Tényleg Setién kell a Villarrealnak?

Unai Emery váratlan távozása után kisebb meglepetésre Quique Setién lett a Villarreal vezetőedzője. A 64 éves szakember ezt megelőzően legutóbb két éve, Barcelonában edzősködött, és akkori utolsó mérkőzése, a Bayerntől elszenvedett megsemmisítő, 8-2-es vereség örökre összeforrt a nevével. A Villarreallal sem kezdett túl jól, pedig korábban több helyen is letette névjegyét. De mit várhatunk tőle most? Tényleg ő lesz a megfelelő ember a spanyol csapat kispadján?

Unai Emery némileg váratlanul, szezon közben távozott a Villarreal vezetőedzői posztjáról, hogy Angliában vehesse át Steven Gerrardtól a mostanság nem túl jól teljesítő Aston Villát. Emery 2020 nyarától vezette a csapatot, és mindjárt az első szezonjában, tőle már-már megszokott módon Európa Liga-győzelemig vezette azt. Öt EL-döntőből edzőként ez volt a negyedik sikere! A következő, azaz a legutóbbi évad még nagyobb áttörést hozott: a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában meglepetésre egymás után verték ki a Juventust és a Bayern Münchent is, így egészen az elődöntőig meneteltek, ahol végül Jürgen Klopp Liverpoolja parancsolt megálljt nekik. A spanyol bajnokságban ugyanakkor Emery mindkét teljes szezonjában a hetedik helyen végzett a Villarreal.

A nemzetközi porondon az ellenfelek játékából kitűnően felkészülő, a reaktív szerepet általában önként felvállaló baszk mester jól tudta kikapcsolni az ellenfelek erősségeit, azonban a bajnokságban, főként a kiscsapatok ellen, meggyűlt a Villarreal baja a nagyobb komplexitást igénylő, felállt fal elleni játékkal. Bár a saját térfélen történő labdakihozatalra Emery igyekezett sémákkal ellátni csapatát, az ellenfél térfelén szükséges kreativitás olykor hiányzott az előre megtervezett, kevésbé rugalmas mintákhoz szokott csapat játékából. Ez a kontraszt jól megmutatja, miért tudott a kupaspecialistának mondott Emery sikeres lenni a Villarreal edzőjeként, és – a nyelvi nehézségeken túl – miért nem teljesített elégségesen a PSG vagy éppen az Arsenal kispadján, ahol sokkal inkább domináns, ötletes, az ellenfélhez kevésbé alkalmazkodó játékot vártak volna el a csapatától.

Emery utódja, a 64 éves Quique Setién szinte nem is lehetne nála eltérőbb karakter.

Labda nélkül szereti agresszívan letámadni az ellenfelet, labdával pedig a pontosan megtervezett pozíciós játékban hisz. A játékosoknak így kevesebbet kell improvizálniuk és egymással összehangolva többet nyújthatnak csapatként, mint a játékosok egyéni képességeinek összessége. Setién gondolkodását egyébként nagyban befolyásolta sakkozói múltja is, 2002-ben például az orosz nagymesterrel, Vlagyimir Kramnyikkal is összemérte tudását.

A rendet szeretem. A futball hasonlít a sakkhoz: a figurák összekapcsolódnak mind támadásban, mind védekezésben. A legfontosabb pedig, hogy a pálya közepét uraljuk

– mondta Setién egy korábbi nyilatkozatában.

Játékosként több száz spanyol bajnokin lépett pályára az Atlético Madrid meg a Racing Santander színeiben, és háromszor még a spanyol nemzeti mezt is magára ölthette. A kétezres évek elején kezdte az edzősködést egykori klubjánál, a Racing Santandernél. 2009 és 2015 között hat évig dolgozott a CD Lugo csapatánál, feljuttatva őket a másodosztályba is. A spanyol futballban azonban csak ezután tette le igazán a névjegyét edzőként is: 2015 őszén, menet közben vette át a Las Palmas együttesét. Ám a kilátástalan helyzetben lévő, biztos kiesőnek tippelt Kanári-szigetieket végül a tizenegyedik helyezéssel simán bent tartotta az élvonalban, mi több, a Las Palmas időnként kifejezetten látványos futballt játszott, olykor nyomás alatt is bátran építkezve, a labda ellen pedig agresszívan letámadva. Bár a játék a keret minőségének okán sem volt tökéletes, a védekezés pedig bőven sebezhető volt, a következő, 2016/17-es évadban szintén a tizenegyedik helyen sikerült végezni, Setién azonban – a klub vezetőivel keletkező konfliktus miatt is – a Betishez távozott. A rákövetkező évadban a Las Palmas tükörsimán zúgott ki az első osztályból…

2017 nyarán Setién a Betis vezetőedzője lett. Labdabirtoklásra és letámadásra épülő játékelveit szinte dogmatikusan követte ott is,

látványos játékával a Betis egy csapásra kivívta a futballvilág elismerését.

A Marc Bartrát, Fabian Ruízt, Antonio Sanabríát vagy éppen Cristian Tellót is soraikban tudó zöld-fehérek ősszel inkább 4-3-3-as, míg később, a második év végéig leginkább 3-4-2-1-es felállásban játszottak. Nyomás alatt bátran építkező, az ellenfeleket tudatosan kicsalogató, rengeteg szélső kombinációval operáló támadójátékuk és emberfogás-alapú letámadásuk eredménnyel is párosult: a 2017/18-as bajnokságban a Setién-csapat a hatodik helyre futott be, és a következő szezonban az Európa Ligában indulhatott. Igaz, a védelem már abban az évben sem volt feddhetetlen: 61 gólt kaptak, ugyanannyit, mint az utolsóként kieső Malaga. A következő évad tizedik helyezése már valamivel reálisabb képet festett az együttes teljesítményéről, az Európa Ligában azonban – a Milant is legyőzve – továbbjutottak a csoportból, majd a 32-es körben a Rennes állta útjukat. De Setién szerződését az idény végén felbontották.

A Betis szélső kombinációja az Alaves ellen 2017 őszén, majd forgatás a másik oldalra. Figyeljük meg a labdás oldal túltöltését, a védővonalba visszalépő „hatost”, és a felfutó szélsőhátvédet!

A Setién-féle Betis szélső kombinációi

2020. január 9-én a Barcelona 3-2-es vereséget szenvedett az Atlético Madrid ellen a négycsapatosra duzzasztott, arab földön megrendezett Szuperkupa elődöntőjében. Noha a Barcelona ekkor vezette a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában pedig egy nehéz csoportot (a Dortmund, az Inter és a Slavia Praha előtt) veretlenül abszolválva várta a Napoli elleni nyolcaddöntőt, a klub megköszönte a 2017 óta irányító Ernesto Valverde munkáját.

Ekkor került képbe Setién, de a barcelonai kaland végül nem zárult túl sikeresen: bár a szezont kettévágta a 2020 tavaszán berobbanó világjárvány, a katalánok végül vezető pozícióból bukták el a bajnoki címet Zidane Real Madridjával szemben, a rövidített Bajnokok Ligája-végjáték pedig a Bayern elleni megsemmisítő, 8-2-es vereséggel ért véget a negyeddöntőben. A Setién érkezésével várt attraktív, kombinatív játékot csak részben tudta megvalósítani a Barcelona, míg a védekezés még az edző korábbi csapataihoz képest is katasztrofálisan működött, a Bayern München úthengerként robogott át a kreatív, de védekezésben súlytalan középpálya, valamint a letámadásban egyre használhatatlanabb Messi, Suárez duón.

A Barcelona védekezése a Bayern ellen 2020 augusztusában.  Messi és Suárez nem helyez nyomást Boatengre, ráadásul visszafelé sem presszingelnek, így Thiagónak rengeteg ideje van labdát kapni. A Barca középpályás védekezése nem elég kompakt, Thiago két ember között simán a felmozgó Goretzkának passzol. Ő azonnal megjátssza a harmadik emberként beinduló Gnabryt, aki megszerzi a Bayern harmadik gólját.

Labdabirtoklás a Napoli ellen 2020 februárjában. Túl sok a visszalépő játékos, csak Griezmann helyezkedik a vonalak között. Rossz szélső dinamika: Vidal középről kifelé mozog, így nem tudja lendületből megkapni a labdát, ráadásul blokkolja a Semedo előtti területet.

A Villarrealhoz hasonló körülmények között érkezett meg Quique Setién: egy teljesen más felfogáshoz szokott csapatot kellene átformálnia. A kezdeti eredmények eddig nem túl meggyőzőek: a Konferencia Liga-csoportkör utolsó két meccse hazai 2-2-vel zárult a Hapoel Beer Sheva, illletve idegenbeli 3-0-s vereséggel a Lech Poznan ellen. Az Emeryvel megszerzett korábbi négy győzelem miatt azonban mégis csoportelsőként várhatja a csapat a nyolcaddöntő sorsolását. A spanyol bajnokságban a mérleg három meccsből vereség a Bilbao és a Mallorca ellen (szerzett gól nélkül), majd győzelem az Espanyollal szemben.

A játék képe azonban eddig minden meccsen hasonló volt.

A Villarreal kerete egyelőre nem sokat mutat meg abból a kombinatív játékból, amire négy-öt évvel ezelőtt a Betis képes volt.

Bár nehéz pontosan összehasonlítani a két keret minőségét, szembetűnő, hogy a Villarreal egyelőre többnyire csak a steril labdabirtoklásra képes, főként az ellenfél védelmi blokkján kívül adogatva. Setién ráadásul az Emery által alkalmazott, reaktívabb 4-4-2-ről átállt a domináns stílusához jobban illeszkedő 4-3-3-ra. A struktúra tehát hasonlít arra, amit a Betisnél használt az első évadában, 2017/18-ban. Ez elvileg egyrészt a szélső hármas (azaz a szélső védő, a belső középpályás és a szélső) folyamatos labdás kombinációival és pozíciós forgásával, másrészt a védekező középpályás védősorba történő visszalépésével kellene, hogy megvalósuljon. Utóbbit spanyolul a salida lavolpiana elnevezéssel illetik, minthogy az argentin Ricardo La Volpe alkalmazta először a kilencvenes években, s főleg a spanyol meg argentin csapatok játékában figyelhető meg. A Barcelonában Sergio Busquets is gyakran helyezkedett így, ám ezt a modern iskolák egyre kevésbé tartják kívánatosnak: a mélységi irányító a visszalépéssel az ellenfél védelmi blokkján kívülre kerül, így nem a pálya legsűrűbb részén kamatoztatja képességeit, ahol magasabb játéktudásra van szükség. A szélső kombinációk pedig egyelőre teljesen statikusan működnek, sem Chukwueze, sem Yeremy Pino nem tudja befelé cselezve hatékonyan megverni az emberét. Igaz, mindketten viszonylag új pozícióba kerültek át az új rendszerben.

Labdabirtoklás a Hapoel ellen. Morlanes visszalép a védővonalba, de nincs progresszív passzopció. Mindenki az ellenfél fedezőárnyékában az egyetlen megoldás a szélre terelni a játékot, ahol Chukwueze izolálva van.

A támadójáték hatékonytalanságát eddig a számok is alátámasztják: Setién érkezése óta a Villarreal xG-mutatója mindhárom mérkőzésen egy alatt maradt.

Igaz, az utóbbi két meccsen nem is engedtek sok helyzetet az ellenfélnek. Korábbi csapataihoz hasonlóan Setién itt is többnyire emberfogás-alapú letámadást preferál, ám a korábbiakhoz képest mintha eddig visszavett volna a presszingből. Az Espanyol ellen akciónként átlagosan 12,35 passzt engedélyeztek az ellenfélnek, a Mallorca ellen ugyanez a szám 6,33, a Bilbaóval szemben 15,5 volt. Összehasonlításképp: a spanyol bajnokságban a legagresszívabb letámadást a Real Sociedad mutatja be, meccsenként átlagosan 6,95-ös PPDA (passes allowed per defensive action) mutatóval. A csapat védekezésben többnyire meg tudja őrizni kompaktságát. A Setién-féle Betis

egyik nagy gyengesége éppen az volt, hogy letámadás közben az emberfogás mellett szinte egyáltalán nem figyeltek a játékosok a pálya közepének megfelelő lezárására,

s közöttük megnyúló távolságok sebezhetővé tették őket. A Villarrealnál Setién látszólag jobban ügyel erre, és a keret amúgy is hozzá van szokva a saját térfélen való védekezéshez. Annak továbbra is megvan a veszélye, hogy letámadáskor megnyúlik a távolság az embert fogó játékosok között, és ez sebezhetővé teszi hátul a Villarrealt. Kérdés, a Barcelona vagy éppen a Real Madrid mennyire lesz majd képes szétzilálni ezt a védekezést.

Letámadás a Lech Poznan ellen. Mindenki közvetlen ellenfelet keres a pályán, a cél a másikat ívelésre kényszeríteni.

Quique Setién tehát nem kezdett túl biztatóan a Villarreal csapatánál. Bár együtteseivel kapcsolatban a legtöbben a kombinatív támadójátékra asszociálnak, úgy látszik, filozófiája a Las Palmas és a Betis elhagyása óta lejtmenetbe került. Részint a nemzetközi futball taktikailag napról napra fejlődik, részint a környezet mindenhol sokat számít. A Barcelona és a Villarreal csapatát is szezon közben vette át, így sokkal kevesebb ideje volt interpretálni az elképzeléseit a másfajta játékhoz szokott futballistáknak. Néhány hónap múlva meglátjuk, hogy a tréner képes lesz-e a megújulásra, vagy a mostani kaland is a hasonlóan végződik.

Csatlakozz a Sport24 közösséghez, mondd el véleményedet zárt Facebook-csoportunkban, és vegyél részt csak előfizetőknek elérhető exkluzív eseményeinken.

CSATLAKOZOM