Lionel Scaloni az argentin válogatott technikai stábjának tagjaként nézte végig, ahogy közvetlenül a 2018-as világbajnokság nyolcaddöntője előtt Lionel Messi és az akkori szövetségi kapitány, Jorge Sampaoli ordítozik egymással. „Nem bízunk benned többé” – förmedt rá edzőjére Messi. Argentína végül 4–3-as vereséget szenvedett Franciaországtól, a kiesés után két héttel pedig a szövetség menesztette Sampaolit. A szövetség eredeti terve az volt, hogy a Sampaoli helyett ideiglenesen kinevezett Scaloni irányítja a válogatottat a következő két, Egyesült Államokban rendezett felkészülési meccsen, miközben ők találnak egy új, tapasztaltabb kapitányt. A jelöltek között volt Mauricio Pochettino (Tottenham), Diego Simeone (Atlético Madrid) és Marcelo Gallardo (River Plate), de mivel mindhármójukat hosszú távú szerződés kötötte aktuális klubjukhoz, a szövetség nem volt hajlandó kivásárolni őket, miképpen tette azt Sampaoli esetében 2017-ben. Megalapozott hírnevű, elérhető edző hiányában a szövetség a 2019-es Copa América végéig szerződést hosszabbított Scalonival, akinek ekkor mindössze néhány meccsnyi vezetőedzői tapasztalata volt, amit még a Mallorca U17-es csapatánál szerzett meg.
Topligás játékosokból építette újjá az argentin keretet
Scaloni fiatalon a Newell’s Old Boysban kezdett futballozni, onnan került át az Estudianteshez. 1997 decemberében 405 millió spanyol pesetát fizetett érte a Deportivo La Coruna, amellyel az 1999/2000-es évadban spanyol bajnoki címet, két évvel később Király Kupát és spanyol Szuperkupát nyert. Nyolc év alatt összesen 200 meccset játszott a galíciai csapatban, ahol szárnyvédőként tizennégy gólt szerzett. Ez idő alatt az argentin válogatottba is bekerült, sőt 2006-ban José Pekerman szövetségi kapitány behívta őt a világbajnoki keretbe.
Mindig nagyon figyelt, és sokat kérdezett
– mondta róla Hugo Tocalli, Pekerman pályaedzője a 2006-os világbajnokság idején. – Tudni akarta, hogy az egyes taktikai döntéseket milyen szakmai érvek indokolják. A kollégákkal is rengeteget beszélgetett.” Tocalli szerint edzőként is a kommunikáció a legnagyobb erőssége Scaloninak, aki mostanra a játékosok tiszteletét is kivívta. „Soha nem okozott gondot, hogy a játékosok előtt őszintén beszéljek. Egyszer becsaphatod őket, de másodjára már elveszíted a bizalmukat. Fontos, hogy a futballisták úgy menjenek ki a pályára, hisznek abban, amit az edző mond nekik. Úgy gondolom, hogy ezt sikerült elérnem” – nyilatkozta Scaloni nemrég.
Scaloni teljesen új csapatot épített, a 2014-es világbajnoki-, valamint a 2015-ös és 2016-os Copa América-döntőben vesztes argentin csapatból csak Lionel Messi, Ángel Di María és Nicolás Otamendi maradt meg 2022-re. Kapitánysága alatt Argentína 28 év után megszerezte az első nagy trófeáját a Brazília ellen 1-0-ra megnyert 2021-es Copa América-döntőben, minden sorozatot figyelembe véve pedig már 36 meccse veretlen a válogatott, és egy találkozóra van attól, hogy beállítsa az olaszok 37 meccses abszolút rekordját. Scaloni tehát levette a vesztes stigmát az argentin válogatottról, és győztes csapatot épített. A katari világbajnokságra nevezett 26 fős keretből a már említett Messin, Di Maríán és Otamendin kívül csak három játékos, Nicolás Tagliafico, Marcos Acuna és Paulo Dybala van ott azok közül, akik négy évvel ezelőtt az argentin szempontból botrányos oroszországi tornán is részt vettek. Scaloni nem megfiatalítani akarta a keretet, hanem olyan, a válogatottal kudarcokat még nem átélt játékosokkal megerősíteni, akik a legjobb bajnokságokban futballoznak, és tisztában vannak a modern foci taktikai követelményivel. Scaloni 26 fős vb-keretéből 22-en az angol, spanyol, német, olasz, francia, vagyis az öt európai topliga valamelyikében játszanak, és mindössze négyen vannak, akik még nem töltötték be a 24. életévüket. Tizenkét játékos 24 és 29 év közötti, azaz karrierje legjobb éveiben van, tízen pedig már elmúltak 30 évesek.
A világbajnoki és két Copa América-döntő kudarcait átélt játékosok közül már csak Lionel Messi, Ángel Di María és Nicolás Otamendi tagja az argentin csapatnak 2022-ben. Rajtuk kívül nincs egyetlen olyan játékos sem Lionel Scaloni keretében, aki elérte volna az 50 válogatottságot.
Ami támadásban előny, az védekezésben hátrány
Scaloni olyan rendszert épített, amely a legjobb környezetet teremti meg az egyén, nevezetesen Messi számára. Elődeivel ellentétben ő nem Messi nyakába rakta az összes felelősséget, hanem éppen, hogy minimalizálta az argentinok tízesére nehezedő nyomást. Az elmúlt időszakban Scaloni számos formációt kipróbált a rendelkezésre álló és beválogatott játékosok karakterétől függően, de a stílus sohasem változott. Mivel ez az argentin generáció Di Maríát és Lucas Ocampost leszámítva nem bővelkedik a topkategóriás szélsőkben, Argentína számára a pálya közepe a legértékesebb terület.
A középpályások mindig a labda körül, egymáshoz nagyon közel helyezkednek, ez a fajta kompaktság pedig lehetővé teszi számukra a középpályás dominanciát, aminek eredménye a több mint 58 százalékos labdabirtoklás és a meccsenkénti 520 passz a tizenhét világbajnoki-selejtezőn. A meccsenkénti 520 passznak ráadásul majdnem tizenhárom százaléka progresszív passz, azaz a saját térfélről indított, 15–30 méteres és az ellenfél térfeléről indított, legalább tízméteres, előre felé irányuló passz. Vagyis az argentinok hatékonyan képesek megtalálni az ellenfél kapuja felé vezető utat. Egyénekre lebontva: Leandro Paredes 93,7, Papu Gómez 92,9, Guido Rodríguez 91,1, Rodrigo de Paul 89,5 százalékos pontossággal passzolt a selejtezőkben, és a csak a támadóharmadba juttatott labdák esetében is 87 százalék fölött volt a passzpontosságuk valamennyiüknek. Ilyen minőségű társak mellett Messi végre hamisítatlan irányítót (enganche) játszhat, aki aktívan részt vesz a támadásépítésben, de a kapu előtti befejezésekre is marad energiája. Messinek a selejtezők alatt 53 passza volt meccsenként, miközben a 9,88-as xG-xA-mutatójánál csak Neymar (12,27) volt képes jobbra a teljes mezőnyben. Messi élességének is köszönhető, hogy az argentinok a 27 góljukat 27,15-ös xG-ből szerezték, vagyis a helyzeteik minőségének megfelelően használták ki a lehetőségeiket.
Argentína letámadása volt a második legintenzívebb Dél-Amerikában. A válogatott átlagos PPDA-mutatója 8,79 volt a selejtezők alatt, ami azt jelenti, hogy átlagosan 8,79 passzt engedett az ellenfélnek a középső- és támadóharmadban, mielőtt védekező akciót kezdeményezett volna. A PPDA esetében minél kisebb a szám, annál intenzívebb a letámadás.
A kompaktságra és az állandó létszámfölény kialakítására való törekvés a labda nélküli fázisban is megmutatkozik. A világbajnoki selejtezősorozatban Ecuador után Argentínának volt a legkisebb a PPDA-ja (8,79) – a PPDA azt mutatja meg, hogy egy csapat hány passzt enged az ellenfélnek a középső- és támadóharmadban, mielőtt védekező akciót kezdeményezne –, vagyis az egész mezőnyt tekintve az argentinok letámadása volt a második legintenzívebb. Messiék meccsenként tíz labdát szereztek az ellenfél védőharmadában, emellett sokatmondó adat, hogy domináns csapatként gyakorlatilag ugyanannyi megelőző szerelésük volt (36,7), mint a többnyire védekezésre kényszerű ellenfeleiknek (37,7). Argentína tehát a labdabirtoklási és a labda nélküli fázisban is jól használja ki kompaktságát, a rendszernek azonban megvannak a hátrányai. Mivel Scaloni minőségi szélsők hiányában sokszor feltolt szárnyvédőket szerepeltet, labdavesztéskor üres területek keletkeznek a pálya szélén. A tavalyi Copa América-elődöntőben Kolumbia ezt használta ki, amikor Luis Diaz révén egyenlített, és büntetőpárbajra kényszerítette az argentinokat (az argentinok 3–2-re megnyerték azt).
A tizenhét világbajnoki selejtezőn Argentína mindössze nyolc gólt kapott, az ellenfelek összesített xG-értéke viszont ennek több mint a duplája, 16,52 volt. A kevés kapott gól tehát nem elsősorban a védelem, sokkal inkább a kapus érdeme. A már Scaloni kapitánysága alatt debütáló Emiliano Martínez tíz selejtezőn védett az argentin válogatottban, és ezeken a meccseken összesen 28 lövés érkezett a kapujára. A 28 kapura tartó lövés összesített xG-je 7,8 volt, Martínez ehhez képest csupán három gólt kapott, vagyis az egészen elképesztő 89 százalékos védési hatékonyságával majdnem öt góltól mentette meg csapatát. „Egy fenomén” – mondta róla Messi, miután Martínez három büntetőt is megfogott a már említett, Kolumbia elleni büntetőpárbajban.
Argentína hatmeccses kapott gól- és xGA-görgőátlaga a legutóbbi 36 meccsen. A folytonos kék vonal mutatja a kapott gólok átlagát, a szaggatott az xGA-ét. Az argentinok több mint három éve nem szenvedtek vereséget, de ahogy azt az ábra is mutatja, az ellenfelek helyzeteinek minőségéből számított xGA-görgőátlag jóval magasabb, mint a ténylegesen kapott gólátlag.
Scaloninak tehát sikerült olyan csapatot összehoznia, amelyben nem az egyén dolgozik a rendszerért, hanem a rendszer az egyénért. A játékosok erősségei kidomborodnak, a gyengeségeik rejtve maradnak. Ez a környezet ideális Messi számára is, akinek játékoskarrierjéből már csak a világbajnoki győzelem hiányzik. Jelenleg Argentína a világ legjobb formában lévő csapata, emiatt Katarban is az egyik legnagyobb esélyes, szereplését azonban az fogja meghatározni, hogy mennyire tudja kompenzálni védekezésbeli hiányosságait.
A szerző Kovács Gábor, a Magyar Labdarúgó Szövetség adatelemzője.