Amikor a futballban a 6-4 volt az őszi divat

Nem akármilyen mérkőzés volt a Románia–Jugoszlávia vb-selejtező 1977. november 13-án: a találkozót megtekintette Claudio Coutinho brazil és Kubala László spanyol szövetségi kapitány is.

Volt mit nézniük.

Pedig a jugoszláv sajtó elparentálta csapatát. A déli szomszédban a válogatott Galenika elleni edzőmeccse után az látott napvilágot: „Különösen gyengén futballozott a Muzinic, Nikolic, Trifunovic középpályás hármas. Mindenki számára világos már régen, hogy ez a trió nem játszhat egy csapatban, hiszen mindhárman a romboló típusú középpályások közé tartoznak.”

A „világos már régen” megállapításról annyit, hogy Aleksandar Trifunovic az első, Dusan Nikolic a negyedik válogatottságára készült. A rutinosabb, a címeres kék mezben huszonötödször szereplő Drazen Muzinicot Marko Valok szakvezető visszavitte a védelembe – aztán a hátra rendelt labdarúgó bombagólt lőtt húszról –, és középpályás irányítóként bevetette a másodszor válogatott Safet Susicot, aki egy hónappal korábban, a Magyarország–Jugoszlávia mérkőzésen (4-3) debütált, és a Népstadionban rendezett találkozón ugyanúgy két gólt szerzett, mint Törőcsik András.

Két válogatott meccs után már öt gólnál járt.

Bukarestben, a Steaua pályáján mindenféle módon tönkretette a románokat, akik azelőtt harminc éve kaptak hat gólt odahaza válogatott mérkőzésen: a csehszlovákok 1947-ben 6-2-re győztek ellenük. (Kubala akkor a csehszlovák csapatban játszott, és kétszer is elszomorította Valentin Stanescu kapust. A román csapat tele volt magyarokkal: játszott Farmati Zoltán, Kovács Adalbert. Perényi-Pecsovszky József, Ritter József, Sárvári-Spielmann Ferenc.) Hetvenhétben Susic bezörgetett finom kombináció végén, mesés szabadrúgásból és szédítő szólóból, az utolsó percben pedig bevághatta volna saját maga negyedik, csapata hetedik gólját, de Dumitru Moraru kapus ziccerhelyzetben hárított.

Az ő beállítását azzal indokolta Kovács István, a románok szakvezetője: „Gheorge Cristian végzetes hibát követett el a spanyoloktól elszenvedett 2-0-s madridi vereségünk alkalmával, így most nem kockáztathatunk.” Majd Moraru a 4-7-től megmentette a románokat, de a 4-6-tól nem.

Az akkor huszonkét éves főszereplő utóbb különleges karriert futott be. Susic 1982-től csaknem egy évtizedet töltött a PSG-nél, s a párizsi csapatban 344 mérkőzésen 85 gólt, valamint 103 gólpasszt jegyzett. Akadt olyan mérkőzés – 1984 szeptemberében, a Bastia ellen (7-1) –, amelyen öt asszisztot osztott. Ennél is nagyobb szám, hogy a France Football 2010-ben a klubhistória legjobb, míg 2012-ben a francia bajnokság egész történetének legkiválóbb külföldi játékosává választotta.

Belgrád utcáin már húsz perccel a bukaresti meccs lefújása után sok ezren ünnepeltek, énekelték a himnuszt, zászlókat lengettek. „Jugoszlávia, Jugoszlávia!” skandálta a kórus, ismeretlenek ölelték, csókolták egymást, az autók fülsiketítően tülköltek. Majd a vb-re Kubala kapitány spanyol válogatottja jutott ki, miután november 30-án 1-0-s diadalt aratott a jugoszláv fővárosban. Asensi, Camacho, Pirri, Juanito és a gólszerző Rubén Cano aznap elhomályosította Susicot is.

A győztes együttes két cseréjét így hívták: Dani, Olmo.

Három nappal Bukarest után, egy korántsem szürke hétköznapon Székesfehérváron zárult 6-4-gyel egy találkozó.

A romániai meccs vasárnapján a Videoton 3-0-ra verte az Üllői úton az FTC-t, majd szerdán az 56. percben 6-0-ra vezetett az Újpest ellen!

Engedelmükkel ideírom, milyen Újpest ellen. A lilák összeállítása így festett: Rothermel – Viczkó, Dunai III, Sarlós, Tóth József – Schumann, Zámbó, Tóth András – Fazekas, Törőcsik, Nagy László.

A csapat olyannyira nem szenvedett végelgyengülésben, hogy abban az évadban is bajnok lett, szerzett 95 gólt, és mindössze kétszer kapott ki.

Igaz, Szegeden is hatot szedett be. Ott 1977 decemberében Fekete Lászlót – 1-0-s hazai vezetésnél, Szalai Istvánnal együtt –, aztán Kolár Endrét (3-1-nél), majd Törőcsiket (4-1-nél) kiállította Tátrai László játékvezető. A 6-2-t a kettős létszámhátrány ellenére is nehéz volt megmagyarázni, hiszen az utolsó helyezett tömte ki az elsőt.

Fehérváron Tóth Józsefet küldte le a pályáról Hámori László játékvezető, de a fehérváriak akkor már 4-0-ra vezettek.

A fergetegesen futballozó Videoton végképp megérdemli, hogy felidézzük játékosainak névsorát: Kovács László – Nagy III, Kovács József, Fejes, Végh – Nagy II (Karsai), Csongrádi, Burcsa – Májer, Szabó, Tieber.

Az utóbbi kettő egyaránt 9-es osztályzatot kapott a Népsporttól. Tieber László klasszikus mesterhármast ért el; a center Szabó József ugyan csak egyszer köszönt be, de szintén tarthatatlan volt.

A Magyar Nemzet tudósításában ez állt:

Több mint egy órán át korszerűen, gyorsan és kiismerhetetlenül gördültek a hazai támadások az Ú. Dózsa kapujára. Ebben az időszakban a lila-fehérek teljesen szétesően, kapkodóan játszottak, s noha támadásra alig-alig futotta erejükből, védekezésüket sem tudták megfelelően megszervezni. Érdekes, hogy tíz főre csökkenve szedték össze magukat, s lőtték a gólokat. Az eredmény – a mutatott játék és a helyzetek alapján – rájuk nézve hízelgő.

A Népszava beszámolója szerint „6-0 után a Videoton teljesen érthetetlenül leállt, és ez megbosszulta magát. Ekkor a Dózsa játszott nagy fölényben, és zsinórban négy gólt lőtt.” A Magyar Hírlap így is azt írta: „A fehérvári közönség (12 000 néző) tombolva ünnepelte csapatát.”

Meg szidta Hámori sporttársat, aki két tizenegyest ítélt a Megyeri útiak javára, és lehetővé tette, hogy Fazekas László ugyanúgy triplázzon, mint Tieber. Nem mellesleg: Fazekas nyerte a gólkirályi címet, 24 gólja mellett 7 gólpasszt is jegyzett, az úgynevezett kanadai listán megelőzve az angyalföldi Várady Bélát (17+11), Törőcsiket (13+15), valamint Szabó Józsefet (17+7). Tieber 14 gólt és 6 gólpasszt számlált abban az évadban.

A Videotonban 221 bajnoki találkozón játszó, kétszeres válogatott szélső – akinek fia, Tiber Krisztián 1998-ban NB I-es gólkirály volt – ma így emlékezik a hajdani hatosra: „Szinte hihetetlen, de a második félidő elején az »összesítésben« 9-0-ra álltunk a Ferencváros és az Újpest ellen. S ha akkoriban nem óvják annyira a válogatott játékosokat az 1978-as világbajnokság miatt, akkor ki tudja, mennyi a végeredmény. De nem 6-4, az fix! A lila-fehéreket Hámori mentette meg a kiütéstől, ezzel együtt az a mérkőzés pályafutásom két legjobb meccsének egyike volt. A másikat 1980 márciusában rendezték az Üllői úton, és 5-2-re nyertünk a Nyilasi–, Ebedli-, Szokolai-féle Fradi ellen úgy, hogy már a szünetben 4-1-re vezettünk. Szinte minden sikerült, Szabó Józsi vagy negyven méterről emelt a ferencvárosi kapuba.”

A zöld-fehéreket jobban elkalapálta a Videoton, mint a „csak” két góllal legyőzött Újpestet.

Viszont így fennmaradt: akadt olyan ritka esztendő, amelynek során – itthon és külföldön egyaránt – a 6-4 volt a késő őszi divat.