Endrick, az új kicsoda?

Ezt annyira komolyan gondolják a Fehérek, hogy tárgyalóküldöttségük győzködi a fiatal futballistát, írjon alá hozzájuk. A világ (a benne élők miatt) szereti az egyszerűen felragasztható címkéket, amelyek ezúttal a következők: Endrick vajon az „új Vinicius Junior”, az „új Rodrygo” vagy „az új Reinier”?

A felületes futballbarát (futballhaver) most egyből visszakérdez: ki az a Reinier? A tájékozott futballbarát (futballrokon) válaszol: a Real előző három, nagy elvárásokkal az anyaországból érkező fiatal brazil futballistája közül az, aki eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy tűnik, nem is fogja; az abszolút kudarcot hozó dortmundi kölcsönévek után jelenleg a Girona együttesében szenved.

Vinícius Juniort és Rodrygót ma már senkinek nem kell bemutatni; előbbi a földkerekség legértékesebb játékosai közé került, utóbbi pedig a cserepadról is óriási érdemeket szerzett a királyiak tavaszi BL-hódításában, és – a sorozat igazi specialistájaként – 79 pályán töltött percenként lő gólt vagy ad gólpasszt.

Vinícius Junior és Rodrygo 45-45 millió eurójába került a madridiaknak, Reinier csak 30 milliót kóstált, Endrick kivásárlási ára a nyáron kötött első profi szerződése alapján 60 millió, de a családja esetleges kérésére 40 millióért is klubot válthat.

Ha a Real meg is veszi Endricket – amihez az ácsingózó konkurensekkel szemben nyerő érv lehet a két honfitárs-előd kiemelkedő előmenetele is –, a FIFA vonatkozó szabálya miatt

2024 nyaráig akkor sem láthatják majd azok, akik kizárólag az európai futballteret figyelik, mert csak akkor tölti be a 18-at, és válthat kontinenst.

Endrick center, aki elsősorban alkata, másodsorban robbanékonysága, harmadrészt gólérzékenysége, negyedrészt egyes technikai megoldásai miatt talán Romarióhoz, az 1994-es világbajnokság legjobb játékosához hasonlít leginkább, de ezen naponta polemizálnak Brazília-szerte. Ám egy 16 éves futballistával kapcsolatos vélemények hogyan is terjenghetnek egyáltalán a felnőttsportolók számára fenntartott térben? E helyütt pontosítanom kell, mert még messze nem volt 16, amikor az év elején, a brazil labdarúgásban a fiatalok felbukkanására fenntartott időszakban meg az ezt a célt szolgáló tornán, a Copa Sao Paulón elbűvölte a nézőket, és megoldotta az ámuldozó szakértők nyelvét. A nála gyakran több mint öt évvel idősebb játékosok között kevesebb mint 300 perc alatt hat gólt szerzett, többek között a tizenhatoson kívülről ollózott a hálóba a negyeddöntőben, és betalált a fináléban is.

Már akkor sokan el is várták ezt tőle, ugyanis a tornát megelőző hónapokban hírek és képek szállingóztak egy fiatalemberről, aki több mint 100 gólt szerzett a Palmeiras utánpótlásában, a sokkal idősebbek között is eredményes, még 11 éves korában állami bajnoki döntőn gólt ollózott a Santos ellen, és aki az U17-es fináléban félpályán túlról vette be a Corinthians kapuját. Ez utóbbi külön történet Brazíliában, úgy nevezik: „a gól, amilyet Pelé nem rúgott”, az 1970-es vb-n ugyanis „a Király” 60 méterről a csehszlovákok kapujára emelte a labdát, de néhány centit tévedett. Ez is emelte Endrick ázsióját.

A sajtó hamar megható családi történetekkel is színesítette a képet. Kiderítette, hogy édesapja annak idején azért választotta fiának a többi nagy Sao Pauló-i klubbal szemben a Palmeirast, mert máshol nem ajánlottak neki állást, amire a lakhatási feltételek megteremtése és a családegyesítés miatt volt feltétlenül szüksége. Az édesapa meséjének szálai tovább futottak, fény derült rá, hogy a felnőttcsapat kapusa,

Jailson csináltatott neki fogsort,

miután látta, hogy milyen sovány, és hiányos fogazata miatt csak levest tud enni, és hogy gyakran ugyanazt a termet takarította, ahol fia aláírta első profi szerződését.

Ez utóbbi a brazil törvények szerint Endrick 16. születésnapján eshetett meg. Addigra az első csapat kétszeres Libertadores Kupa-győztes edzőjét, Abel Ferreirát a sajtótájékoztatókon már többször is megsorozták a mikrofonkatonák azzal a kérdéssel, hogy mikor számít majd a fiatal csillagra, mire a portugál egy ízben azt felelte: még gyerek, most ismerje meg inkább a Disney-parkot. Endrick a tréner iránymutatásának megfelelően át is ruccant Európába, ahol a párizsi parkon kívül BL meg EL-mérkőzéseket is megnézett, és végül azzal a konklúzióval zárt, hogy kiválóak a legnagyobbak futballmeccsei, de a Meseintézmény neki jobban tetszik.

Endrick tehát gyerek, de annak nem mindennapi. Ezt tavasszal az U17-es brazil nemzeti csapatban, azaz a két évvel idősebbek között is igazolta, amikor az együttessel megnyerte az egyik legrangosabb utánpótlástornát Franciaországban, gólkirály és a torna legjobb játékosa lett.

Miközben a Palmeiras és edzője szinte egész évben a valódi center megtalálásán fáradozott, és szezon közben is igazolt két játékost a megoldás reményében,

Endrick 2022-ben öt döntő mérkőzésen lépett pályára a különböző korosztályos sorozatokban, és azokon hét gólt szerzett.

Indulósebessége, fizikai ereje, játékintelligenciája, kiváló bal lába, lövőereje, rámenős védekezési stílusa azokban a csapatokban mindenki más fölé emelte a 173 centis futballistát, de azt senki nem vehette biztosra, hogy ez aranyat ér a felnőttmezőnyben is.

Aztán eljött az ideje a nagyok között. Október elején bemutatkozott a brazil bajnokságban, amivel egyből a klubtörténet legfiatalabb játékosává vált. Néhány héttel később csereként beszállva két gólt ért el az Athletico-PR ellen, ami a klub legfiatalabb gólszerzőinek listáján az élre repítette. Nemrégiben pedig már először szerepelhetett kezdőként együttese zöld mezében, éppen azon a találkozón, amelyen a Palmeiras és szurkolótábora hazai környezetben bajnoki címet ünnepelt. Betalált. 181 perc alatt felnőttszinten három gól és egy assziszt került eddig a neve mellé.

Ahogy most kinéz, megfelelő menedzseléssel, szerencsével Endricknek akár

arra is esélye nyílhat, hogy maga váljon címkévé.

Ha már a világ ezt szereti. Ezért folyik most érte az európai óriások versenye, amelybe a Real Madrid is benevezett.