Két, keresztbe tett mankó is lehetne a vébélogó – hogyan befolyásolhatja a tornát az őrült őszi hajtás?

„Sportolók vagyunk, nem gépek. A testünknek és elménknek természet által megszabott határai vannak. Amikor túlerőltetjük magunkat vagy túl keveset pihenünk, lerobbanunk. (…) Játékosok és edzők egyaránt azt mondják, túl sok a mérkőzés a túl sok parallel futó versenysorozatban. Ez a testünk tűrőképességének határait feszegeti.

A súlyos sérülés és mentális túlterhelés esélye egyre nő, és egyre gyorsabban emelkedik. A szerda-szombat ritmus és a játékosok megfosztása a kellő pihenőidőtől egyaránt súlyos károkat okoz. (…) Ahogy a nemzetközi versenynaptár bővül, a játékosok úgy töltenek minél több időt utazással, gyakran több időzónát keresztülrepülve. Nem kell, hogy ez így legyen.

Az iparágunk döntés előtt áll: vagy egy végtelen mérkőzésciklust választ az egyre bővülő küzdelemsorozatok mellett, vagy egy fenntarthatóbb, humánusabb víziót valósít meg.”

Az idézet a professzionális labdarúgók világszövetsége (FIFPRO) 2022-es kiadványának előszavából származik. Aláírói közül több játékos is utazik a katari világbajnokságra, amely ismét – sokadszor – előtérbe tolja az előszóban ismertetett problémát.

A kritikus zónában

Ha cinikusak akarunk lenni, akkor azt mondjuk, a választás már megtörtént: a végtelen mérkőzésciklus és az egyre bővülő küzdelemsorozatok irányába vezetnek az üzleti és szórakoztatóipari érdekek, nem pedig a profi játékosok által vágyott humánusabb megoldások felé.

A versenynaptár bővül és sűrűsödik, a nagy versenysorozatok szintén bővülnek, a pihenők száma minimális.

A koronavírus-világjárvány kikényszerítette szünet után erőltetett tempóban kellett befejezni a 2019-2020-as évadot, arra szinte egyből ráindították a 2020–2021-est, a 2021–2022-es után meg hiába következett végre rendes nyári szünet, az év végén ott tornyosul a katari világbajnokság kihívása. A november-decemberi rendezés felborította a versenynaptárt, és eszelősen sűrű őszi szezont eredményezett. A válogatottak menetből, pihenés és komolyan vehető felkészülés nélkül utaznak a tornára.

Visszatérve a FIFPRO tanulmányára, érdemes végigmenni az érdekvédelmi szervezet által felvázolt problémákon. Ezeket játékosok, edzők és más szakemberek (sporttudományos szakemberek, orvosok) körében elvégzett kutatások segítségével azonosították.

• A problémák ősforrása a túl nagy meccsterhelés (a FIFPRO által megkérdezett szakemberek szerint 55 meccsnél többet nem szabadna játszania egy játékosnak egy idényben).
• A játékosok több mint fele számolt be arról, hogy volt már a meccstúlterhelésből eredő sérülése.
• A trénerek 82 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már játékosainál mentális problémákat, melyek a túlterhelésből eredtek.
• A játékosok 87, az edzők 86 százaléka korlátozná a gyors egymásutánban („back-to-back matches”, nincs két találkozó között legalább 5 nap) lejátszott mérkőzések számát.
• Garantálni kellene a hosszabb pihenőidőszakokat (például legalább négyhetes szünet két idény között).
• A válogatott meccsnapok tömbösítésével limitálható lenne a hosszú távú utazás okozta terhelés.
• Új szabályozást kellene alkotni a humánusabb terhelés érdekében.

A játékosok túlterhelése egyáltalán nem meglepő módon a sérülésveszély fokozódásával jár. A megkérdezettek 96,8 százaléka mondta azt, hogy a túlterhelés nagy valószínűséggel sérülésekben csapódik le, és több tanulmány eredményei is erre utalnak. Egy Angliában elvégzett kutatás szerint december és január a legtöbb áldozatot követelő hónap a sérüléseket tekintve – és természetesen e két hónap az, amelyben az angol klubok szinte megállás nélkül játsszák a meccseiket.

Az elit elitje – a válogatottakban, nemzetközi kupákban is jelentős terhelést kapó játékosok köre – pláne kizsigerelt. Ezek a futballisták a FIFPRO terminológiáját használva az úgynevezett „kritikus zónában” merülnek el (és merülnek ki): szinte folyamatos a szerda-szombat ritmus, melyhez hozzáadódik a több időzónán átívelő, hosszú távú utazás terhelése is válogatott játéknapok vagy egyéb nemzetközi találkozók esetében. A szűk elitbe tartozó játékosok egy idény 70–75 százalékát teljesítik a kritikus zónában.

Szédítő ritmus

A versenynaptár átrendezésének az egyik eredménye: a szokottnál több játékos érkezik úgy a téli világbajnokságra, hogy szinte végigjátszotta szerda-szombat ritmusban az őszi szezont. Különösen az Európában játszó, kontinentális sorozatokban és válogatottban is futballozó játékosokat hajtották agyon. Kevés a téttel nem bíró mérkőzés, több versenysorozatban kell teljesíteni, alig nyílik alkalom rotációra.

A világbajnokság előtti szűk két hónapban a futballisták csúcsterhelést kaptak, pihenőt viszont alig-alig, és most sincs idő a sebeket nyalogatni, a hétvégi bajnokik után mindenkinek irány Katar, jóformán felkészülés nélkül (vagy egy felkészülési meccsel) kezdődik a vb.

Az alábbi ábrán nyolc, a 2018-as világbajnokságon szerepelt, a 2022-es tornára is nevezett játékos példáján hasonlítjuk össze a négy évvel ezelőtti és a mostani terhelést. Szinte mindannyiuknál nőtt (több esetben jelentősen) a világbajnokság előtti 80 napban lejátszott mérkőzések száma, és mindenkinél megugrott a vb előtti négy hétben játszott találkozók száma. Még a 2018-ban BL-döntőben érintett, klubcsapatoknál és válogatottjukban is kulcsfigurának számító játékosok (Trent Alexander-Arnold, Casemiro) terhelése is nőtt 2022-ben, holott négy éve mindketten kimaxolták az idényt a végsőkig.

Normális esetben az európai kupákban elődöntőig-döntőig jutó klubok játékosai szoktak ennyire feszített tempóban játszani (főleg, ha csapatuk még a hazai kupában is eljut a végső szakaszokig), most viszont játékosok tömege került bele a hajszába, hiszen az európai porondon 96 klub szerepelt csoportmérkőzéseken szeptember és november eleje között. Más kontinenseken ennél jobb a helyzet, a nemzetközi kupasorozatok ütemezésének eltérő volta miatt.

De a vébére nevezett játékosok között nagyjából 340 olyan lesz, akik az európai kupaküzdelmekben csoportkörös klub kötelékébe tartoznak. Ez a nevezettek körének nagyjából 40 százaléka.

Ugyanakkor természetesen a játékosok a játékpercek tekintetében nagyon messze vannak a 2018-astól – hiszen most nem egy teljes, gyakran 50–60 mérkőzésnyi igénybevételt jelentő idény után utaznak el a világbajnokságra. Az őszi (fél)idény után a 2017–2018-as játékperceik felénél-negyedénél tartanak. Ezért reménykedett több szakember abban, hogy a világbajnokság színvonala felülmúlhatja a nyári időpontban megrendezett tornákét.

Az őszi tempó a FIFPRO által is emlegetett december-januári angliai hajtásra emlékeztet, és a következmények is hasonlóknak tűnnek: sorozatban jöttek a hírek a „lerobbanó” vagy akár a vb kihagyására kényszerülő játékosokról. A Marca november eleji összesítésében 88 olyan játékost számolt össze, aki maródi, vagy sérülés miatt lemarad a világbajnokságról, és az elmúlt napok alapján akár két, keresztbe tett mankó is lehetne a világbajnokság logója.

A Sporting News november 13-i összesítője már 104, sérülés miatt biztosan lemaradó, maródi vagy sérülésből épp visszatérő játékost sorol fel. Viszonyítási pontként: a világbajnokságra 832 játékos nevezhető, ha minden együttes megtölti a FIFA engedélyezte 26 fős keretet. A probléma az, hogy nehezen tudjuk összevetni ezeket az adatokat a korábbiakkal.

Vannak, akik pótolhatók, és vannak, akik nagyon nehezen vagy egyáltalán nem.

A címvédő franciák (papíron) könnyebben tudják pótolni a vébéről lemaradó Paul Pogbát és N’Golo Kantét, de a dél-koreai szurkolók Szon Hung Min, a szenegáliak Sadio Mané sérülése miatt joggal kaptak a szívükhöz a világbajnokság előtt. Első számú csillaguk – kevés világklasszisuk egyike – sérülése alapjaiban boríthatja fel a felkészülést, a terveket és a csapatmorált is. A FIFPRO az ESPN kérdésére válaszolva kifejtette: kockázatosnak ítéli a játékosok egészsége szempontjából a soron következő időszakot.

„Aggódunk azokért a játékosokért, akik topkategóriás profi futballt játszanak és több fronton is teljesítenek. A világbajnokság csak fokozza a meccstúlterhelést e játékosok számára – a versenynaptár eleve zsúfolt, kevesebb lesz a pihenőidő, és mind a fizikális, mind a mentális problémák kockázata fokozódik. Az egyik legfontosabb mutató a gyors egymásutánban lejátszott mérkőzések száma – ezek korlátozása nagyban segítené a játékosok egészségének megőrzését. A kutatások azt állapították meg, hogy a futballistáknak két mérkőzés között öt nap kihagyás kell a megfelelő regenerációhoz. A világbajnokság idején a szokottnál kevesebb játékperc lesz a futballisták lábában, hiszen június-július helyett november-decemberben lesz a torna, ám az azt megelőző és az azt követő erőltetett ritmus veszélyezteti a futballisták egészségét” – tudatta közleményében a játékos-szakszervezet.

Csak percepció a sérülésmizéria?

A The Athletic által elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki más évekhez képest fokozott sérüléskockázatot, a megkérdezett sporttudományos szakemberek szerint pedig egyszerűen nincs olyan adatsor, amely egyértelműen eldöntené a kérdést. Elképzelhető, hogy a „mindenki megsérül a világbajnokság előtt” érzés a szurkolók körében egy olyan percepció, amelyet a média felerősít (hiszen ilyenkor értelemszerűen ugrik minden sérülésre).

„Úgy gondolom, néhány dolgot a világbajnokság után megtudunk, de azt nem tudjuk biztosan eldönteni, hogy a sérülésekkel kapcsolatos jelenlegi narratíva igaz-e. Hiszen a korábbi narratíva az volt, hogy a világbajnokságok előtt, egy tíz hónapos klubidény végén krónikus fáradtsággal küszködnek a futballisták” – nyilatkozta Robin Thorpe, a Red Bull-klubhálózat sporttudományos munkatársa.

Thorpe kollégája, az UEFA-nak dolgozó Chris Barnes arra mutatott rá: mivel most nincs a világbajnokságok előtt szokásos, bő egy hónapos felkészülési időszak, a csapatok nem tudnak minialapozást elvégezni. Ennek csökkenő edzésterhelés (és kevesebb, edzésen elszenvedett sérülés) lehet az eredménye, hiszen a vb előtti néhány napban minden együttes a taktikai elemekre összpontosít majd. Kevesebb a világbajnokságot megelőző felkészülési mérkőzés – sok csapat nem is játszik ilyet közvetlenül a torna előtt –, ezzel még egy sérülésveszély-faktor csökkenhet.

A FIFPRO még a világbajnokság előtt kiad egy jelentést, amely az idény közepi világbajnokság lehetséges hatásaival foglalkozik. A korábbi, átlagosan egy hónapos, vb előtti felkészülési idő eszerint hétnaposra redukálódott, a torna utáni pihenő pedig sok játékos számára szintén nagyon rövid lesz, hiszen Angliában bő egy héttel a világbajnokság után már folytatódik is a klubidény (a korábbi, vb utáni pihenőidő átlagosan 37 nap volt). A játékos-szakszervezet szerint

magasabb a szokottnál a tornáról izomsérülések miatt lemaradók száma, a túlterhelt vagy alulterhelt (korábbi sérülés vagy mellőzés miatt kevés mérkőzést játszó) labdarúgók esetében fokozott a sérülésveszély, ráadásul a katari éghajlattal sem lesz könnyű megbirkózni.

A fentiekből is látszik: megint csak utólag lehet okos az ember – ha egyáltalán. Egy biztos: a házigazda katari válogatottnak a többségtől gyökeresen eltérő problémával kell megküzdenie a november 20-án kezdődő vb előtt. Míg a legtöbb nemzeti csapatnál a könyörtelen ritmusból fakadó kimerültség, a sérülések sora okozza a problémák zömét, a házigazdánál éppen a meccshiány a kihívás, hiszen a katari bajnokság leállt, a válogatott hosszú hónapok óta folyamatos összetartásokkal és barátságos mérkőzésekkel készül, amelyek tempója elmarad a tétmeccsek vágtatásától.

Arra azért ne vegyünk mérget, hogy ez a megközelítés tromfolja a vébén a menetből érkező, de jóval erősebbnek tűnő válogatottak nemlétező felkészülését.