Még mielőtt elmélyülnénk a meccsekben, érdemes leszögezni: a csoportkör 2. fordulója után mindössze három csapat rendelkezik 6 ponttal (Franciaország, Brazília és Portugália), miközben csak kettő esett ki végérvényesen (Katar, Kanada).
Hogy most a küszöb lett magasabb, vagy a plafon kúszott lejjebb, arról a torna utáni nagymintás vizsgálatok fognak választ adni, mindenesetre egy biztos: a harmadik fordulóban több ki-ki meccs is lesz. Kezdjük.
Kamerun – Szerbia 3-3
Lehetne mondani, hogy Szerbia dominálta a meccset és Kamerun meglepetésre kihúzta döntetlenre, de így nem lenne így teljesen igaz.
Szerbia ugyan többet birtokolta a labdát és többet tartózkodott Kamerun térfelén, de az erősebb szakaszait nem tudta mindig készpénzre váltani. Kamerun? Gyakorlatilag mindkettő hullámát meglovagolta.
A legérdekesebb mozzanat az 53. perc körül történt, amikor Szerbia 3-1-re állt Aleksandr Mitrovic gólja után. Ezután két csere történt: Kamerun lekapott egy középpályást (Martin Hongla) egy csatárra (Vincent Aboubakar), és az eredmény után futva érthetően fejnehezebb lett. Szerbia ezzel szemben védőre (Stefan Mitrovic) védőt cserélt be (Strahinja Pavlovic), amivel tulajdonképpen nem változtatott a szerkezetén. Pár perccel később viszont Szerbia – kissé távolról indulva – rosszul alkalmazta a lescsapdát, Aboubakar pedig kilépett és kapuig menetelt, és bekapcsolta a nosztalgia-gombot: átemelős gólt rúgott. Kire emlékeztetett ez a löbbölés?
Poborskyra? Cantonára? Falcaóra? Tottira?
Mindegy is, mert 3 perccel később szinte ugyanaz történt. Megint beragadt egy szerb védő egy kiugratásnál, és megint elszaladt Aboubakar, aki viszont lepasszolta Eric-Maxime Choupo-Motingnak. Igazságos 3-3, mondhatni.
Ez volt az a meccs, melyen a kameruniak szakvezetője, Rigobert Song kisebb menedzsmentleckét mutatott be azzal, hogy kivette a kapus André Onanát a kezdőjéből, és a helyére Devis Epassyt tette be.
Epassy a kérést viszonylag alázattal teljesítette: lábbal sokat és relatíve jól passzolt, ami jobban állt a direktebb és gyorsabb kameruni támadásoknak.
So Rigobert Song wanted a more “traditional” approach from his goalkeeper?
Yeah, that’ll do it pic.twitter.com/3XMUO2jC5v
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 28, 2022
Dél-Korea – Ghána 2-3
Ghána az előző meccsén Portugália ellen bunkerfocit játszott, egyáltalán nem került az ellenfél támadóharmadába, de még annak a légterébe sem. Dél-Korea ellen már jobban nézett ki a dolog.
Against Portugal in their opening game, Ghana failed to have a single touch in the opposition box in the first half.
They had no such issues today against South Korea…#FIFAWorldCup | #Qatar2022 | #GHA pic.twitter.com/HAKAAZVfrV
— Opta Analyst (@OptaAnalyst) November 28, 2022
Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy Ghána felhagyott az ötvédőzéssel és áttért egy négyvédős játékrendszerre, ahol egyrészt a támadóit közelebb tudhatta az ellenfél harmadához, másrészt, az egyik legkreatívabb játékosát, Mohammed Kudust most a bal helyett a jobb oldalon játszatta, magasabban, szabadabb szerepkörben, ahol jobban kijöttek az erényei. Harmadrészt – ne kerteljünk – Dél-Korea volt az ellenfél.
Kudus (ejtsd: Kudusz) az Ajax támadó középpályása, aki 22 évesen túlvan már 19 válogatottságon. Egy ghánai akadémián nevelkedett, amit Tom Vernon, a Manchester United korábbi játékostoborzó főnöke alapított, aki nem mellesleg a dán Nordsjaelland klub tulajdonosa is.
Kudus itt bukkant fel Európában, ahol kicsit szégyellős kezdés után szárnyra kapott. Portugália ellen pár napja még középpályás nyolcasként játszott, de tud tízes, hamis kilences szerepkörben is érvényesülni, mivel agilis, robbanékony és a bal lábával úgy kezeli a labdát, ahogy kevesen.
Brazília – Svájc 1-0
Hogyan lehet pótolni Neymart?
– tette fel magában a kérdést Tite, a brazilok szövetségi kapitánya. Ki kell cserélni egy gyengébb, de hasonló készség-palettával bíró emberrel, vagy pincétől a padlásig újra kell rajzolni a terveket? Tite az utóbbit választotta: korábbi meccsével ellentétben 4-2-3-1-ről 4-3-3 felállásra váltott, ahol a középpályát Fredre, Casemiróra és Lucas Paquetára alakította.
