruguay
• 2006: –
• 2010: Olaszország (címvédő), Franciaország (vb-döntős)
• 2014: Spanyolország (címvédő), Olaszország, Anglia
• 2018: Németország (címvédő)
• 2022: Németország, Uruguay

A nyolc eddigi világbajnokból tehát már hét ráfázott a 32-es mezőnyű vb-ken, az egyetlen kivétel Brazília, amely legutóbb 1966-ban esett ki az első etapban, mivel Magyarországtól és Portugáliától is kikapott.

ALIG VAN PIROS LAP – NEM SZOKTUK MEG. A katari világbajnokság csoportkörében csak Wayne Hennessey (Wales) és Vincent Aboubacar (Kamerun) kapott piros lapot, ez példás fegyelmezettségre utal. Színes lapok 1970 óta vannak a tornán (kiállítás már azelőtt is volt), de Mexikóban egyszer sem villant a piros. Ezen kívül soha nem volt ilyen kevés kiállítás a csoportkörben, a skála másik oldalán az 1998-as torna (16 piros a csoportmérkőzéseken) és a 2006-os (18) van. A VAR bevezetése óta, tehát a legutóbbi két vb-n óriásit esett a kiállítottak száma.

TÉKOZLÓ NÉMETEK, MINIMALISTA LENGYELEK. A német válogatott újabb kudarca után sokfelé lehet mutogatni. Az utánpótlásképzés kritikája-e, hogy Antonio Rüdiger kivételével nincs klasszis védő és csak egy center van a keretben? Eldobtak-e a németek proaktív, néha túlzottan is merész (vagy naiv?) játékukkal valamit abból, ami hagyományosan Turniermannschafttá, tornacsapattá tette őket?

A válaszokat majd megkeresik

(a német futballt ismerve, valószínűleg eredményesen), de tegyünk ehhez hozzá még két dolgot: a Die Mannschaft észveszejtő tékozlását és törékeny hátsó alakzatát.

A belinkelt ábrán a 32 csapat csoportmérkőzéseken elért góljait, várhatógól-mutatóját (xG), valamint a helyzetek bontását mutatjuk be. A határok önkényesek, de 0,4 xG fölött már tiszta ziccerről beszélünk (összehasonlításul: egy büntető értéke 0,76; a kanadai Alistair Johnston üres kapura, egy méterről fölé fejelt labdája volt 0,81), 0,2–0,39 között is igen jó az esély a találatra, 0,1–0,19 között pedig még mindig „rendes” helyzetről van szó. Az ábrákon a sokszög kiterjedése mutatja, egy válogatott mennyire volt jó a különféle helyzetek kidolgozásában és kihasználásában.

Németországé a „pacák” közül messze a legnagyobb, csak épp ezzel nem mentek az égvilágon semmire. Hansi Flick csapatáé volt bőven a legjobb xG (a WyScout 8,2-t számolt, az Opta 10,1-et), a legtöbb lövés, a legtöbb büntetőterületen belüli labdaérintés és a legtöbb kulcspassz is, a legtöbb támadó statisztikában Németország van az élen.

Itt látszik, hogy a helyzetminőség-mérés rövid távon milyen csalóka lehet: ha a németek közép- vagy hosszútávon ilyen számokat hoznának, valószínűleg felzárkózna a mennyiség és minőség szempontjából is remek helyzetkialakításukhoz a helyzetkihasználásuk is.  De egy világbajnokság csoportkörében nincs középtáv.

Ugyanakkor Németország nem áll jól a tábla „másik felén”, az xGA-rangsorban (várható kapottgólmutató). Magas a közel 4-es mutató, ráadásul a három ellenfélnek hét olyan helyzete volt, melynek xG-je 0,25 vagy több, ez pedig rizikós. Kapott is a német csapat öt gólt – ez veszélyes dózis egy csoportkörben –, a Die Mannschaft a 2016-os Eb nyolcaddöntője óta egyszer sem tudta ellenfelét „lenullázni” nagy tornán. Éles a különbség a németek és a brazil, argentin, francia, spanyol négyes tagjai között – utóbbiaknak is jól működik a támadójátékuk, ám sokkal jobb a védekezésük, annak ellenére, hogy mindegyikük szenvedett már vereséget a tornán. Sok kihagyott helyzet, nem elég stabil védekezés, negyedórára elvesztett kontroll Japán ellen, egy kis pech, és már meg is volt a kiesés receptje. Ilyen rövid távon ez pont elég.

Nem csak balszerencséről van szó, az ellenfeleknek nem kell sokat tenniük ahhoz, hogy gólt rúgjanak nekünk

– kesergett Kimmich. Ez pedig aggasztóbb, mint a helyzetek kihagyása. Érdemes megnézni, hogy Ausztrália, Marokkó, Hollandia, az Egyesült Államok vagy Lengyelország ehhez képest milyen visszafogott támadójátékkal harcolta ki a továbbjutást.