Hová lettek a belga gólok?

A világbajnokság kezdete előtt a belgák keretében 11 olyan játékos is volt, aki a torna kezdete előtt már betöltötte legalább a 30. életévét. Közülük heten kezdők voltak a Horvátország elleni sorsdöntő mérkőzésen, amelyen nyerni kellet ahhoz, hogy a válogatott továbbjusson. Nem sikerült, így az együttes nem tudta megismételni a négy évvel ezelőtti jó szereplést.

Idősödő játékosok formahanyatlása

Ahogyan már említettük, hét olyan játékos is volt a tegnapi kezdőcsapatban, aki elmúlt harmincéves. Közülük négyen a védelemben szerepeltek (Courtois, Vertonghen, Alderweireld, Meunier), ketten a középpályán (Witsel, De Bruyne), míg Mertens a támadósorban kapott helyet. Szinte érthetetlen, hogy az egész szezonban a saját formájával küzdő Witsel hogyan kezdhetett mind a három csoportmeccsen. Különösen úgy érdekes ez a tény, hogy Tielemans az első, győztes, Kanada elleni mérkőzés kivételével egyszer sem kapott helyet a kezdőben. Érdekesség, hogy a csütörtöki meccsen a rendes játékidőből mindösszesen 18 percet pályán töltő Tielemans pontosan ugyanannyi labdát szerzett (4), mint Witsel.

A belgák védekező akciói

Ha megvizsgáljuk a belgák védekező akcióinak a ponttérképét, akkor azt láthatjuk, hogy szinte kizárólag a saját tizenhatosuk környékén vagy a széleken hajtottak végre olyan akciókat, amelyekből labdákat szerezhettek volna. Vagyis veszélyes helyen, az ellenfél kapujához közel, a pálya középső területén szinte meg sem próbálkoztak a labdaszerzéssel, így nem is tudtak könnyű és gyors támadásokat vezetni. A belgáknál leginkább a védők – Castagna (9), Alderweireld (6) és Vertonghen (6) – jeleskedtek a labdaszerzésekben, míg a horvátoknál a középpályások – Gvardiol (8), Brozovic (7), Modric (6) – vitték a hátukon a csapatot. Ez remekül megmutatkozik a horvát csapat ponttérképén is.

A horvátok védekező akciói

Jól látható, hogy horvátok védekezése inkább a saját jobb oldalukra koncentrálódott, de összességében magasabban akartak labdát szerezni, mint a belgák.

Probléma a felállással

A belga válogatottnak a védekezés mellett az egész tornán nagy gondot jelentett a gólszerzés. Ez valamelyest magyarázható a kulcsjátékosuk, Lukaku átmeneti hiányával, de a három meccs alatt lőtt egy gól így is nagyon kevés. Különösen fájó lehet, ha összevetjük azzal az adattal, hogy négy évvel ezelőtt a csoportmeccsek alatt kilenc gólt szereztek. Fontos megemlíteni továbbá, hogy

a Roberto Martínez vezette belgák 2016 szeptembere és a 2021-es Eb között eltelt majdnem öt év alatt 175 gólt szereztek, amivel kiérdemelték a világ legeredményesebb (férfi) labdarúgó-válogatottja címet.

Ennek a szöges ellentétét tapasztalhattuk a mostani világbajnokságon. Érdekes volt látni az is, hogy a Manchester Cityben kulcspasszt kulcspasszra halmozó Kevin de Bruyne szinte játékban sem volt a csütörtöki mérkőzésen. Összesen 27 passza volt, amely a meccset végig játszó belgák közül a legalacsonyabb szám. Az igaz, hogy 63 alkalommal mutatta magát csapattársainak passzopcióként, de összesen csak 14 alkalommal jutott el hozzá a labda. Vagyis beindulásainak mindösszesen 22,22 százalékában jutott el hozzá a labda, ami szintén arra enged következtetni, hogy szinte játékban sem volt a belgák legveszélyesebb játékosa.

Ezek alapján nem csoda, hogy Lukaku beállásáig szinte helyzetbe sem tudtak kerülni a belgák. Az első félidőt figyelve az lehetett az érzése a nézőknek, hogy olyan mérkőzést lát, amelyen mindkét csapatnak jó a döntetlen. Ebben a periódusban összesen kilenc kapura lövést jegyezhettünk fel, ezekből öt a belgák, négy a horvátok érdeme volt, ám a kaput egyik csapat sem találta el. A helyzet némileg változott Lukaku és Doku becserésével. Előbbinek a nevéhez fűződött az első kaput eltaláló lövés, míg utóbbi – Tielemanshoz hasonlóan –  18 percet töltött a pályán, és ez idő alatt több (2) sikeres cselt mutatott be, mint bármely másik csapattársa. Nem beszélve arról, hogy Doku a csapat legprogresszívebb játékosának (5) bizonyult kevés játékideje ellenére is. Ezek tükrében szinte érthetetlen, miért várt Martínez a 72. percig, hogy behozza csapat legkreatívabb (Doku), és a pálya középső tengelyében a legnagyobb munkabírású (Tielemans) játékosát.

Érdemes még megvizsgálni a két csapat játékosainak futásteljesítményét. Ebben szintén horvát erőfölény rajzolódik ki. A mezőny legtöbbet futó játékosa a középpályás, Brozovic volt (13 443 méter), őt Witsel követte (12 041). A belgáknál hat, a horvátoknál nyolc olyan játékost találunk, aki tíz kilométernél többet futott. A legnagyobb távolságot sprintben (25 km/óránál nagyobb sebességben megtett futástávolság) Perisic abszolválta a maga 465 méterével. A belgáknál a 400 méteres határt egyetlen játékos sem lépte át, a 300-at is csak egy (Meunier, 326). Nála egyébként még másik két horvát játékos is jobban teljesített ebben a tekintetben.

Belgium mindezek ellenére is továbbjuthatott volna, hiszen a meccs végén hatalmas helyzeteket dolgozott ki, de

a végső tornagyőzelemre ennek a csapatnak kevés esélye lett volna.

Érdekesség: például Lukaku xG-értéke a második félidőben egyedül nagyobb volt, mint amennyit a csoportelső marokkói válogatott az egész csoportkörben képes volt dolgozni.

Akárhogyan is, a belga válogatottnál generációváltás van terítéken, de ezt már a Roberto Martínez helyére kinevezett új szövetségi kapitánynak kell majd levezényelnie. Kérdés, hogy a szintén nem fiatal, de még mindig zseniálisan játszó, viszont nagyon fáradt horvát válogatott mire megy majd a torna egyik meglepetéscsapatával, a japánnal a legjobb tizenhat között.

A szerző Kocsis Bence, az MLSZ adatelemzője.